Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Alejandro González Inárritu filmje egyszerre elképesztő stílusbravúr, vibráló értekezés a művészetről és a művészekről, tanulmány az egóról és a józan észről, illetve látlelet a visszatérésről. A visszatérő persze egyszerre a főhős és a főszereplő, a színész, aki egy színészt alakít, aki korábban híres volt egy szerepében, ha tetszik tudni követni. Riggan Thomson valamikor egy szuperhős szereppel lett híres, akárcsak az őt alakító Michael Keaton annak idején Batmanként, ám annyi év után szeretné, ha egy klasszikus színházi alakítással tudná felhívni magára a figyelmet, és mindent feltesz az előadásra, amelynek írója, producere és főszereplője is egyben. Csakhogy meggyűlik a baja a másik főszereplővel, régóta elhanyagolt lányával és a saját hasadt egójával, aki egykori szerepe képében kísérti. És Keaton zseniális, ahogy mindenki más is körülötte, a történet pedig a saját farkába harap, az előadásról szóló előadással, a visszatérést eljátszó visszatérővel a művészek világában, ahol minden lehetséges.
Port.hu pontszám: 7
 

Kingsman: A titkos szolgálat 

Papíron az egész úgy hangzott, mint egy újabb vicces kémparódia, ráadásul tiniknek címezve, egy, a készülő James Bond hátán lovagoló frappáns utánzat az éppen ráérő, élesre vasalt Colin Firth bábáskodásával. Aztán kiderült, hogy Matthew Vaughn filmje a saját lábán áll, ahogy ezt idehaza mondani szokás, egy briliánsan kivitelezett, remek humorral előadott akciófilm, olyan jelenetekkel, amiket tanítani lehetne bármely – sznobmentes – filmiskolában. A főhős egy rendkívüli adottságokkal rendelkező tinisrác, Töki, a vagány utcagyerek, akit megkeres a magánkézben lévő titkos kémszervezet, a Kingsman egyik legjobb embere (Firth): a nagy hagyományú, és szigorú szabályok szerint működő cégnél modern James Bondot faragnak belőle, de már a kiképzés is életveszélyes, az első bevetés pedig éles. Valaki egymás után rabolja el a világ hírességeit, arisztokratáit és miniszterelnökeit. 
Port.hu pontszám: 7.7

Nagy szemek

Íme egy Tim Burton film, ami az egyik legkevésbé timburtönös Tim Burton film! A bizarr mesék mestere 10 év után kilépett a fantáziavilágból, és egy életrajzi filmmel állt elő, ami egyszerre hétköznapi, banális és mégis fordulatos és rendkívüli, miközben reflektál a művészetről és az alkotásról is. Hőse egy csapnivaló, minden önbizalmától megfosztott festőnő, Margaret Keane, aki tudtán kívül egy szélhámossal köti össze az életét. Nagydumás férje sajátjaiként kezdi árulni Margaret képei a nagyszemű, elesett kislányokról, és hamarosan rendkívül sikeres lesz, a képek pedig először eredetiben, majd reprodukcióként elöntik a világot – maga Burton is gyűjti őket -, de az árnyékban maradó „művésznőnél” egy ponton elszakad a cérna. Amy Adams és Christoph Waltz párosa tökéletesen adja vissza ezt a kissé őrült, mégis hétköznapi történetet – alapvetően egy rossz házasság és egy megtalált identitás történetét, bizonyítva, hogy a megfelelő szemszögből a tökéletes giccs is igazi művészet lehet.
Port.hu pontszám: 7.8

Mad Max - A harag útja

A harag útja a pazarul megkomponált, minden mozzanatával a történetet erősítő és előrevivő, egységes és elegáns akció esszenciája, amely a két órás játékidő során szinte egy percre sem áll le, mégsem válik fárasztóvá vagy öncélúvá. George Miller fogta az első három Mad Max filmet és csak azt vitte tovább, ami tényleg fontos és emlékezetes volt belőlük. Az elsőből csak a családját vesztett országúti járőr, Max Rockatansky fájó emlékeit hozta, a másodikból a barbárokat, a kamiont és az autós üldözéseket, a harmadikból pedig a történet kiindulópontjaként szolgáló várost, és ha úgy vesszük, az azóta felnőtt gyerekeket, akikből vagy a Citadella nevű város urának fanatikus harcosai, a hadifiúk lettek, vagy a Halhatatlan Joe nevű vezér ágyasai. Ezeket az ágyasokat szökteti meg egyik tisztje,a félkarú Imperator Furiosa (Charlize Theron) egy páncélozott kamionon, a szökevényeknek pedig egy egész sereg ered nyomába, köztük egy Nux nevű, minden áron bizonyítani vágyó „közlegény” (Nicholas Hoult), akinek hűtőrácsára nem más kötöznek oda, mint a fogságba ejtett Maxet (Tom Hardy). Akciófilmről van szó, más ne magyarázzunk bele, de a saját műfajában ez egy remekmű!
Port.hu pontszám: 7.2

Saul fia

Van olyan, hogy egy filmet nem lehet szeretni, mert nem úgy készült, hogy szeressék - de mégis tudjuk róla, hogy jó és fontos. Nemes Jeles László azzal lépett túl a koncentrációs táborokról szóló filmek kliséin és formai kötöttségein, hogy egy olyan főhőst választott, aki nem csupán áldozat, aki már túl van mindenen, akit már nem lehet megölni. Saul Ausländer az auschwitzi sonderkommando tagja. ezek a foglyok terelték be társaikat a gázkamrákba, vitték a holttesteket a krematóriumokba, válogatták át a hátrahagyott holmikat, takarították ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt, és szállították ki a hamvakat a táborból. Ahhoz, hogy életben maradjanak, teljesen ki kellett üresedniük, tudván, hogy végül velük is végeznek majd – ám Saul, amikor a holttestek között felfedezni véli saját fiát, elhatározza, hogy méltó módon temeti el a gyermeket, amivel maga körül mindenkit veszélybe sodor maga körül. Akárcsak a Birdman esetében, a kamera itt is a főhősre tapad, de ebben nincs semmi játékosság, hanem így hipnotizál minket a film, Röhrig Géza pedig már az arcával is hozza ezt a dermedt, elkárhozott alakot – és a filmnek minden esélye megvan a létező legmagasabb filmes elismerések begyűjtésére.
Port.hu pontszám: 5.7

Agymanók

Valahol frappánsan megjegyezték, hogy a Pixar már készített filmet arról, hogy a játékoknak, bogaraknak, autóknak, robotoknak is vannak érzései, most pedig azt mutatják meg, hogy az érzéseknek is vannak érzései, és pontosan erről van szó. Már az elején megtudhatjuk, hogy mindannyiunkat öt alapvető érzelem, a Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor vezényel, akik ott ülnek a fejünkben, és még egymással is vitatkozva irányítják minden lépésünket. Ez a helyzet a fiatal lány, Riley esetében is, aki családjával a nyüzsgő San Franciscóba költözik, és a sok változás hatására kitör a káosz az érzelmei között. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, és egy időre elveszíti az irányítást. Az Agymanók olyan, mint az Utazás a Föld középpontja felé, csak érzésekkel és emlékekkel, illetve rengeteg gondolattal és figyelemmel: izgalmas, elmélyült és rengeteg melegséggel teli darab, ami – hogy egy otromba nagy közhellyel éljünk – kicsiknek is nagyoknak egyaránt szórakoztató.
Port.hu pontszám: 8.6

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni 

Számottevő tehetség és tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a megfelelő egyensúlyt a szívszorító dráma és a könnyed komédia között, úgy, hogy a lényeg mégis az előbbire essen, de az utóbbi adja el a filmet. Alfonso Gomez-Rejon javarészt sikerrel jár. Hősei a különc, filmbuzi srác és az a leukémiás szomszéd lány, akit anyja nyomásának engedve látogat meg, udvarias szánalomból, hogy aztán barátság és valami több szülessen a dologból – de nem szerelem vagy csöpögő szentimentalizmus és érzelgősség, mert a film nem a könnyű utat akarja járni, mégis roppant szórakoztató és elgondolkodtató. A Sundance Filmfesztiválon a közönség álló tapssal ünnepelte a film bemutatóját, amely aztán el is nyerte a fesztivál nagydíját és saját kategóriájának díját, sőt, ott helyben lecsapott rá a Fox Searchlight és 12 millió dollárt fizetett a forgalmazás jogaiért, amely a Sundance eddigi történetének legmagasabb összegű „adásvétele” volt.
Port.hu pontszám: 7.5

Mentőexpedíció

Az űrben bármi lehetséges, és ezt tudja jól Ridley Scott is, akinek a tudományos-fantasztikum az egyik szakterülete - lásd Szárnyas fejvadász, A nyolcadik utas a Halál és a Prometheus -, és aki most visszatért igazi formájához. Hőse a mérnök-botanikus űrhajós, Mark Watney, akit társai sérülten hátrahagynak a vörös bolygón, miután egy hirtelen kitört vihar miatt sietve távozniuk kell a Marsról, és a férfit sokáig az egész világ halottnak hiszi. Ám ő pár hét és hónap alatt komplett egzisztenciát épít fel kopár és rideg környezetében: vizet fakaszt, élelmiszert termel, és még a kapcsolatot is sikerül felvennie a külvilággal, ahol lázasan készülnek egy mentőakcióra. A tényleg lenyűgöző történet érdeme legalább kétharmad részben Andy Weiré, akinek A marsi címen megjelent, 2011-es könyve szolgált alapanyagként. Hasonlóan nagy Matt Damon érdeme, aki a remekül kitalált karaktert tényleg élettel töltötte meg, és nem mint rettenthetetlen akcióhős, hanem mint vidám természetű, találékony átlagember, aki ugyan baromi okos, de a kis dolgoknak is tud örülni vagy bosszankodni miattuk. 
Port.hu pontszám: 8.1

Sicario - A bérgyilkos 

A kanadai Denis Villeneuve ritka bravúrra képes: alapvetően művészfilmes háttérrel képes egy viszonylag egyszerű történetből és egy jól ismert témából egy hihetetlenül izgalmas és (mégis) elgondolkodtató akciófilmet készítenie – miközben pont nem akar bravúrosnak látszani. A Sicario - A bérgyilkos az első képsoroktól kezdve a torkán ragadja a nézőt, és végig nem engedi el. Pedig Villeneuve (Felperzselt föld, Fogságban) nem siettet minket: mindent gondosan felépít és mindennek megágyaz, még úgy is, hogy a maga a történet – amerikai rendőrök sodródnak a mexikói drogkartellek elleni harcba - se nem túl eredeti, se nem túl összetett, sőt, egyes pontjain kissé leegyszerűsített is. Mégis az első pillanattól kezdve kérlelhetetlenül haladunk a végkifejletig,, de nem egy akciófilm felesleges optimizmusával, hanem egy katasztrófafilm baljós morajlásával, ráadásul minden hősiesség nélkül. Emily Bluntról eddig is tudtuk, hogy képes egyszerre törékeny és kőkemény lenni, most is az, Josh Brolin kellőképpen tenyérbemászó, de tud megfontolt és akár bölcs is lenni, de a kulcs Benicio Del Toro kezében van.
Port.hu pontszám: 7

Dheepan - Egy menekült története

Dheepan a sri lankai polgárháború vesztes oldalán harcolt a Tamil Tigrisek között, majd elmenekült az országból. Ehhez kellett egy kamu feleség és egy „kölcsönzött” gyerek is, mert családokat könnyebben fogadnak be, és hőseink egy lerobbant párizsi külvárosban találják magukat, ahol Dheepan gondoki állást kap. Lassan alakulnak a dolgok, kezdik összeszedni magukat, a kislány pedig iskolába jár, de a hely nem is sokkal biztonságosabb, mint régi otthonuk. Jacques Audiard (Rozsda és csont, A próféta) egy szinte végig tamil nyelven készült filmmel jelentkezett be, de van olyan nagy zseni, hogy akármilyen témában csodásan tud előadni. Itt nem csupán a kibontakozó konfliktusok kapnak főszerepet, de barátságok és egy lehetséges szerelem is a csak kitalált család történetében. A filmet állítólag sietve fejezték be, hogy szerepelhessen Cannes-ban, és talán ennek tudható be, hogy a vége valahogy túl hirtelen vált át egy másik műfajra.
Port.hu pontszám: 8.6

Star Wars - Az ébredő Erő

J.J. Abrams hihetetlen műgonddal elkészítette az elmúlt harmincvalahány év legjobb Star Wars filmjét, a kissé megöregedett karakterekkel együtt visszahozva mindent, amit úgy szerettünk az eredeti trilógiából, és pont annyit adva hozzá, hogy az egész mégis az övé legyen. Abrams fogta az összes klasszikus elemet – itt is lekaszabolnak egy idős úriembert, megint van egy ellopott titkos tervrajz, újra kiderül, hogy valaki valakinek a valakije, van apró bölcs lény, és felbukkan egy újabb halálcsillag –  és ezeket keverte meg remek érzékkel. De ne kicsinyítsük a rendező érdemeit, mert Rey, a sivatagi lány - Daisy Ridley kellően karizmatikus és tágra nyílt szemű alakításában – alakja már tovább mutat a korábbi filmeken, ahogy, talán kisebb mértékben, de a gonosz Kylo Ren (Adam Driver) is, de ez inkább találgatás, majd a következő részből többet tudunk, mert ez a film inkább volt tiszteletkör az elődök előtt és az alapok lefektetése a folytatáshoz. 
Port.hu pontszám: 7.2