Egy teliholdas éjszakán Svájc négy különböző régiójában, -persze a politikai korrektség miatt minden nyelvterületen- a farkasember felbukkanása helyett eltűnik egy-egy gyerek. A rendőrség végre nem unatkozva jódlizik, hanem felbuzdul, amikor összefüggést talál a négy eset között. A nyugodt és egyébként unalmas média állóvize is felkavarodik, mint a szennycsatorna angolnatelepítéskor, és igyekszik magyarázatot találni az esetre kristálygömb és cigánykártya segítségével, de lehet, hogy ez utóbbi feltáró módszerre nem jól emlékszem. Egy hét múlva, mikor még mindig nem jelentkezett sem gyerekrabló, sem Spanyolországba tartó cigánykaraván, de még egy árva vérfarkas sem, minden szülő kap egy titkosírással írt levelet a saját gyermekétől. Ettől kezdve válik csak igazán izgalmassá Svájc, az órások országa.
A következő teliholdig meg kell fejteni az üzenetet, és teljesíteni a benne lévő feltételeket. Az a szülő, aki elsőként teszi ezt, szerepelhet majd a legnépszerűbb magazin címlapján, de erre sem biztos, hogy jól emlékszem. Maradjunk annyiban, hogy az idő szorít, és, mint említettem a svájciak pontosak, mint a róluk elnevezett óra, úgyhogy nem vesztegetik az időt.
A drámai svájci családi állapotokat érzékenyen és irónikusan festő alkotást a magyar televízió is műsorra tűzhetné karácsonykor, mondjuk a Muzsika hangjai helyett. Az élet ugyanis másképp mese, mint ahogy azt mi, médiafalók feltételezzük.
