Felejthető tingli-tangli péntek esti szórakozásnak szántam a Starbuckot – amit kaptam azonban, ennél jóval több volt. Hihetetlenül jóízű humor, remek alakítások, idézhető idézetek.
A legutóbbi szerkülön beszélgettünk a kanadai film természetéről. Az észak-amerikai nemzet nem éppen kicsattanó vidámságáról híres, sebtiben összetett listánkon haláltól és betegségtől terhes filmek tömkelege volt. A Starbuck most kompenzál minden érfelvágós darabért, ebben a filmben ugyanis csak születés, család és életigenlés van – az viszont dögivel.
Hősünk, a nem éppen mintapolgár David (Patrick Huard) úszik az adósságban, és elhanyagolt barátnője (Julie LeBreton) is kidobja őt – miután bejelenti, hogy terhes. David, hogy visszahódítsa szerelmét, és bebizonyítsa, hogy jó apja lesz leendő gyermekének, megfogadja, új életet kezd. Arra azonban nem számít, hogy az apaság gyakorlását már korábban el kell kezdenie, amikor is fiatalkori spermadonori ügyködéséből származó gyermekei ki akarják deríteni, ki áll a titokzatos Starbuck név mögött. David kezdetben tudomást sem akar venni igencsak számos utódjáról, de aztán szép lassan felfedez magának egy új családot.
A Frankofón Filmnapok kínálatából sok film végzi moziforgalmazásban – az Anjou LaFayette jóvoltából november 14-étől a Starbuck is a magyar mozik műsorára kerül. Nagyon helyesen, hiszen a 2011-es, nemzetközi fesztiválokon számos alkalommal díjazott francia nyelvű film idehaza is osztatlan sikert aratott a teltházas fesztiválvetítésen. A nézők folyamatos kacagása ékesen bizonyította, hogy a magyar közönség is jól veszi a forgatókönyvért is felelős rendező, Ken Scott humorát.
Persze a kiváló poénok mit sem érnének remek komikusok híján. Patrick Huard tökéletes választás volt a szétcsúszott David szerepére: az első másodpercben szívünkbe zártuk ezt a kissé béna, de nagyon jószándékú fickót. Játszótársai is remekül megállják a helyüket, mindenki pont azt hozza, amire egy ilyen filmnél szükség van.
Nagyon hálás vagyok Ken Scottnak, hogy nem engedett a témában rejtő alpári humor csábításának, és mindvégig a jóízlés határán belül maradt – már előre rettegek azonban, hogy az idén decemberben bemutatásra váró, szintén Ken Scott rendezésében készülő amerikai remake vajon képes lesz-e megmaradni ezen vonalon belül, különösen hogy a főszerepben a gyakran korábban ízléstelen alkotásokban lubickoló Vince Vaughn lesz látható. Akármilyen is lesz azonban a Elpuskázva névre hallgató feldolgozás, szerencsénkre olvasni tudó nem amerikaiak lévén nekünk itt van Patrick Huard és a kanadai filmtörténet egyik legvidámabb közel két órája, a Starbuck.
