Á, nem az a bajom a franciákkal, hogy otthon maradtak, amikor menni kellett agyabugyálni a Szaddámot, voltaképpen a baromfipárizsival sincs semmi gáz, noha két macskám is belepusztult a mértéktelen élvezetébe, de filmet azt most már tényleg ne csináljanak, hagyják a finnekre: azoknak eszébe nem jutna ilyet csinálni, jól is néznénk ki, Tulipános Finnfinn. De most képzeljük el Gérard Philipe-et, kiszínesedik a feje meg a ruhája, az Electric Light Orchestra & Magic (Spielberg és Beethoven cége) adja a kezébe a kardot, és Gina Lollobrigida is minimum Dolby sztereó, a jövő héten mutatják őket a Malibu Plázában vagy a Mammutban: buknak akkorát, mint ötven éve kellett volna. A világ és benne Magyarország ízlése sokat nemesedett az elmúlt évek során: akkor ki ez a Vincent Perez, tessék mondani. A rendezőről legalább annyit tudunk, hogy taxisofőr volt, míg föl nem pofozta egy utas (hanyadik, hanyadik). Mi lenne, ha a csehek holnap kijönnének a Limonadové Joe-val? Ki röhögne azon, hogy pisztolnyík: persze a Lurdy Házban szinkronizáltan menne, az eszünk megvan hozzá. Csak ha simán tulipánvonalon maradunk, a jövőnk megoldott: előbb jön a Fekete Tulipán (képzeljék el Alain Delon szerepében Denzel Washingtont, érthető okokból) és a Don Quijote visszatér, mert ahol tulipánok teremnek, ott előbb-utóbb szélmalomnak is lennie kell, milyen hülyén fog Sancho kinézni szamár helyett biciklin.
