A vágóé az egyik legalulértékeltebb filmipari foglalkozás, pedig az ő feladata az, hogy elkészítse a végterméket a rendezővel együttműködésben – vagy néha az ő akaratával szemben. A vágók nélkül jó pár klasszikus film talán soha nem is jut el a mozivászonig, vagy ha mégis elkészül, akkor a videótékák akciós dobozában végzi.

Mivel manapság több százmillió dollárt fektetnek a nagy stúdiófilmekbe, a producerek és a rendezők már nem bíznak semmit a véletlenre, már a forgatás előtt pontosan tudják, hogy mit akarnak látni, de nem volt ez mindig így, és sok esetben a vágónak kellett közbelépnie, hogy megmentse a produkciót. Lássuk a 10 leghíresebb esetet!

10. Szelíd motorosok (1969)

Dennis Hopper és Peter Fonda nem gondolták túl a később kultfilmmé vált road movie-jukat. Fonda egy éjszaka alatt találta ki a történetet, Hopper azonnal aláírt a rendezésre, és máris nekiláttak. Mivel ők maguk is az ellenkultúra tagjai voltak, mint a hőseik, nem úgy járt az agyuk, mint egy hollywoodi szakmunkásnak, nem tudták kíméletlenül megvágni és megszerkeszteni a filmet. Hopper első vágata, amelyet olyan rendezők inspiráltak, mint Stanley Kubrick, két óra negyvenöt perces volt, és vadul ugrált előre-hátra a történetben.

Nem lett volna könnyű eladni egy hippi motoros filmet unortodox szerkezettel és említésre méltó cselekmény nélkül, a stúdió így Henry Jaglom rendezőt szerződtette, hogy Donn Cambren vágóval közösen 95 percesre rövidítsék le a filmet. A többi már filmtörténelem.

9. Csillagok háborúja (1977)

A Star Wars-saga rajongói évek óta kétségbeesetten próbálják megtalálni az eredeti trilógia vágatlan változatait, mivel arra gyanakodnak, hogy George Lucas minden egyes újrakiadásnál belenyúl a CGI-ba és egyéb változtatásokat eszközöl, ami árt a filmek eredeti víziójának. De ha Lucas vágója, John Jympson annak idején szabad kezet kapott volna, akkor talán soha nem is lett volna franchise.

Miután Brian De Palma és Steven Spielberg nem voltak túlságosan elragadtatva Jympson munkájától, Lucas egy új vágócsapatot hívott segítségül, amely Paul Hirschből, Marcia Lucasból és Richard Chew-ból állt. A változtatásaik közé tartozott, hogy az első felvonásból több jelentős részletet kivágtak, hogy lineárisan az űrkonfliktusra, a droidokra, majd Luke Skywalkerre koncentráljanak – ez az a struktúra, amit a mainstream filmekben azóta is utánoznak. A beúszó betűk is ekkor kerültek a film elejére De Palma ötletének köszönhetően.

8. Az Igazság Ligája (2021)

A 2017-es DC-film elátkozott produkció volt, mind a forgatást, mind a vágást, mind bemutatót illetően, ami leginkább arra vezethető vissza, hogy Zack Snydernek távoznia kellett a filmből a lánya öngyilkossága miatt. Helyére Joss Whedon került, de az ő stílusa és megközelítése köszönőviszonyban sem volt Snyder elképzeléseivel, ami egy elég kaotikus utómunkafázist eredményezett.

A film bukás lett, a rajongók becsapva érezték magukat, és szinte azonnal elindult egy alulról jövő kampány a "Snyder cut”-ért. Három évbe telt, mire a Warner Bros. felismerte, hogy anyagilag még jól is járhatnának, ha zöld utat adnának a projektnek – és nem mellesleg az akkor induló HBO Max bevezető kampányát is megsegíthetik ezzel.

Snyder Carlos Castillo vágóval közösen dolgozott a saját verzióján, ami az eredeti játékidőt megduplázva 242 perc lett, és maximálisan kielégítette a Snyder cutot követelő rajongók igényeit.

7. Annie Hall (1977)

Az Annie Hall messze Woody Allen legnépszerűbb – és talán legjobb – filmje, de nem sokon múlott, hogy nem egy teljesen más produkcióként készül el.

Allen első vágata Ralph Rosenblum vágóhoz került, akinek még humorosabbá és még életszerűbbé kellett volna tennie. A film társírója, Marshall Brickman azonban úgy érezte, hogy Rosenblum verziója túl elnagyolt és túl szertelen ahhoz, hogy egyetlen, összefüggő történetként mesélhesse el a sztorit. Mivel a film szerkezete annyira véletlenszerűen volt megtervezve, a jeleneteket tetszés szerint lehetett változtatni, ezért Rosenblum könnyedén készített még egy változatot Wendy Greene Bricmonttal. Mire végeztek, a film már csak 75 perces volt, ami jelentősen elmaradt a hagyományos játékfilmektől elvárt 90 perctől.

A producerek kezdtek idegeskedni, és egészen az első igazi tesztvetítésig tovább faragták a meglévő felvételeket.

Így került be a narráció is, amelyet mindössze két órával a film bemutatása előtt vettek fel.

Ennek ellenére vagy épp ezért siker lett a film, és meghozta Allennek az első és eddig egyetlen Oscar-díját.

6. Az őrület határán (1998)

Terrence Malick híres az unortodox vágási stílusáról, amely a sztori előmozdítása helyett előnyben részesíti a spontán szekvenciákat és az impresszionista, szerzői érzékenységet. De volt idő, amikor filmjei, az elkötelezett vágócsapatának hála, konvencionálisabb utat követtek, mint például a kilencvenes évek végén készült második világháborús eposz, Az őrület határán esetében.

Malick vágócsapata, Leslie Jones és Billy Weber a másfél millió méternyi leforgatott filmet egy ötórás első vágattá gyúrta össze, amelyet a rendezővel is megnézettek. A trió ezután 13 hónapot töltött a vágóasztal fölé görnyedve, és az utómunkába végül egy negyedik vágót (Saar Kleint) is be kellett vonniuk.

Mivel Malick nem volt hajlandó a filmet egységes egészként nézni, és ragaszkodott ahhoz, hogy az érzelmek és az érzések elsőbbséget élvezzenek a struktúrával és a cselekménnyel szemben, Klein, Jones és Weber néha a háta mögött dolgoztak azon, hogy minden egyes jelenetet a helyére kalapáljanak, és emészthetővé tegyék a végeredményt.

5. Men in Black - Sötét zsaruk (1997)

Barry Sonnenfeldnek, az eredeti Men in Black-trilógia rendezőjének jó pár nagy költségvetésű sikersztorihoz volt köze az évek során, de egyik se volt olyan zűrös, mint az első MiB forgatása és vágása.

Alig két héttel a film befejezése előtt, amikor Sonnenfeld már készen állt a filmzene felvételére, a Sony fejesei megkeresték azzal, hogy túl bonyolultnak találják a történetet, és meg akarják változtatni az egész cselekményt. Mivel

a kasszasikereket gyártó cégek általában nagy kreatív kontrollt gyakorolnak a végtermék felett, és nem engedik, hogy a művészi integritás a befektetésük útjába álljon,

Jim Millernek, a vágónak át kellett alakítania a filmet a stúdió kívánságai szerint. Így a jelenetek sorrendjét átvariálták, további részeket adtak hozzá, és az idegenek feliratozását az új irányvonalnak megfelelően módosították.

Bármi is volt a Sony indítéka, a húzás kifizetődött. A film közel 600 millió dollárt hozott a konyhára, Will Smith-t világszerte ismertté tette, és három folytatás, hat videójáték és egy animációs sorozat készült hozzá az évek során.

4. Rambo (1982)

A Rocky tette ismertté Sylvester Stallone nevét, de a Rambónak köszönhetően vált belőle akcióhős, és nem mellesleg egy négy évtizeden átívelő, öt filmből álló franchise-t is elindított.

A Rambo mozivászonig vezető útja azonban nem volt sima. Az eredetileg három és fél óra körüli hosszúságúra tervezett film túl levegős és unalmas volt, és sem Stallone, sem az ügynöke, sem a stúdió nem volt vele elégedett. Sőt, annyira rossznak tartották, hogy Stallone megpróbálta megvásárolni a filmet, hogy megsemmisíthesse, mert úgy vélte, a karrierje végét jelentheti, ha nyilvánosságra kerül.

Szerencsére még mielőtt ez megtörténhetett volna, a filmet 93 percesre rövidítették le (az eredeti játékidő mintegy felére), és a befejezést is átírták, eredetileg ugyanis Rambo meghalt volna. Így viszont a 14 millió dolláros költségvetésből készített film 125 millió dollárt hozott a jegypénztáraknál.

3. Amerikai vérbosszú (1999) 

Az Amerikai vérbosszú Steven Soderbergh karrierjének középső korszakában készült, amikor a nevéhez fűződő független filmektől (Kafka, Szex, hazugság és video) még nem váltott át az Ocean's Elevenhez hasonló nagy költségvetésű, mainstream filmekre.

Miután Lem Dobbs konvencionálisan felépített forgatókönyvéből leforgatták a filmet, Soderbergh és vágója, Sarah Flack rájöttek, hogy egy elég gyenge produkciót hoztak össze. Így aztán nekiláttak a film újjáépítésének a semmiből, és egy nem lineáris megközelítést választottak, amely lehetővé tette számukra, hogy teljesen újrakeverjék és újraértelmezzék a filmet. E folyamat során képesek voltak elfedni az első vágat hibáit, miközben a sztori múltról és emlékezetről szóló alapkoncepcióira építettek, és megteremtették azt a fajta narratív és tematikus feszültséget, amely az eredeti verzióból teljesen hiányzott.

Bár az Amerikai vérbosszú nem ment nagyot a mozikban (még kicsit sem), ma már kultklasszikusnak számít, és Soderbergh filmográfiájának kikerülhetetlen darabja.

2. Szárnyas fejvadász (1982)

A Philip K. Dick novellájából adaptált Blade Runner már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve. A Ridley Scott és a főszereplő Harrison Ford közötti feszültségek megnehezítették a forgatást, a Scott és a stúdió közötti kreatív ellentétek pedig egy olyan moziverzióhoz vezettek, amellyel senki sem volt igazán elégedett.

A film a mozikban nem hozta vissza a gyártási költségét, és talán feledésbe is merült volna, ha 1990-ben a Los Angeles-i Fairfax Színházban véletlenül nem a film nyers vágatát vetítik le, amely sok ponton eltért a moziverziótól. A közönség olyan pozitívan reagált rá, hogy a Warner Bros. megrendelt egy olyan új vágást Michael Aricktől, amely összhangban volt Scott eredeti elképzeléseivel.

A rendezői verzió 1992-ben jelent meg, miután a film több kulcsfontosságú aspektusát megváltoztatták, köztük Ford erőtlen narrációját. A siker és széles körű kritikai elismerés nem maradt el, és ma már ezt a változatot tekintjük a véglegesnek.

1. A cápa (1975)

A cápa az a film, amely Steven Spielberg karrierjét elindította, és egyben megteremtette a blockbuster műfaját, hála a 100 millió dolláros bevételének, amire korábban nem volt precedens. De nem sokon múlott, hogy nem bukás lett a vége.

A film messze legsikeresebb eleme, hogy a főgonosz (a cápa), elég szemérmes, nagyjából négy percet mutatja magát a kétórás játékidő alatt. És bár ez talán csak a feszültség felépítését célzó tudatos döntésnek tűnik, nem erről volt szó. A produkciós csapat nagyon is szerette volna megmutatni a cápát, de a kellékesek és a maszkmesterek által kreált mű-ragadozó egyáltalán nem volt meggyőző. Szerencsére a vágó, Verna Fields közbelépett.

Fields hozta meg azt a döntést, hogy minden olyan felvételt eltávolít, amelyen a jószág teljes egészében látható látható, és csak a kavargó víz, az agyarak és uszonyok snittjei, és természetesen a cápa szemszögét jelentő felvételek adják majd el a filmet.

Sokak szerint ezzel nemcsak a filmet mentette meg, hanem a horror műfaját is átalakította. A cápa visszavette a zsánert a giccses Hammer horrorfilmektől, és megalapozta az olyan szörnymozik sikerét, mint az Alien, vagy mint a Halloween, és az általa elindított slasherboom.

Via: Listverse