Önmagát arcon pisáló főszereplő, vicceskedő gettónéger és nőnek álcázott transzszexuális kurva a 40 éves szűzben. És ennek ellenére nagyon jó.
Eddig legfeljebb extrém pornóvideókat gyűjtő rendszergazdák, az anyagcsere-folyamatokra izguló perverzek, és dél-német szvingerpárok merték nyíltan felvállalni, hogy lehet jó egy film, amiben a főszereplő arcon vizeli saját magát, A 40 éves szűz premierje óta viszont már az Egyesült Államok lakosságának jelentős része is hasonlóan gondolkodik.
A címben tökéletesen összefoglalt alaphelyzetre épülő vígjáték a tengerentúlon már a premier hétvégéjén 21 millió dollárt fialt, és azóta is rendesen termel, számítások szerint jóval negyedmilliárd dolláros bevétel felett fog teljesíteni. És akkor ebbe még nem számoltuk bele a dvd-kiadást, "A 40 éves szűz"-logóval ellátott elemes vibrátorokat és a kínai mozik jegyeladásait sem.
Persze erre még mondhatjuk, hogy na ja, a hollywoodi marketinggépezet diadala, meg hogy a silány tömegfilm értékromboló hatása, bezzeg Godard, meg Fellini, csavargathatjuk dühösen a nyakunkban lógó farkasfogat, meg rángathatjuk idegességünkben a tarisznyánk szárát, de sajnos a 40 éves szűz tényleg megéri a mozijegy árát. Én például már régen röhögtem olyan önfeledten egy moziban, hogy többször is véletlenül fejbe rúgtam az előttem ülőt.
Pedig a már csak Jim Carrey utódjaként ünnepelt Steve Carell nem nagy szám, sőt a Jóbarátokban Phoebe férjeként feltűnő Paul Rudd, az McHammer életrajzi filmjének főszerepével az alsó-középkategóriás hollywoodi sztárok klubjába bekerülő Romany Malco, vagy a Donnie Darkóból ismerős Seth Rogen sem viszi túlzásba a komédiázást. Hozzák a már jól bejáratott kliséket, a hősszerelmes, a tökös csávó vagy éppen a gettónéger délutáni tanfolyamokon elsajátítható mimikáját és gesztusait.
A történet sem túl eredeti: három haver próbál csajt szerezni a negyediknek, akinek nagyon nincs szerencséje a nőknél. Olyannyira, hogy negyven év alatt eggyel sem sikerült közelebbről megismerkedni, és most már inkább hagyná a fenébe az egészet, és nyomna pár menetet a Playstationnel.
Mindez egy elektronikai bolt, egy bár és egy GI Joe-figurákkal telezsúfolt legénylakás díszletei közt, leginkább a helyzetkomikumra építve, félreértésekkel, vicces afrozsidókkal és transzszexuális mellékszereplővel, némi romantikával és néhány szóra redukálható közhelyes lelkizéssel.
Kétórás sitcom a 40 éves szűz, ami nem csoda, hiszen a főszereplő is a reklámblokkok köze préselt sorozatokat járva tengődött eddig. Bár nem furnérlemezből vannak a falak, nincs a poénok alá keverve a röhögés, és a reklámszünetnek sem csinálták meg a helyet két vicc között, de azért ez csak egy soha el nem készült televíziós sorozat best of pillanatainak kicsit hosszúra nyúlt válogatása.
Nincs persze ezzel semmi baj, hiszen a poénokat gondosan adagolják az alkotók, kit érdekel, hogy egyik sem üt olyan igazán nagyot, ha alig van időnk levegőt venni, olyan nagy löketet kapunk.
Ne kerteljünk: a vegyipari pontossággal kimért klisékkel dolgozó hollywoodi vígjátéküzem idei nívódíjas terméke a 40 éves szűz, amiről harminc év múlva nem fognak értelmiségi filmklubokban vitatkozni dohányfüstbe burkolózva, de azért mi még röhöghetünk rajta egy jót. Vagy többet.
