Kislány + fantáziavilág: ez a recept számtalanszor bevált már az idők során, elég csak az Alice csodaországbant említeni a régmúltból, avagy A faun labirintusát és a Tideland-et az utóbbi évekből. Tarsem Singh filmjében is egy kislány fejében keveredik össze mese és valóság, de ezúttal van egy úti- és mesélőtársa is: kettejük fantáziája ugyanúgy kölcsönhatásba lép egymással, mint az életük.

A szürreális fantázia mestere
Valószínűleg még nagyon keveseknek ismerős Tarsem Singh neve, pedig szinte biztos, hogy a többség már látta valamelyik rendezését: az indiai születésű direktor ugyanis napjaink egyik legfelkapottabb videoklip- és reklámfilmrendezője, akinek különleges vizuális fantáziáját olyan képsorok dicsérik, mint például az R.E.M. Losing My Religion című klipje. Tarsem a mozifilmek világába 2000-ben igazolt át, amikor megrendezte A sejt című filmet, a főszerepben Jennifer Lopezzel. A film sztorijának kulcsa egy olyan masina volt, amellyel be lehet lépni mások gondolataiba. Mivel pedig egy sorozatgyilkos kómába esett, és az utolsó áldozatáról semmit sem tudtak, ezt az eszközt vették igénybe a zsaruk. Tarsem pedig ezt az eszközt vette igénybe, hogy kiélhesse magát: az amúgy bugyuta sztori dermesztő szürreális fantáziavilágba csapott át, ahogy beléptünk a gyilkos agyába, olyan emlékezetes képsorokat produkálva, amelyek miatt emlékezetes maradt az amúgy közepes thriller.

A halál és a lányka
A Zuhanás a rendező második mozifilmje tehát, és érezhetően ezúttal szabadabb kezet kapott: nem az ő vizuális bravúrjai rendelődnek alá a történetnek, hanem a (részben őáltala írt) forgatókönyv szolgálja ki a látványt - sőt a film jobb pillanataiban a két dolog egységgé változik. A történet helyszíne egy amerikai kórház, valamikor a 20. század elején, a két főszereplő pedig egy törött karú bevándorló kislány, és egy tolószékbe kényszerült kaszkadőr. Kettejük között barátság szövődik, a férfi pedig egy mesét kezd el mondani a kislánynak, amely megelevenedik a gyerek fantáziájában, és amelyet aztán már napról napra együtt folytatnak tovább. A kaszkadőrnek azonban hátsó szándékai vannak: a mesével akarja rávenni a lányt, hogy segítse őt az öngyilkosságban.

A location managerek álma
A Zuhanás egy 1981-es bolgár film, a Yo ho ho feldolgozása, meglehetősen szabadon kezelve az eredeti cselekményt. A kelet-európai vonal csak annyiban maradt meg, hogy a film kislányszereplője román: Catinca Untaruba annyira beleszeretett a rendező, hogy még az se zavarta, hogy a lány nem tud angolul, így a jeleneteinek szövegét fonetikusan tanulta meg. A kislány kedvéért a jeleneteit kronologikus sorrendben vették fel, és a stáb mindvégig abban a hitben tartotta, hogy a kaszkadőrt játszó Lee Pace (Miss Pettigrew nagy napja, Az ügynökség) valóban ágyhoz kötött beteg.
Fantasztikus tájak, helyszínek és díszletek között játszódik a kaszkadőr és a kislány meséje, ezek a helyszínek pedig mind valódiak: a rendező Tarsem büszkén hangoztatja, hogy semmilyen speciális effektust nem alkalmaztak a film készítése során. Egyszerűen elutaztak ezekre a lélegzetelállító helyekre, és mindenhol kiválasztották azt a táj- vagy épületrészletet, amely illett az összképbe. Így összesen 18 ország 26 helyszínén forgott a film, amely ha nem is világrekord a játékfilmek között, de biztosan közel van hozzá.

Summa
A Zuhanás kétségkívül jobb film, mint A sejt volt: itt már nemcsak a szemünk lakik jól, de az agyunk is kap némi táplálékot. A fantázia és a valóság síkjainak összeillesztése sokkal hézagmentesebben sikerült, mint Tarsem előző filmje esetében, más kérdés, hogy az egyes síkokon játszódó történetek önmagukban milyen erősek. Vélhetően nem állnák meg önmagukban a helyüket: a fantáziamese meglehetősen vontatott elég sokáig, a valóság eseményei pedig könnyben úszó, de banális tanulságokra futnak ki. De ami külön-külön kevésbé érdekes, az együtt mégis működik: a Zuhanásban a lényeg a két sík összekapcsolásán és kölcsönhatásában rejtőzik. Kezdetben azért jön létre a mese, hogy az élet céljait szolgálja: a kaszkadőr így akar morfiumhoz jutni. A mese szép, ahogyan a hazugság is mindig az. Aztán ahogyan elromlanak a dolgok a valóságban, úgy megy tönkre a mese is: már szabadulni akarna belőle mindkét szereplő. De a mese felülkerekedik, nem ereszti őket, kényszeríti a saját továbbmesélését, és végül ő győz: a mese végigmondásával sikerül a helyükre tenni az életben is a dolgokat. Könnyek között persze, hiszen az épp megszülető Hollywood a háttér.

Kinek ajánljuk?
- Aki szereti, ha a mozi egy másik világba repíti őt.
- Aki hisz abban, hogy a művészet nem csak a valóság utánzása.
- Aki csodálatos tájakban és képekben szeret gyönyörködni.

Kinek nem?
- Aki allergiás rá, ha az érzelmeire akarnak hatni.
- Aki számára a filmben fontosabb a történet, mint a vizualitás.
- Aki nem szerette A sejtet.


8/10