Félmeztelen film

Dramaturgiailag kevés dolog indokolhatja azt, ha egy film összes fiatal férfi szereplője folyton félmeztelen. Játszódhat a történet kizárólag a strandon vagy egy uszodában, de előfordulhat, hogy mindenki egyszerre eszi le az ingjét pörkölttel, vagy az, hogy ezek a srácok melegek, ami csak a film első harmadára tudatosul bennük. Az utóbbi a helyes megoldás, még akkor is, ha ezzel az elsőfilmes Császi Ádám túl biztosra ment filmje esztétikai és tematikai meghatározásában. Tegyük hozzá gyorsan: a Berlini Filmfesztiválon abszolút vevők voltak erre a sarkos megfogalmazásra, kérdés idehaza milyen sikert arat majd a Viharsarok.

Megtörtént, de nem így

Császi filmje megtörtént esetet dolgoz fel, bár ott az eredeti szerelmi háromszögnek csak egyik tagja volt fiatal, és ennél sokkal többet nem is nagyon lehet tudni, ami nem baj, mert egyrészt ez egy film, másrészt ez egy nagyon erősen stilizált film. Adott egy fiatal futballista, Szabi, aki Németországban játszik valami kisebb csapatban, de nem szereti az egészet, és egy összeveszés után hazatér, hogy nagyszülei romosan álló házában lakjon egy névtelen kis falu legeslegszélén. A ház felújításához felvesz egy Áron nevű helyi srácot, aki eredetileg a mopedjét lopta volna el – ennek később az égvilágon semmi jelentősége nem lesz, mert fiú nem piti bűnöző, pedig a felütésből ez derülne ki -, és szép lassan összemelegednek. Tóparton, félmeztelenül, tökéletes megvilágításban. Aztán jönnek a bonyodalmak a homofób helyiek és Szabi idelátogató német csapattársa képében, és hőseink újra meg újra egymásnak feszülnek, mert tudják, itt nem élhetnek így. Császi egyszerű, kevés párbeszéddel és minimális cselekményt felmutató darabot rendezett, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Jól eltalált pillanataiban nagyon szép a Viharsarok, Rév Marcell tökéletesen bánik a fényekkel, a szürkület és a sötétség árnyaival, és különösen erős a testiség ábrázolása, de a leegyszerűsítés sok-sok modorossággal jár, a látszólagos szürke realizmus pedig csak a túlzott esztétizálás álcája. 

Férfiasan meleg

Nevezzük furcsa véletlennek, hogy az újraindult magyar filmfinanszírozás legelső – itthon vagy külföldön – sikeres darabjai között kapásból két meleg témát feldolgozó darab van, amelyeknél különbözőbb filmek nem is lehetnének. A habkönnyű Coming out főhőse melegségétől szabadul, miközben minden mellékszereplő szinte karikatúraként adja vissza a vonatkozó sztereotípiákat – nőisek, érzelgősek, csiricsárén öltözködnek -, míg az önmagát nagyon is komolyan vevő Viharsarokban mindenki férfias, izzadt, és mégis a férfiakat szereti. Egyik film sem torzít, vagy ha igen, még megengedhető módon, csak mást találnak fontosnak. Császi az önmagával válságba került maszkulinitásra összpontosít, ezért félmeztelen mindenki, és az újra meg újra felmerülő sportmotívumoknak van létalapja, de míg a képek rendkívül hitelesek, az alakítások már kevésbé. A Szabit alakító Sütő András végigmotyogja a filmet és még akkor sem emelné fel a hangját, ha az életéért kéne könyörögnie. A történet szerint sokkal egyszerűbb Áron szerepében Varga Ádám sokkal nézhetőbb, hihetőbb, a rendezőre a megszólalásig hasonlító Sebastian Urzendowskyn azért látszik a rutin, a falusiak viszont akármelyik spleenes magyar filmből kikerülhettek volna, Börcsök Enikővel együtt. A valóban komoly téma, a néha túlságosan is tetszetős ábrázolás ennél hitelesebb játékot követelt volna meg.

Kinek ajánljuk?
- A hazai LGBT közösség tagjainak.
- A magyar film elkötelezett híveinek.
- A Körös–Maros köze felvilágosult lakóinak.
 
Kinek nem?
- Kevésbé toleráns honfitársainknak.
- A valóban létező Viharsarok Budo Sportegyesület tagjainak.
- Akik már lemondtak a magyar filmről.

6/10