1. Oliver Stone első filmje az Éjféli expressz (1978), aminek a forgatókönyvét jegyezte, és amit mindenki ismer, Oscart is kapott érte, első két rendezését viszont valahogy elfeledte a világ - nehéz is megmondani utólag, hogy ő csinálta őket, mert nem a rá jellemző témák vonulnak fel bennük. Az 1974-es Seizure-ben egy horror novellákat író férfi karakterei válnak valósággá, hogy a családjára támadjanak, A kéz című 1981-es horrorban pedig Michael Caine egy képregényrajzolót játszik benne, aki autóbalesetben elveszíti a jobb kézfejét. Élete egyik pillanatról a másikra darabjaira hullik szét: a képregényét más rajzolja tovább, a felesége elhagyja – és a levágott keze kísérti. A végtag önálló életre kel, megvalósítja az elfojtott indulatait. Amerre csak fölbukkan, meggyilkolt áldozatok maradnak mögötte. Elég bizarr mindkettő, nem igaz?

2. Az 1983-as A sebhelyesarcú egy 1932-es korai hollywoodi klasszikus, a Howard Hawks rendezte A sebhelyesarcú remake-je, persze néhány apró különbséggel. Az eredeti film Al Caponéról mintázott bandafőnöke olasz származású volt, és a szeszcsempészeten gazdagodott meg, De Palma hőse viszont kubai emigráns, aki a yeyón, azaz kokainon szedi meg magát.

A film forgatókönyvét jegyző Oliver Stone annyira beleásott a témába, hogy kénytelen volt rászokni az anyagra.

Különben nem álltak volna szóba vele az érintettek, ha ő maga nem használja az anyagot, merthogy Stone tényleg MINDENKIT megkeresett, akinek Miamiban köze volt a kokszhoz. Rá is akadt a fehér porra, és Párizsba kellett utaznia, hogy megírja A sebhelyesarcú forgatókönyvét és kitisztuljon.

3. Oliver Stone saját személyes tapasztalataiból merítve készítette el A szakaszt (1986), hiszen gyalogos katonaként harcolt Vietnamban. Miután leszerelt, gyakorlatilag azonnal megírta a forgatókönyvet – elsősorban felháborodásból. Ugyanis nagyon kiakadt, amikor megnézte John Wayne A zöldsapkások (1968) című filmjét, amely szerinte abszolút hamisan ábrázolta a háborút, ő pedig szerette volna megmutatni, milyen is az valójában.

4. Ezzel a filmmel Oliver Stone lett az első vietnámi veterán, aki nagyszabású mozifilmet rendezett a vietnámi háborúról, egyben ő lett az első vietnámi veterán, aki Oscar-díjat kapott – ezt az Éjféli expressz (1978) forgatókönyvéért kapta -, és ezzel a filmmel az első vietnámi veterán, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. 2016-ban sőt, ő az utolsó háborús veteránja, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, ha nem számítjuk Clint Eastwoodot, aki a koreai háború alatt ugyan  a seregben szolgált, de soha nem járt Dél-Koreában és a fronton.

5. Oliver Stone még 1971-ben írta A szakasz első vázlatát, amit elküldött Jim Morrisonnak, abban a reményben, hogy eljátssza a film főszerepét. Amikor Morrisont holtan találták Párizsban, ott volt nála a forgatókönyv, tehát nyilván elolvasta. Azt nem tudhatjuk, hogy ha életben maradt volna, igent mondott-e volna a felkérésre. Nyilván nem véletlen, hogy Stone végül Morrison élete alapján megrendezte a Doors (1991) című filmet.

6. Ugyanabban az évben, 1986-ban mutatták be Stone két filmjét is, A szakaszt és az előbb készült Salvadort, és mindkettőt Oscarra jelölték legjobb filmként, vagyis a rendező önmagával versengett. A két film összesen 10 jelölést hozott össze, az előbbi 8 nominációt kapott, amiből négyet díjra is váltott, az utóbbi csak kettőt, díj viszont nem lett. Kevésbé ismert tény, de a Salvadorra, amely a rendező barátja, Richard Boyle haditudósító kalandjait örökítette meg, nagy hatással volt Hunter S. Thompson és a gonzo újságírás – lásd Félelem és reszketés Las Vegasban. 

7. Michael Douglas az 1987-es Tőzsdecápákban (1987) nyújtotta egyetlen Oscar-díjas alakítását – producerként ekkor már volt Oscarja. És micsoda véletlen, de Douglas az egyetlen színész, akit egy Oliver Stone filmben nyújtott alakításáért jutalmaztak Oscarral – sokakat jelöltek, de senki más nem kapta meg a díjat. Pedig sokan le akarták beszélni Stone-t arról, hogy Douglast kérje fel Gordon Gekko, a gátlástalan bróker szerepére, mondván, hogy a színész mindenbe beleszól és rendszerint átveszi az irányítást a forgatáson – nem lett igazuk, ők ketten remekül kijöttek. Nem mellesleg ez Stone egyetlen filmje, amihez folytatás készült.

8. A Született gyilkosok (1994) egyik leghíresebb ellendrukkere nem más volt, mint Quentin Tarantino, akinek a forgatókönyvén a film alapul.

Miután megírta a scriptet, a fiatal Tarantino maga akarta megvalósítani a projektet, egy barátjával a rendezői székben, de nem tudták összeszedni a büdzsét, így QT áruba bocsátotta a könyvet, amit Oliver Stone vett meg, és alaposan át is írta Richard Rutowski producerrel és David Veloz forgatókönyvíróval. Tarantino persze utálta az új verziót, és azt is, hogy az ő neve is szerepel rajta – csak akkor békélt meg a helyzettel, amikor engedélyt kapott rá, hogy megjelentesse a saját eredeti forgatókönyvét.

9. Bemutatása után sokan kárhoztatták a film erőszakosságát, és tudni is néhány esetről, amikor erőszakos bűncselekmények elkövetői a Született gyilkosok megtekintése után indultak gyilkolni.

Az egyik ilyen ügyből per is lett, amit Stone és a stúdió ellen indított az a Patsy Byers, akit meglőtt és ezzel súlyosan megsebesített (élete végéig kerekesszékbe kényszerített) annak a párnak a női tagja, amely 1995 márciusában LSD hatása alatt nézte meg a filmet (a férfi pedig meg is ölt egy italboltost). Az ügyet először – az alkotmány első kiegészítésére hivatkozva – ejtették, de később a fellebbviteli bíróságon mégis tovább tárgyalták. Hogy mi lett a per végkimenetele, és mégis mi köze volt ehhez az egészhez a híres írónak, John Grishamnek, arról ebben a korábbi cikkünkben írtunk részletesebben.

10. Oliver Stone-t gyermekkora óta elbűvölte Nagy Sándor alakja, régóta dédelgette a gondolatot, hogy filmet forgat róla, tudván, hogy ez olyan történet, amit nem lehet elmesélni. Amiben benne van a dicsőség, a bátorság, az emberfeletti tettek, de benne van a hatalomvágy, a hiúság, az önteltség és a lassan mindent felülíró paranoia is. Mert ha az ember a világ ura, akkor egy ponton túl már senkiben sem bízik, de ezt csak gondolom, mert még sosem voltam a világ ura, és esélyes, hogy sosem leszek. Oliver Stone olyan nagyszabású történelmi filmet akart csinálni, amit még százszor ennyi pénzből sem lehet leforgatni, de, ha nem is járt sikerrel, kudarcot sem vallott. A Nagy Sándor, a hódító (2004) helyenként elképesztően izgalmas, Sándor talán leghíresebb fegyverténye, a monumentális gaugamélai csata hihetetlenül látványosan lett felvéve, akárcsak az indiai hadjárat, amelynek megjelenítéséhez valódi elefántokat használtak, de Stone amúgy is mindig törekedett az abszolút hitelességre és korhűségre.

11. A World Trade Center (2006), nem tartozik Stone legerősebb filmjei közé, de ez volt a legelső és egyben a legsikeresebb feldolgozása a szeptember 11-i New York-i eseményeknek. A készítők összesen körülbelül 240 tonna anyagot használtak fel, hogy megalkossanak egy teljesen 3 dimenziós Ground Zerót. A por ugyan (az eredeti helyszínnel ellentétben) nem volt mérgező, de a stábtagoknak így is maszkot kellett viselniük, hogy kibírják. Oliver Stone rendező meg is betegedett tőle. New York városa a 9/11-es rombolás bármilyen helyszíni rekreációját megtiltotta,

még azt sem engedélyezték a produkciónak, hogy a tornyok egykori helyére feltekintő színészeket lefilmezzék.

Azt felvehették, ahogy az egyenruhások megközelítik a helyszínt, de a WTC-hez közvetlenül kötődő jeleneteket Los Angelesben kellett rögzíteniük.

12. Stone az elmúlt években elsősorban dokumentumfilmeket készített, alanyai pedig elsősorban ellentmondásos államférfiak voltak. Olyan politikusok, mint Fidel Castro és Hugo Chavez – már mindketten halottak – és Vlagyimir Putyin. A 2017-ben kijött, négy részes The Putin Interviews dokumentumsorozat készítése során rendszeresen találkozott az orosz elnökkel, hol a Kremlben, hol Putyin nyaralójában Szocsiban. Stone nem igazán tud mit kezdeni a mindig tömören, röviden válaszoló vagy a kérdések elől kitérő Putyinnal, de ők ketten meglehetősen jó viszonyt alakítottak ki. Ennek ellenére Stone azonnal elítélte Putyin ukrajnai invázióját.