Beolvasott, fejből

Akik szokták nézegetni a tévében az "okoscsatornákat", a NatGeo-t, a Viasat Explorert, Spektrumot, stb., azok ismerik David Suzuki figuráját. A híres környezetvédő és ökológus emberek millióinak nyitotta rá a szemét filmjeivel a természet szépségeit, látványos csodáit felhasználva a környezetvédelem és a környezettudatos életmód fontosságára. Nos, az a bizonyos alma ezúttal sem gurult messze a fájától, hiszen lánya, Severn Suzuki már 12 évesen beolvasott a világ hatalmasságainak, az ENSZ 1992-es Riói környezetvédelmi konferenciáján. A karakán, velős beszédét fejből a nagytiszteletű küldöttek szeme közé vágó, talpraesett kislány akkor még saját, tehát a gyerekek nevében kért lényegesen nagyobb figyelmet a Föld jövője érdekében. Severn azt követelte akkor a bácsiktól és néniktől, hogy gondolkodjanak el nagyon azon, hogy vajon tényleg azt szeretnék, hogy saját gyermekeik, unokáik és azok majdani leszármazottaik olyan világban legyenek kénytelenek élni, melyben az emberiség mai és tegnapi felelőtlenségei miatt már a levegő is betegséget terjeszt, a forrásvíz is mérgező és a napra sem lehet kimenni azonnali bőrkárosodás nélkül. Azóta eltelt majdnem két évtized és tudjuk jól, mi változott. Severn persze már első gyermekét várja, és ezúttal egy kétórás dokumentumfilmben ismétli meg üzenetét, gyakorlatilag változatlan tartalommal, azonban lényegesen cizelláltabb formában.

Rizs, kacsa, halacska

[img id=364375 instance=1 align=left img]A Severn, a gyermekeink hangja című filmet a francia Jean-Paul Jaud készítette, aki kellően elkötelezett a témában, hiszen ezt megelőzően Vigyázat, ehető! címmel a francia bioforradalomról készített filmet. Kicsit erre hajazva, ez a film is túlnyomórészt táplálkozással összefüggő területeken mozog, és nem azért, mert a franciák közmondásosan igényesek arra, amit megesznek, hanem azért, mert a kifogásolt tevékenységek nagy része éppen környezetünk módszeres lepusztításához köthető. Az ok rémesen egyszerű: egyre többen vagyunk, akiket etetni kell. Ennek az irdatlan igénynek kielégítésére aztán a tudomány mindenféle termelékenységfokozó boszorkányságot bevet a génmanipulált vetőmagoktól, az esőerdők tarvágásán és a nehezen lebomló hulladékok mértéktelen termelésén keresztül a tengerek "szárazra halászásáig" – ezek azonban mind környezetünk végzetes eltorzulásával járnak. A film azonban mutat kiutat, néhány japán, francia és korzikai bio-mintagazdaság tevékenységének ábrázolásával, valamint Severn családjának, a kanadai haida indiánok természetes életbölcsességeivel, rengeteg gyönyörű képben.

A szó elszáll…

A szó, mint láttuk, elszállt, a film tán tovább megmarad, de élek a gyanúperrel, hogy egészen biztosan nem azok fogják megnézni, akiknek kéne, akik hatalmuknál fogva tehetnének valamit az ügy érdekében. A gazdasági hatalom birtokosainak egész egyszerűen nem fűződik ahhoz érdekük, hogy a világ optimálisan működjön, amíg a pénz az egyedüli értékmérő. A gazdaságosság, a termelékenység, a megfelelően növekvő profit rövidtávú stratégiája mindig felül fog írni minden hosszabb távlatokban gondolkodó, ráadásul macerásabb, munkaigényesebb és egy kézbe kevesebb profitot termelő környezettudatos életmódra irányuló kísérletet. Változást a katasztrófa fog hozni, csak már későn. E film, és a harcos környezetvédők akciói csak arra nézve jelentenek reményt, hogy egyre több fiatal fogja ezt önmagára nézve kötelezőnek tartani és esetleg az ő számuk gyorsabban növekszik, mint ahogy a gazdasági hatalom tönkreteszi a világot. De amíg a Föld népességének nagyon nagy része éhezik, és még a fejlett demokráciák szegényebbjei is a hipermarketek bizonytalan eredetű, ám olcsó élelmiszereivel tömik meg a hasukat, a relatíve méregdrága biokajákkal pedig csak a felső-középosztály kényezteti magát, addig erre sincs sok esély. Bármennyire szép ez a film, és tele is van okos, felelős gondolatokkal, "azok" szemében mindez csupán néhány "ökohippi" hagymázas fantazmagóriája. Röhögnek rajta, mint a hosszú combú szőkeségen, amint elrebegi: Világbéke! "Két végtelen dolog létezik: az univerzum és az emberi ostobaság, bár az előbbiben nem vagyok biztos!" – mondta volt Einstein. De ne adjuk fel, legyünk környezettudatosak, hiszen akkor legalább rajtunk nem múlik semmi és reménykedjünk, hogy az öreg ezúttal tévedett…

Kinek ajánljuk?
- Befektetési bankároknak, ipari nagybefektetőknek, kőgazdag kapitalistáknak.
- Akik megőrülnek, ha nem vehetik meg maguknak a legújabb divat szerinti göncöt.
- Akiknek hétköznap tök jó a meki, hétvégén meg rendelünk pizzát.

Kinek nem?
- Környezettudatos polgároknak és Greenpeace-aktivistáknak.
- Azoknak, akik már eljutottak odáig, hogy legalább nem a papírgyűjtőbe dobják a sörösdobozt
(mert ők már ezt tudják).
- Cinikusoknak.

7/10