A házasságok kifáradnak, a jósnők hazudnak, Woody Allen forgat egy filmet. A Föld forog tovább.
Csak a szokásos
Általában az élő legendaként emlegetett rendezők aktuális filmjeikkel piros betűs ünnepet varázsolnak a naptárunkba. Ha Scorsese vagy Tarantino rukkol elő valamivel, azért az mégiscsak más mint egy vámpírregény adaptációja vagy a keleti part módszeres lebombázása marslakók által by Roland Emmerich, akkor is, ha ezek kasszasikere egyértelmű. Csak hogy amíg az úgynevezett ikonok nagyobbik fele három-négyévente hozz lázba minket, addig Woody Allen, márpedig ha valaki, ő igazán rendezőikon, újabban évente akár két párkapcsolati komédiáit is legyárt. A piac alapvető törvénye viszont, hogy amiből sok van, az veszít értékéből és akkor arról még szót sem ejtettünk, lehet-e egyenletesen magas szintet prezentálni ilyen tempóban.
[img id=268575 instance=1 align=left img]Szokás szerint egy narrátor bevezet minket a sokszereplős kavalkádba, ahol gyönyörű és/vagy híres színésznők, illetve gyönyörű és/vagy híres színészek örülnek neki, hogy Woody filmjében szerepelhetnek. Amúgy feladatuk nem sokkal összetettebb, mintha limonádét szürcsölnének a napon, hiszen a történet is a szokásos: a házasságok kifulladnak, a szomszéd nője mindig szexibb (nem is kell, hogy igaz legyen, elég hogy valaki más, a férfi agya így működik), a szétmenőben lévő párok sztorijai pedig vagy hatnak egymásra vagy nem. Ja igen, időkezelést lehet szabadabban kezelni, ha egy-egy jelenetmagyarázat ezt megkívánja. Hirtelen nem is tudnék megnevezni olyan filmjét, amelyről mindez ne lenne elmondható.
Transz-Európa expressz
A Férfit látok álmaidban például annyira közhelyes, hogy még hibáinak felrovása is csak ilyen közhelyesre sikerülhet mint a fentiek. És szinte ugyanígy tudom folytatni: néha olyan érzésünk támad, mintha egy fanatikus, jóllehet igen ígéretes Woody Allen-rajongó készített volna filmet a példakép stílusában. És ezt elég sokszor volt alkalmunk az utóbbi években. A Vicky Cristina Barcelona köré legfeljebb csak az enyhe leszbi-felhang kavart némi port, de a Füles megint csak tizenkettő-egy-tucat, a Whatever Worksnek még ideje sem volt eljutni Magyarországig. Legutóbb a Kasszandra álma lógott ki a sorból markáns krimi-jellege miatt.
Ennek ellenére továbbra is nagy élmény megnézni W.A. filmjeit – mindig ugyanolyan élmény. Az lehet csak izgalmas a szakíróknak, hogy újabban Scarlett Johanssonra van az öreg igencsak ráizgulva, meg tudjuk érteni, illetve, hogy akit évtizedekig ki sem lehetett robbantani New Yorkból, az manapság a Barcelona–London–Párizs útvonalon is lesi a csajokat.
Benne lehetek a filmedben?
A film tényleg megér egy estét, önmagában vizsgálva aligha találni benne különösebb kivetnivalót, legfeljebb ha a rizikóvállalás teljes hiányát. Nincsenek igazán kiemelkedő pillanatai, picit vicces, picit szerelmes és mindenki csodálhatja benne kedvenc színészét. A történetszövésre végül is nagyképűség lenne azt állítani, hogy közepes, mert forgatókönyvíró legyen a talpán, aki különösebb nehézségek nélkül kiráz magából egy ilyet; de itt meg valahogy épp ez, ez a könnyed kirázás, ami lesüt a filmről, hogy mindezek közben Woody még csak meg sem erőlteti magát. Három szál megy egymás mellett, alig-alig keresztezve egymás útját, ez neki olyan mint a skálázás. Hollywood színe-java pedig ott ugrál körülötte, hogy csodálja tehetségét.
Kinek ajánljuk?
- Megrögzött Woody Allen-rajongóknak.
- Végre leírhatom ebbe rubrikába: elsőrandisoknak.
- Akik nem unnak szép nőket nézni a vásznon.
Kinek nem?
- Akit különösebben nem hat meg egy rendező nagysága, ha ennyire önismétlő.
- Aki kizárólag a New York-korszakot tartja számon.
- Aki izgalmat, szexet, meglepetést, drámát akar.
7/10
