A horror film nagyon speciális műfaj. Nem mindenki akar feltétlenül halálfélelemben tölteni másfél órát. Vannak nagy ellenzők és nagy rajongók. Persze mindent lehet jól csinálni és a minőséget akkor is el kell ismerni, ha az ember nem épp a vér látványától kerül a hetedik mennyországba.
Vérből és klasszikus horror-sikolyokból nincs hiány a Félelem.com című friss moziban. Szinte minden klasszikusnak nevezhető horror-effektet felvonultat a film. Nyomulnak a bevált patronok, és úgy tűnik, mintha egy valódi horror filmet látnánk. A hangsúly itt a mintha, mert igazából iskolás lecke-felmondás zajlik.
A történet a divatos virtualitásból meríti témáját. Mind meghalnak iszonyú kínok között, akik a Félelem.com oldalra kattintanak. Hatásosan merül a kamera a számítógép képernyőjébe: special effects doszt. És lendületben a szimpatikus nyomozópáros: Mike (Stephen Dorff) és Terry (Natascha McElhone). Egy halott lány hangja hívogatja őket... Feltámadt, mióta meggyilkolták. Bosszút akar állni, ezért csábítja játékra az oldal látogatóit, így a nyomozókat is.
Alapjaiban egyszerű kis nyomozás az egész a lány gyilkosa után, megfejelve a horror-tartozékokkal, amitől még persze nem lesz a dolog horrorisztikus. A néző nem esett a fejére és elég hamar átláthatja a csíziót, hogy itt bizony rá lesz találva a gyilkosra előbb vagy utóbb. Félni vagy megijedni felesleges.
Menetrendszerűen ismétlődnek a rémítőnek szánt részletek, órát lehet ezekhez igazítani. A színészek vérmesen guvvasztják szemüket, ijedeznek rendesen. Valószínűleg nem vagyok horrordrukker, de jó filmet szívesen néznék. Bármennyire horror is. Elég itt a jó öreg Hitchcock művészetére utalni...
Jelen dolgozat közhelytömegével tüntet. Pozítívumként értékelhető, hogy a véget borúsra keverték: Mike nem éli túl a kalandot. Terry egyedül marad a szürkés látványban, így búcsúzunk tőle. Sovány vigasz, hogy nincs feloldozás. Az izgalomhoz és a borzongatáshoz több invenció kellene.
Ne féljenek: itt most valóban nem kell félni...
