Markus Imhoof német nyelvterületen már rengeteg díjat bezsebelt tényfeltáró természetfilmjével, ami ráadásul – Európában egyedülálló módon – 2 millió eurós költségvetésből készült.
Szerencsére a pénz nem került rossz helyre, érezni a filmen az igényességet, elsősorban technikai szempontból. No meg persze ahhoz sem ártott némi euró, hogy a filmkészítők eljussanak Amerikába vagy Kínába annak érdekében, hogy legyen némi kontraszt a hegyvidéki német faluban éldegélő méhész bácsival szemben. A film központi kérdése (hogy miért tűnnek el a méhek) ugyan izgalmasnak ígérkezik, főleg ha nem a harmincadik percben tudnánk meg a választ, hanem kicsit később kerülne sor a csattanóra. Azt persze amúgy is sejteni lehetett, hogy mint minden rosszban, ebben is az ember keze van – egészen pontosan az abban tartott, méhekre is ártalmas permetszer.
A film igen sok témába vágja bele a fejszéjét – összehasonlítja az ipari méretekben méhészkedő vadkapitalistát a friss hegyi levegőt szívó bácsikával, kiderül, hogy Kína bizonyos tartományában már nincsenek méhek Mao őrült ötleteinek köszönhetően, ezért kétkezi munkások végzik a beporzást, és keveset az afrikai gyilkos méhekről is hallunk. Ezek a fejezetek gyakran átvezetés nélkül kapcsolódnak, így vagy háromszor is azt hisszük, hogy vége a filmnek, kanyarít egy kerek lezárást, majd mégis továbblendülünk egy másik kontinensre.
A 6-os korhatárhoz mérten a hangnem sokszor nagyon gyerekes és idegesítően sok mindent megmagyaráz (azzal valószínűleg a legtöbb harmadikos is tisztában van, hogy többek közt a méhek porozzák be a virágokat). Ezzel szemben egyes képsorok kifejezetten megrázóra sikerültek – ami a film legnagyobb érdeme. A felvételek közelsége, az extra makró miatt a kolóniát érintő eseményeket nem csak jobban látjuk, mint a valóságban, de jobban is át tudjuk érezni a kis méhek gondját-baját. Ha ehhez hozzávesszük, hogy néha egy-egy méhet kiemel a kamera társai közül, akkor egy teljesen más világ tárul elénk: szinte átéljük fájdalmukat, amikor nem 8000 zümmögőt kell követnünk, hanem egyikük egyedül vánszorog és szenved – akár egy ember.
Igényes, részletesen kidolgozott és csodás képsorokkal büszkélkedhet a film, ami még a történet folyamában néha bekövetkező döccenők ellenére is izgalmas. Ráadásul egy napjainkban égetően fontos problémát jár körbe, főleg ha hiszünk Einsteinnek, aki szerint "ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek már csak négy éve marad hátra".
Értékelés: 6/10
