Tizenkilencre húzott lapot a DreamWorks, de úgy tűnik, bejött neki. A Csizmás szórakoztatóbb, mint az utolsó két Shrek volt.
A spin-off néha lutri
A Shrek meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett utolsó része után én személy szerint nem fogadtam volna a már évek óta beharangozott Csizmás spin-off magas osztályzatára, de nézőként nem is kell a jövőbe látnunk, csak a vászonig ahhoz, hogy profitáljunk. Egyáltalán kell-e nekünk egy mellékkarakter önálló játékfilmje? Szeretjük-e az ilyesmit, általában furdalja-e annyira a kíváncsiságunkat egy háttérbe száműzött, de azért kedvelt figura előélete, hogy feltegyük rá minden hétvégi bizalmunk, mielőtt a mozigépész megpörgeti a kereket? A vállalkozás veszélyesebb, mint egyszerűen újabb epizódot fűzni a franchise-hoz, kivéve talán, ha olyasfajta sokkarakteres mezőnyből választ a stúdió áldozatot, mint az X-Men univerzum, amely eredetije is saját lábukon megálló hősként kezelte figuráit. A Shrek-sorozatban viszont a Csizmás meglehetősen másod-, sőt ha a Szamarat is számoljuk, inkább harmadosztályú hős, így azt mondom, nem volt kockázatmentes feltenni rá egy vagon pénzt, mert mi van, ha elviszi a cica?
Le a kalappal
[img id=327156 instance=1 align=left img]Csizmás, a kandúr, kölyökmacska korában került az árvaházba, ahol életre szóló barátságot kötött a Tojással. (Igen, itt akár meg is állhatunk egy pillanatra gondolkodni, mert a Shrek-sorozat bár eddig is bővelkedett a más mesékből átvett és kifordított, illetve a saját maga teremtett karakterekben, azért "egy tojást" megrakni főszereplőnek elég meredek elgondolásnak tűnik. De ennyi, lépjünk túl rajta.) Amikor régi cimborájával újra összehozza őt a sors és a macskák ravaszsága, a csinos cicalánnyal kiegészülve indulnak, hogy véghez vigyék az utolsó nagy közös balhét, amelynek ötletét természetesen egy amolyan shrekesen a múzeumba vágott klasszikus meséből lopták. Vagyis ami elsőként tetten érhető a Csizmás, a kandúrban, hogy sikerrel vette fel az "anyasorozat" fonalát ott, ahol az még amannak utoljára a mancsában volt, gondolok itt elsősorban a Grimm és társai nevével fémjelzett panoptikum kifosztására és kikarikírozására. A zöld ogrénak a vége felé ez már alig sikerült és épp ezért meglepő, hogy kis szőrös barátja aratja most le a babérokat. Egyszóval hasonlóan pimasz ötletesség és kreatív humor jellemzi a mostani filmet, mint amit bő egy évtizede ismertünk meg a DreamWorks azóta márkanévvé avanzsált rendhagyó mesehősétől.
Sztoriban marad
Ilyenkor ráadásul el szokás intézni a film nagy részét eredettörténettel, vagyis milyen pók vagy kriptonit esett a hős fejére, amitől az lett lett belőle, ami és aztán, ha marad még játékidő, esetleg felgöngyölít valami intergalaktikus böszmeséget is, de csak rapidban. A Csizmás, a kandúr ezzel szemben nagyon is komolyan veszi magát, a forgatókönyv egy kifejezetten lelkiismeretes munka eredménye, a sztori jópofa és fordulatos, nyilván a "mesés keretek" között. És azt gondolom, poénban sincs hiány, részint már maga a karakter jónéhány lehetőséget kínál erre, részint pedig az írók teremtettek számos olyan helyzetkomikumot, amely maximálisan kielégíti a műfaj rajongóit. Vagyis a a Csizmás, a kandúr nem egy utánlövés tompa puffanása, hanem második front. Ám, hogy így is maradjon meg az emlékezetünkben, a DreamWorksnek nem szabad elhinnie, hogy a macska kilenc élettel bír.
Kinek ajánljuk?
- Minden animáció-rajongónak.
- Aki nem tudja mivel betölteni a Shrek mögött maradt űrt.
- Kicsiknek, nagyoknak, közepeseknek.
Kinek nem?
- Aki szerint kár már mentőötletekkel erőltetni, ami egyszer kiffuladt.
- Aki végképp szakított a 3D-vel.
- Kutyásoknak.
7/10
