Kevesebb izgalmasabb harcművész film létezik, mint a meglepő helyről érkező, indonéz A rajtaütés. Igaz, a rendező angol, de minden mást a helyi erők hoznak, főleg az erőt és az eleganciát.
Ismerős ez a kifejezés, kedves olvasó: Pencak Silat? Ugye, hogy nem? Az „őslakos” indonéz harcművészet elnevezése az, ami olyan brutális és látványos, mint a jóval ismertebb muay thai, csak ezt nehéz kiejteni. A Pencak Silatre épül Gareth Evans hihetetlenül tempós és izgalmas filmje, a 2011-es A rajtaütés, egy félresikerült rendőrségi akció története. Az elit kommandós egység egy hatalmas emeletes házba hatol be, hogy elfogjon egy bandavezért, az illető azonban értesül a tervről, és környék minden bűnözőjét a rendőrökre uszítja vérdíj ellenében. Az egységnek emeletről emeletre hatolva kell küzdenie az életéért, és nem számíthatnak erősítésre sem.
A rajtaütés síma kommandósfilmként kezdődik – bár annak is baromi izgalmas -, de amint kifogynak a rendőrök töltényei, átmegy igazán zúzós harcművész filmbe, ahol tényleg ropognak a csontok. Az ellenfelek egy része ugyan itt is könnyen lecsapható, de Evans nem követi el azt a hibát, hogy csak egyetlen fő ellenséget adjon egyre fogyó hőseinek, inkább folyamatosan nehezedik a pálya. Merthogy amit látunk, sokban emlékeztet egy videójátékra, de ezt kivételesen jó értelemben gondoljuk. Az akciójelenetek elképesztő módon lettek koreografálva, szinte semmi önismétlés, mindig bedobnak valami újat és izgalmasat – és ez 101 perc után sem lesz unalmas.
Akárcsak a műfaj másik dél-kelet ázsiai „mintapéldánya”, a 2003-as Ong-bak - A thai boksz harcosa, ez is afféle egy filmes csoda maradt, igaz, 2014-ben elkészült a film folytatása, ami nagyobb, erőszakosabb, színesebb, de már nem lett olyan nagy siker. A két főszereplő, Iko Uwais és Yayan Ruhian mindenesetre meghívást kapott a Star Wars - Az ébredő erőbe, és van egy másik vonatkozása is a filmnek – a Dredd bíró 2012-es remake-nek sztoriját szinte egy az egyben innen kölcsönözték.
