A nálunk szinte ismeretlen Alexander Trocchi az ötvenes-hatvanas évek beat-nemzedékének volt kimagasló alakja, s ha úgy tetszik, tragikus sorsú hőse, jelentőségéről azonban jóformán csak az olyan ünnepelt kortársaknak volt tudomásuk, mint Allen Ginsberg vagy William S. Burroughs, akik nyomtatásban is méltatták Trocchit és munkáját.
A kívülálló, helyét nem találó, kapcsolatokat kiépíteni képtelen, lézengő értelmiségi - az eredetileg 1954-ben megjelent Trocchi-regény és a belőle készült, David Mackenzie-rendezte film hőse - maga meséli el lassan kibontakozó történetét, mely egy fiatal nő holttestének felbukkanásával kezdődik. Hogy milyen szerepet játszott az Ewan McGregor-által kellő beleéléssel alakított Joe életében a vízbefulladt lány, arra csak később a múlt felvillanó epizódjai alapján derül fény. Joe arca nem árul el érzelmeket, miközben egy Glasgow és Edinburgh között ingázó uszály munkásaként kiemeli a holttestet a vízből, s üres tekintetű egykedvűsége - mely leginkább Az ember, aki ott se volt című Coen-film borbély hősével rokonítja Trocchi figuráját - máskor sem nagyon változik, még akkor sem, amikor elcsábítja az uszály kapitányának feleségét (Tilda Swinton erőteljes alakítása), vagy amikor kimenti a folyóból az asszony kisfiát.
A Young Adam igazi erőssége az atmoszféra-teremtés: a csatornák egyhangú vízi-világa, az ötvenes évek szigetországának fakó színei és a David Byrne (Talkin Heads)-szerezte aláfestő zene melankolikus monotóniája mintha csak a főhős lelkivilágát tükröznék. Az utazásnak itt nincsen felszabadító ereje, inkább csak amolyan gyenge kábítószer, amivel ideig-óráig elodázható a külvilággal, a múlttal, az élettel való szembesülés.
Joe viszonya a kapitánynéval csupán a testi szükségletek kielégítését szolgálja, az egyetlen esemény pedig, melynek során a férfi kilép passzivitásából, sikertelenül végződik: a lány meggyilkolásáért ártatlan embert ítélnek halálra, s bár Joe tudja, mi történt valójában, az igazságnál úgy tűnik fontosabb a rendszer biztos működése. Olyan ez a világ a maga kisstílűségével és az igazságszolgáltatás gépies közönyével, amiben Joe-nak nincs helye. Akárcsak hőse, Trocchi sem igazán találta a helyét ebben a világban, keveset írt, s kiégve, függőségek rabjaként, idejekorán távozott.
