Sandra Bullock: A szív bajnokai (2009)

Igen, tudjuk, Sandra Bullock 2009 előtt is hatalmas sztár volt, de azért az ezredforduló idejére már kezdtek kissé unalmassá válni nem túl fajsúlyos szerepválasztásai, és még sokáig utána sem kristályosodott ki, hogy merre akar továbbmenni, mivel csak lébecolt az egyszer használatos romkomokban és a felejthető filmdrámákban. John Lee Hancock igaz történeten (ami nemrégiben sajna kissé besározódott) alapuló alkotásának főszerepével azonban Bullock bebizonyította, hogy nemcsak jó még egy igazi kasszarobbantásra (a szerény költségvetésből készült film 309,2 millió dolláros bevételt hozott), de a kritika és a szakma elismerését is ki tudja vívni, hiszen Leigh Anne Tuohy megformálásáért Oscart érdemelt

– és azóta is a csúcson van.

Egy kis háttér

Tagadja a kisemmizést A szív bajnokai futballistája által megvádolt család

Állításuk szerint Oher azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kap 15 millió dollárt, besározza őket.

Tovább

Robert Downey Jr.: A Vasember (2008)

Ha az épp csak alakuló Marvel Mozis Univerzumra gondolunk, egész biztosan mindenkinek Robert Downey Jr. jut az eszébe, hiszen nélküle ma talán nem is létezne ez a több milliárd dolláros franchise. Annak ellenére, hogy korábban olyan Marvel-képregények alapján készült már filmes feldolgozás, mint a Hulk vagy A fantasztikus négyes, a 2008-as A Vasember volt az, ami megmutatta, hogy a cégnek egy igazi box office-behemót van a kezében. És ez nagyrészt Downey Jr. alakításának volt köszönhető, aki egyszerűen tökéletes volt Tony Starkként.

De nemcsak a színész segített a filmen, a film is segített a színészen,

hiszen hosszú évekig függőként könyvelte el a szakma, és felgyógyulása után is jó sokáig csak sodródott a céltalanul kiválasztott szerepek között.

Egy kis Marvel-történelem

Nem fogod elhinni, ki lett volna eredetileg a Vasember!

A Marvel vezetősége nem akart kockáztatni a balhés drogfüggőként hírhedtté vált Robert Downey Jr-ral, és egy biztonságosabb választás mellett kardoskodtak.

Tovább

Hugh Grant: Paddington 2. (2017)

A kilencvenes és 2000-es években szinte már karikatúraszámba ment, ahogy a brit romkomokban Hugh Grant sármját használták, és ezek a szerepek (például az 1999-es Sztárom a párom főszerepe vagy a 2003-as Igazából szerelem kulcsfontosságú mellékszerepe) annyira ráégtek, hogy képtelen volt szabadulni tőlük.

Ám ekkor jött a mindenki által imádott Paddington nem kevésbé népszerű folytatása, amelyben a színész komikus karakterként pozicionálta újra magát, és azóta is ezen a nyomvonalon halad: lásd a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület Forge-át vagy a közelgő Wonka-film umpalumpáját.

Michael Keaton: Birdman, avagy a mellőzés meglepő ereje (2014)

A nyolcvanas-kilencvenes években még képtelenség volt elképzelni, hogy Michael Keaton egyszer csak munka nélkül marad, de az ezredfordulóra sajnos pontosan ez történt. Egy nem várt fordulattal pedig a mexikói Alejandro González Iñárritu volt az, aki megmentette Keaton karrierjét, méghozzá a színész korábbi ikonikus szerepét, a Batmant állítva a feje tetejére. A kiöregedett szuperhősszínész karriermentő próbálkozásáról szóló Birdman csavaros sztorija olyan szépen reflektált a valóságra, ami sokakat levett a lábáról,

így a sztárt azóta is elhalmozzák szerepekkel – a nagyvásznon (Spotlight: Egy nyomozás részletei, Flash – A Villám) és a kisképernyőn (A chicagói 7-ek tárgyalása, Dopesick) egyaránt.

A Birdman az egyik

Tíz nagyszerű film New Yorkról

Kevésbé ismert tény, hogy New York City 1785 és 1790 között az Egyesült Államok fővárosa volt, és erre az évfordulóra emlékezünk egy válogatással: csupa olyan filmmel, ahol a város központi szerepet játszik.

Tovább

Matthew McConaughey: Gyilkos Joe (2011)

Ha arra gondolunk, hogy egy színész hatalmas pálfordulással egészen más szerepeket elvállalva fordít egyet a karrierjén, sokunknak minden bizonnyal Matthew McConaughey neve ugrik be, akinek karriermentő húzását az angolszász szaksajtó el is nevezte McConaissance-nek (a ’reneszánsz’, azaz angolul ’renaissance’ mintájára). A korábban csak súlytalan romkomok szépfiújaként parádézó sztár hirtelen komoly drámákban kezdett feltűnni, amire a legtöbb néző akkor kapta fel a fejét, amikor Oscart nyert a 2013-as Mielőtt meghaltam főszerepéért. Valójában azonban McConaughey már ennél korábban újrapozicionálta magát:

Liam Neeson: Elrabolva (2008)

Ma már nehéz elhinni, de az Elrabolva előtt az északír sztárt kifejezetten sokoldalú színészként szerette meg a közönség, aki filmdrámákban, kalandfilmekben és vígjátékokban egyaránt helytállt. A 2008-as Elrabolva azonban akkorát fordított kissé már feledésbe merült karrierjén, hogy azóta (szokatlan módon jóval 50 éves kora felett) szinte bebetonozódott a kőkemény akciófilmsztár státuszába. A nagy sikerre való tekintettel Neeson

az elmúlt években szinte fosta magából az Elrabolva-klónokat,

amelyek őszintén szólva kezdenek már kissé unalmassá válni, ráadásul 71 évesen a színész sem olyan hiteles már ezekben a szerepekben. Mindezt valahol a sztár is sejtheti, hiszen egy újabb karrierfordító lépéssel elvállalta a közelgő Csupasz pisztoly-reboot főszerepét.

Leslie Nielsen: Airplane! (1980)

Ha elkezdjük sorolni minden idők legjobb komikusait, Robin Williams, Gene Wilder és Jim Carrey mellett ott a helye a néhai Leslie Nielsennek is.

Ám nem volt ez mindig így, hiszen (ma már nehéz elhinni, de) Nielsen drámai színészként kezdte a pályát,

és David Zucker, Jim Abrahams és Jerry Zucker Airport-paródiája volt az, ami komikust faragott belőle – és sokkal jobb komikust, mint amilyen jó drámai színész volt. Fapofával bemondott aranyköpéseivel és remekül időzített poénjaival Nielsen nemcsak az Airplane! nem várt sztárja lett, de utána még egy sor halhatatlan vígjátékban szerepelt a Csupasz pisztoly-trilógiától kezdve a Sziki-szökevényen át a Drakula halott és élveziig.

A világ egyik legviccesebb filmje

A világ egyik legviccesebb filmje! - Airplane!

Az a vicc és geg mennyiség, amit ebbe a filmbe belepréseltek, az bizony tizenöt másik vígjátékra is elég lett volna, de a készítők nem sajnálták a poénokat, és egy percre sem fogták magukat vissza.

Tovább

Robert Pattinson: Cosmopolis (2012)

Matthew McConaugheyéhez hasonlóan Robert Pattinson karrierje is meglehetősen eklektikus képet mutat, egy határozott fordulattal a felénél. 2008 körül a színész még a Twilight-filmek arcaként volt ismert, és négy filmmel később David Cronenberg Cosmopolisának köszönhetően sikerült kitörnie a franchise-börtönből. S habár ez a 2012-es alkotás közel sem Cronenberg legjobb munkája, a fiatal színész alakítása olyan erősre sikerült, hogy ennek köszönheti későbbi együttműködését a Safdie fivérekkel, James Grayjel, Claire Denis-vel vagy Robert Eggersszel. Mára Pattinsonnak sikerült elérnie, hogy vámpírszépfiú helyett ritka tehetséges színészként emlékezzünk rá.

Na meg egy igen emlékezetes Batmanként.

Channing Tatum: 21 Jump Street – A kopasz osztag (2012)

Listánk több más szereplőjéhez hasonlóan az egykori táncos, Channing Tatum is a vígjátékokban találta meg újra magát – így lett az egykori nem túl emlékezetes, de szép testből és szép arcból

a hollywoodi humor egyik nagyágyúja.

Míg 2012 előtt szinte semmi köze nem volt a komédiákhoz, ebben az évben a színész összeállt a féktelen humoráról híres Phil Lord – Chris Miller alkotópárossal, és Jonah Hill-lel az oldalán leforgatta a masszív sikert aratott 21 Jump Street – A kopasz osztagot két fiatal rendőrről, akik egy fedett akció keretében visszakerülnek a középiskolába. Tatum pedig annyira bevált a komikusi szerepkörben, hogy azóta újabb címekkel (Itt a vége, 22 Jump Street – A túlkoros osztag, Ave, Cézár!) bővítette a CV-jét.

Michelle Yeoh: Minden, mindenhol, mindenkor (2022)

A karrierjét a nyolcvanas-kilencvenes években akciósztárként kezdő Michelle Yeoh a hongkongi mozik után a XX. század végén a hollywoodi mainstreambe is be tudott törni, de miután feltűnt az 1997-es Bond-filmben, A holnap markában címűben, majd három évvel később játszott a Tigris és sárkány című világszenzációban,

hamar jött a lejtmenet, és gyakorlatilag két évtizeden át semmi jelentőset nem tudott letenni az asztalra.

Daniel Kwan és Daniel Scheinert kaotikus őrületének köszönhetően azonban Yeoh újra felkerült a térképre, és alakításával (amely szerepet egyébként eredetileg nem is neki szántak) nemcsak Oscart nyert, de újból elhalmozzák szerepajánlatokkal (játszik például az új Poirot-filmben is).

(via Far Out)

Ez is érdekelhet

Sztárok, akik sikerre vittek egy teljesen más színésznek írt szerepet

A szereplőválogatás nehéz, többtényezős dolog, tele kompromisszumokkal, így a filmtörténelem bővelkedik az olyan esetekben, amikor nem az alkotók első választása lett egy adott film sztárja. Számos alkalommal azonban ez kifejezetten jól jött ki!

Tovább