Az van, hogy ez egy vicces film. Nem hittem, hogy lehet jó a Valami Amerika 2, de az lett. Valami Ugyanaz, de jött Tompos Kátya.
Ha a sztorit eddig titokban tudták tartani az alkotók, akkor én sem lövöm le, de a lényeg, hogy a fiúknak megint együtt kell megmutatniuk, hogy bár legyenek hülyék és bénák, azért együtt mindenre képesek úgy üzletileg, mint emberileg. Az első rész elvarratlan bosszú- és szerelmi szálat könnyedén folytatják: becsődölnek A bűnös város miatt, pénzt akarnak szerezni, felbukkan Alex New Yorkban, Oroszlán Szonja félmeztelenül egy amerikai sztriptízbárban, a csapat hazaérkezik, hogy musicalt csináljanak. Ónodi Eszter még mindig a béna nemszexit alakítja, ahogy a Lorából ismert Lucia Brewley a szupermellű tánctanárt.
Herendi Gábor az a rendező, aki valószínűleg az első forgatási napja óta azzal szembesül, hogy az ún. szakmában senki nem fogadja el. A Valami Amerika mindent megvert, az emberek imádták, idézték, sőt még egy színészgenerációt is befuttatott Szabó Győzőtől Oroszlán Szonján át Pindroch Csabáig, hogy csak néhányat említsek. Ez azt jelentette, hogy Herendi próbálta kitalálni, mit érthet az ún. szakma jó filmen, és ez azért nem sikerülhetett, mivel az úgynevezett szakma sem tudja azt.
Herendi az ún. szakmának is megadta, röhögjünk együtt a hülye művészfilmeseken együtt, mi, akiket megnéznek a nézők, ezért filmjében készít egy igazi magyarosch művészfilmet a magyar művészfilm tipikus arcával, Kovács Lajossal. Az elkészült búzatáblás részek leginkább Janisch Attila Másnap című filmszemle-nyertes alkotására emlékeztetett, és a film tök szar, de van meszidzs a végén, ráadásul elköltenek rá minden pénzt, és egyedül az érzékeny verőember szereti. Ebből az állapotból kell Pindrochnak megrendeznie egy musicalt, a tánckart szórakozóhelyeken a testével begyűjtő Szabó Győzővel, illetve a zeneszerző, ifjú szerelmes, Hujber Ferenc segítségével.
Aki azt mondja, hogy ezzel a folytatással még egy bőrt lehúzott Herendi, vagy semmi bátorsága nem volt máshoz nyúlni, az nem látja, hogy a rendező ezzel a filmmel végleg kiírhatta volna magát a sikeres rendezők közül, de mégis sikerült elkészítenie egy-már legendás film folytatását. Pedig nálunk csak az Üvegtigris ért el eddig a második résszel is sikereket. A Valami Amerika 2. talán jobb, mint az első rész, pedig alapvetően az a jó benne, hogy megismétli az első rész poénjait, újra jön Gesztesi pornózni, Szervét ugyanúgy fűzi Ónodi Esztert, Pindroch még mindig tök hülye, Szabó Győző meg alsónadrágban játssza végig a filmet két dugás között. Ugyanazok az ismert poénok, csak még többször, mert az ismétlős poénokkal a közepes viccek is ütnek.
Egy biztos: Herendi valamiamerika-rendező, ő ebben a legjobb, ahogy a színészek közül többen is csak ebben a filmben emlékezetesek: az olyan erős karakterszerepekben, mint Oroszlán Szonja a buta szőkeként, vagy Pindroch a tehetségtelen magyar rendezőként, és esetükben ezek a karakterek köszönnek vissza más szerepeknél is. Hujbert anno annyira sokkolta a siker, hogy Londonig menekült pizzázni, hogy a borzalmas Majdnem szűzzel térjen vissza. Szervét visszafogott, alig látni, Ónodi hozza a szürke értelmiség Rút kiskacsa sztoriját, Szabó Győző pedig egy másfél órás Beugrót alakít.
Tompos Kátya, alakítja a szotyolázó gengszter, Csuja Imre féltve őrzött lányát, aki egyszerre tehetséges színész, énekes és a filmben még Hujber Ferencet is meghódítja. Remélem, mindenki felírta a következő évek egyik legfontosabb színésznőjének a nevét egy post it-re, mert az Orosz Dénes Melletted című rövidfilmjéből ismert lánynak ez az első, énekes-szexis-vicces filmje, és már Dyga Zsomborral forgat, valamint az Alföldi Róbert vezetésével megújuló Nemzeti Színháznak is tagja. A lány szép, szexi, jó hangja van és gyilkos tekintete, úgy mozog prostiként, hogy öröm nézni és van benne valami gyerekes báj.
A Valami Amerika 2-ben ennek ellenére vannak kifejezetten kínos poénok (pl: Mi a szotyi angolul? Fuck You.), és egy-két béna jelenet, de most már a product placementet sem lehet a szemére vetni, mert a magyar filmben először kiszervezte Herendi ezeket a stáblistára, és így senkit nem idegesített a filmben nem volt ízléstelen viszont mindenki végignézte.
Herendi Gábor ahhoz nyúlt, ami egy magyar filmnek a legjobban kell, Divinyi Rékához, majd megnézték, mi kell egy folytatáshoz: ugyanazok a főszereplők, szinte ugyanaz a történet, ugyanazok a poénok, valamint néhány újdonság, mint a remek szotyolázós gengszter, Csuja Imre, a verőember, Thuróczy Szabolcs, akit hirtelen a Pintér Béla Társulatból felfedezett magának a filmipar (Off-Hollywood, Para, Pánik, Kalandorok, Tabló) és végül a lottóötös, Tompos Kátya.
Egy kérdés maradt csak: Kaméleon vagy Valami Amerika 2. Mindkettő, egymás után, ha már együtt nincs értelme. Az előbbit azért, mert Goda Krisztina erős elvárások között egy kifejezetten jó drámát (thrillert?) készített, míg Herendi tudta jól folytatni a vígjátékát. Előbbi sokkal bátrabb és komolyabb film, utóbbi viszont sírva-röhögős vígjáték. És ki áll mindkettő mögött? Divinyi Réka. De az év a legszórakoztatóbb és legdrámaibb magyar filmje mindentől függetlenül A nyomozó. (7/10)
