A rajzfilmekben az a jó, amikor megmutatják, mik vagyunk, mit teszünk a világunkkal, vagy éppen azt, hogyan kellene élnünk. Szórakoztatva tudnak tanítani. A Pixar alkotóinak új mozija, a Wall-E még ennél is több: egy mélységesen emberi kisrobot a szeretet erejével megmenti a Földet. Szélesi Sándor sci-fi író ajánlja a rajzfilmet mindennapi betevőként.
Nem is tudom, mi a félelmetesebb automatizált és műanyagízű korunkban: amikor egy hűtőszekrény tejet rendel az interneten, ha nem észleli tejesdoboz jelenlétét a polcain, vagy az, hogy az élelmiszerek egy részének csomagolása többe kerül, mint maga az élelmiszer.
Miközben a világ egyik része mindenféle biomagvakkal próbálja meg elérni a madárvilág és a rágcsálók egészséges étkezésének a szintjét, a másik fele elkötelezett híve a gyorséttermeknek, előkevert levesporoknak és a Coca-Colának - adjunk egy pofont az egészséges étkezésnek, és gyártsunk csak minden percben szemetet.
A Wall-E című rajzfilm abban a korban játszódik, amikor a földi értelmes életet csupán egy berozsdált kis robot és fürge csótánya jelenti. (A csótányon nem lepődtem meg.) A világ szeméthegyekből áll: szemétkupacok sorakoznak a kietlen pusztában, szeméttornyok meredeznek a felhőkarcolók között, és növényi életnek nyoma sincs. Néha még bekapcsol egy-egy holografikus fényreklám a hulladékdombok felett, és a hajdani emberi civilizáció nagyszerűségét harsogja világgá, de a valóság teljesen más. Sem ember, sem civilizáció nincs már a bolygón.
Wall-E, a címszereplő kisrobot magányosan tengeti az életét, szemetet tömörít és hord tornyokba ? azt a munkát végzi évszázadok óta, amire a kihalt emberiség legyártotta. Alkatrészeit úgy szedi össze a szemétből, de emellett minden apró vackot begyűjt, amitől kevéssé érzi egyedül magát. Mert Wall-E érző robot, valószínűleg egy rövidzárlat tette ilyenné. (Hogy kicsit hasonlít a Rövidzárlat című film robotjára, az nem lehet véletlen.) Ha lemegy a nap, hazagördül konténerébe, felkapcsolja a karácsonyi égősorokat, betesz egy zenés-táncos filmet a videomagnóba, és csendes hintázás közben nyugalomba szenderül.
Ebbe a monoton "életbe" tör be EVA, egy űrből érkező szuperrobot, aki az első pillanatban egyáltalán nem szimpatikus, és nem is bánik jól főhősünkkel. Kettejük között akkora szakadék tátong mind kinézetre, mind "direktívára", mint a Grand Canyon. Történetük azonban nem zárul le azzal, hogy EVA teljesíti küldetését, és eltűnik a Földről. Vele együtt Wall-E is különleges útra indul.
Nem csupán gyerekeknek, de felnőtteknek is ajánlom a filmet. Sok figyelmeztetést ki lehet olvasni belőle. Ne szemetelj, vigyázz a világodra, élj egészségesen, figyelj a másikra, és ne hagyd, hogy helyetted mások döntsék el, mi a jó. Mindig is mondom, hogy a sci-fivel fel lehet hívni az emberek figyelmét arra, hogy a jelenben mit csináluk rosszul, és hova vezet, ha felelőtlenek vagyunk. Ez a sci-fi egyik célja, legyen könyv, film vagy rajzfilm. De a Wall-E című Pixar-mozi nem akar szájbarágós lenni, félti ugyan a jövőnket, de a mese mindenek fölött áll.
Wall-E meséjét pedig mindenki élvezheti. Felnőttként lépjünk ki egy kicsit a napi robotból, és legyünk erre a másfél órára ismét gyerekek. És ha netán az egész család elmegy a filmre, utána eszükbe ne jusson a McDonald?sba betérni nassolni... Inkább kiránduljanak egyet a zöldbe! És érezzék át azt, mennyire jól bánik velünk a világ ? minden egyes levéllel, minden egyes virággal gazdagabbá tesz minket.
