Új időkhöz pedig új gengszterek illenek, akik más törvények szerint, nagyobb pályán játszanak, mint az elődeik. És az új időkhöz új filmek is illenek, amelyeket persze elkészíthet egy régi filmes is - ha meg tud újulni.
London, London
Az új idők valóban eljöttek Londonban: a világ egyik legmozgalmasabb metropolisza eddig sem volt az állandóság mintaképe, de az ezredforduló óta még jelentősebb változásokon esett át, főleg a városkép tekintetében. Egyre több az új épület, egyre több a felhőkarcoló, és a régi, hagyományos stílusú város fölött már ott magasodik egy új is. Mindez párhuzamosan zajlik egy gazdasági-társadalmi jelenséggel: a külföldi, főleg keleti tőke nagymértékű beáramlásával a szigetországba. A focikedvelőknek elég a nagymúltú angol csapatok új orosz avagy arab tulajdonosaira gondolniuk, hogy tudják, kiről mintázták a Spílerben a milliárdos Jurijt, és hogy lássák: átalakulóban van az olyannyira rendíthetetlennek hitt brit társadalom. Ezzel párhuzamosan pedig természetesen az alvilág társadalma is, és ki volna alkalmasabb ennek a változásnak a megéneklésére, mint a karrierje hullámvölgyéből épp ezzel a filmmel kikecmergő angol gengszterfilm-spíler Guy Ritchie?
Keresztül-kasul
Ha egy egész közeg változásait akarja bemutatni az ember, célszerű azt sok szereplőn keresztül tenni, és Guy Ritchie amúgy is szeret több párhuzamos történetet egyszerre elmesélni, így hát itt most igazán kiélhette magát. Egészen annyira, hogy be sem tudta rendesen fejezni a filmjét és elvarrni minden cselekményszálat, így hát bejelentette (sőt a film végére is kiírta), hogy a Spíler egy trilógia első darabja, a hamarosan elkészülő Sherlock Holmes-filmje után pedig le is forgatja a folytatást "The Real Rocknrolla" címmel.
Ha mégis ki kéne jelölni egy főszereplőt a Spílersben felvonultatott díszes társaságból, az One two lenne. Ő az a feltörekvő gengszter, aki a Vad banda vezetője, és akit csúnyán átver egy ingatlanbizniszben a londoni öreg róka, akinek mindenki a kegyét keresi: Lenny Cole. Lennynek még az orosz milliárdos Jurij is a kegyét keresi, ugyanis engedélyekre lenne szüksége az illegális építkezéseihez. Míg az üzlet lebonyolódik, kölcsönadja Lennynek a szerencsefestményét, tőle azonban ellopja azt a drogos rocksztár mostohafia, Johnny. Lenny bajba kerül, hiszen egy nála nagyobb hatalom veszélye fenyeget, így aztán őrült keresésbe kezd a kép után. Közben Jurij szexis könyvelőnője, Stella fülest ad a Vad Bandának, hogy Jurij mikor veszi ki a bankból a Lennynek ígért pénzt. One two és társai lecsapnak, és sikerrel is járnak, de persze semmi sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
Summa
Örömmel jelenthetjük ki, hogy Guy Ritchie visszatért: a legutóbbi két filmjének mélyrepülése után a még mindig nagyon fiatal angol rendező magára és sikerére talált a legújabb munkájában. Tette mindezt úgy, hogy egyszerre sikerült megőriznie a közkedvelt Guy Ritchie-jegyeket (a klipszerű montázsokat, a végtelenül cool karaktereket, a bonyolult cselekményszövést, a dialógalapú humort stb.) és megvalósítania valami újat, ami kis túlzással akár városfilmnek is lenne nevezhető. A Spíler ugyanis legalább annyira szól Londonról, mint a szereplőkről: a város változásai érintik érzékenyen ugyanis a benne lakókat. Régimódi és újfajta gazfickók csapnak össze, és bár akadnak köztük szimpatikusak és kevésbé azok, életben maradni csak az fog, aki megérti az idők szavát és képes alkalmazkodni is hozzá.
Kinek ajánljuk?
- Guy Ritchie-fanoknak.
- A dögös zenék kedvelőinek.
- A dögös könyvelőnők kedvelőinek.
Kinek nem?
- A feszes dramaturgiára izgulóknak.
- Akik utálják, ha nincs rendesen lezárva egy történet.
- Madonnának.
8/10
