Meglehetősen furcsának mondható, hogy a franciák egyik legnagyobb hőse egy tipikus amerikai, a villámgyors cowboy, Lucky Luke, aki az elmúlt évek során mit sem változott. A néhány élőszereplős próbálkozás (Terence Hill, Til Schweiger) sem tudta tönkretenni a kultuszát, Olivier Jean Marie és csapata pedig egy afféle "vissza a gyökerekhez" mozival tiszteleg a nagy kedvenc előtt.
Technika
Lucky Luke és örökös ellenségei, a Dalton fivérek már nagyon régóta jól megszokott kinézettel bírnak, ami még az eredeti Morris képregényből eredeztethető. Az alkotók megpróbálhattak volna újításként háromdimenziós figurákat teremteni, de egy efféle modernizáció Franciaországban valószínűleg akkora népharagot váltott volna ki, mintha nálunk a Macskafogó folytatásánál követtek volna el egy efféle merényletet. Természetesen az új technika vívmányait azért használták, de csak annyiban, hogy tökéletesítsék segítségével a kézzel rajzolt animáció tökéletlenségeit.
Történet
Az alkotók a klasszikus képregény A karaván című epizódját dolgozták fel rajzfilmként, melynek cselekményétől azért sok ponton eltértek, hiszen eredetileg a Dalton fivérek itt nem tűntek volna fel. Lucky Luke film azonban nélkülük nem létezhet, így inkább a sztorit igazították a vicces gonosztevők csapatához. Az ember, aki gyorsabb a saját árnyékánál ezúttal New Yorkban tanúskodik Daltonék tárgyalásán, akik azonban szökni próbálnak, de a sheriff lecsap rájuk. A rabszállítás akkor válik érdekessé, amikor egy karavánnyi európai bevándorló megkéri hősünket, hogy vezesse át őket nyolcvan napon belül a nyugati partra. Az úton egy veszélyes ellenfél leselkedik rájuk: Sanda úrnak az a célja, hogy hátráltassa őket, mivel ha nem érnek oda időben, akkor az adásvétel érvénytelenné válik, és ő megtarthatja a telkekért kapott pénzt. A road movie műfaja tökéletesen megfelel egy ilyen felfokozott tempójú, őrült iramban száguldó meséhez, hiszen a hangsúly úgysem a történeten, hanem a percenként röpködő poénok áradatán van.
Summa
Olivier Jean Marie rajzfilmjének legértékelendőbb tulajdonsága a bátorsága, hiszen van mersze szándékosan divatjamúltnak lenni. Nemcsak a technikai megvalósítás, hanem maga a műfaj és a rengeteg hasra esős slapstick poén is olyasmi, amivel ma már csak elvétve találkozhatunk. A Lucky Luke - Irány a vadnyugat! képsorait nézve olyan érzésünk támad, mintha csak a nyolcvanas években járnánk, és kedvenc magazinjaink képsorai végre filmen elevenednének meg. A film humora meglehetősen harsány, de ennek a filmnek pont erre van szüksége. Természetesen Lucky Luke előtt szórakoztatásban ismét a Dalton fivérek viszik el a pálmát, akiknek az alacsony IQ-jára épül a legtöbb poén.
Kinek ajánljuk és kinek nem
+ azoknak, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek
+ azoknak, akik az újítás és a felnőtt mesék helyett inkább a nosztalgia varázsában hisznek
+ akiknek a vadnyugat szótól hevesebben kezd dobogni a szívük
- azoknak, akik már Asterixtől is besokalltak
- azoknak, akik nem szeretik, ha egy film cselekménye csak vázlatként szolgál a poénokhoz
- akiknek a rajzfilm ma már egyet jelent a három dimenzióval
