A film alapjául David Ebershoff The Danish Girl című könyve szolgált, amely azonban nem életrajzi mű, hanem gyakorlatilag egy regény, amely számos kitalált fordulatot és karaktert tartalmaz. Hiteles feljegyzések szerint a feleség, Gerda Wegener leszbikus volt, amit nyíltan vállalt, tehát nem volt férjébe a végsőkig szerelmes, sőt, egy idő után külön is éltek, Einar/Lili halálhíre pedig Marokkóban érte. A „valódi” Einar Wegener életéről meglepően kevés adat maradt fent, csak pár újságcikk és néhány barát visszaemlékezése.

A film főszerepét eredetileg Nicole Kidman játszotta volna, csakhogy nem a női, hanem a férfi főszerepet, Einar Wegenert, és ő lett volna a film producere, sőt, a rendezésen is elgondolkodott, filmbeli partnere pedig Charlize Theron lett volna, aki 2008-ban végül visszalépett, és ekkor Gwyneth Paltrow-t kérték fel, aki szintén visszamondta a felkérést, hogy több időt tölthessen a családjával, majd szóba került Uma Thurman és Marion Cotillard is, akivel Kidman már dolgozott együtt a Kilenc (2009 című filmen, majd Rachel Weisz került képbe, és csak ezek után jutott a szerep Alicia Vikandernek, amikor Tom Hooper átvette a rendezést. 

Valójában nem Einar Wegener/Lili Elbe volt az első, aki nemi „átalakító” sebészeti eljáráson esett át, bár az elsők közé tartozott. Carla van Crist, Toni Ebel és Dörchen Ritcher a neve azoknak, akiket már azelőtt megoperáltak, hogy Lili Berlinbe érkezett volna. Itt működött ugyanis a Szexuális Kutatás Intézete, amelyet Magnus Hirschfeld alapított 1919, és amit a nácik 1933-ban nem csupán bezárattak, de az összes feljegyzést is megsemmisítették – feltehetőleg azután, hogy a bennük szereplők személyeket letartóztatták. Bár Lili operációit Drezdában végezte el Kurt Warnekros, akárcsak a filmben, az első sebészeti beavatkozás azonban Berlinben történt. 

Bár Nicole Kidman sosem mondott le a filmről, amikor 2014-ben Tom Hoopert bízták meg a rendezéssel, ő Kidman helyett Eddie Redmayne-re bízta a főszerepet. A film forgatókönyve már 2008-ban eljutott Hooperhez, tehát elég magabiztos elképzelései lehettek, és már 2012-ben, amikor együtt forgatták A nyomorultakat, megígérte Redmayne-nek, hogy rá fogja osztani a címszerepet, ha olyan helyzetben lesz – és így is lett. 

Bár Alicia Vikander nyilvánvalóan a film egyik főszereplője, de kissé bizarr módon a legjobb női mellékszereplő kategóriában jelölték Oscarra, mondván, ott több esélye lehet - és ez talán így is van, ráadásul a szintén jelölt Redmayne-nel is versenyeznie kell, ha nincsenek is egy kategóriában -, noha le is mérték: ő tölti a legtöbb időt a vásznon.
 
Eddie Redmayne Oscar-díjat nyert A mindenség elmélete főszerepéért, (2014), ami A dán lány forgatásának elején derült ki. Redmayne az adott hétvégére „kimenőt” kapott, hogy személyesen átvehesse a díjat az Oscar-gálán, de rögtön utána ismét munkába kellett állnia. 

A Gerda által készített, a filmben látható festmények nem az eredetiek vagy azok másolatai, hanem Eve Stewart designer és Susannah Brough brit festőnő munkái, mivel a képeken látható alakoknak hasonlítania kellett az Eddie Redmayne által megformált Einarhoz/Lilihez, de az eredeti stílust is vissza kellett tükrözniük. 

A film kapcsán Einar és Gerda Wegener életéről rengeteg cikk jelent meg, és ennek köszönhetően munkájukra is újra felfigyeltek, és hamarosan életmű kiállítást rendeznek Koppenhágában. 

Eddie Redmayne előző szerepe a Jupiter felemelkedésében (2015) volt, amelynek társrendezője a szintén transznemű Lana Wachowski, akinek a neve szerepel a film köszönetnyilvánításai között – azért a szerepért a színész Arany Málna jelölést kapott. 

A film összesen 186 jelenetét 44 nap alatt vették fel hat országban (Anglia, Dánia, Belgium, Németország, Franciaország és Norvégia). A forgatás még a hétvégékre sem állt le, és pont 2015 húsvétján ért véget. A sietségnek az is volt az oka, hogy a forgatásnak követnie kellett Alicia Vikander időbeosztását, aki miatt el is tolták a kezdést, illetve mindennel kész kellett lenni a beütemezett premierre a Velencei Filmfesztiválon. 
 
Kevésbé ismert tény, hogy Matthias Schoenaerts belga színész, aki a filmben műkereskedő és a Wegener házaspár házi barátja, maga is graffiti művész és tehetséges festő. 

Bár a film jelentős része Dániában játszódik, hősei dánok és a dán szó még a címben is szerepel, egy dán szereplő sem látható benne és nem szólalnak meg benne dánul. Ez biztosan rosszul esik a dánoknak.
 
A következő rendezők neve merült fel az előkészítés bizonyos fázisaiban, ami összesen 15 évig tartott: Tomas Alfredson, Lasse Hallström, Neil LaBute és Anand Tucker. 2000-ben Neil LaBute le is foglalta a megfilmesítés jogait és írt egy forgatókönyv vázlatot, amiből aztán semmi sem lett. 

Vigyázat, spoiler, aki nem akar fontos részletet megtudni, ne olvassa! A filmben Einar/Lili halálát második műtétje, a vagina kialakítása okozza, de valójában nem ez történt. A kérdéses műtét sikeres volt, Lili azonban még többre vágyott, gyereket szeretett volna szülni, így az orvosa bevállalta a méh kialakítását is, amire akkor, 1931-ben nem sok precedens lehetett. Lile a beültetett méh kilökődéseikor halt meg, ami már az ötödik operációja volt. Mivel ekkor már 48 éves volt – a filmben jóval fiatalabb – nehéz megérteni, hogy az orvos miért egyezett bele egy ennyire kockázatos és előzmények nélküli műtétbe. Az szintén kimaradt a filmből, hogy egy orvosi szakvélemény szerint Einar állítólag fejlődési rendellenességgel született: kezdetleges női ivarszervei voltak. 

A film utolsó jelenetét a norvégiai Mannen hegyen vették fel 2015 Húsvét vasárnapján, ami a dán Kattegat-szorost volt hivatott megjeleníteni. Mivel Alicia Vikandernek ekkor már New Yorkban kellett lennie egy másik filmje népszerűsítésén, csak Matthias Schoenaerts volt „fizikailag” is jelen, és egy dublőr lányt karol át és vele bámulja a tengert.