Nem kell megijedni, a Kebab kapcsolat nem az a bevándorlós film, amiről György Péter felhős szemmel fog beszélni a Kultúrházban. Nincs benne nyugat és kelet közötti feloldhatatlan konfliktus, szegény, színes bőrű bevándorló és gazdag, fehér őslakos, munkanélküliség, kilátástalanság, utcai harc és gyújtogatás. Illetve van, de nem úgy ahogy azt megszoktuk, ezúttal ugyanis mindezen halálra röhögjük magunkat.
A Kebab kapcsolat egy üdítő, nyári bolondság, pont olyan mint főcímdala, a hetvenes évek überslágere, az Everybody Loves Kung fu fighting, amelyet kedvcsinálónak innen tölthet le.
Török Rómeó, német Júlia
Ibo (Denis Moschitto) egy Bruce Lee- és kung-fumániás török származású, hamburgi fiú, aki nagybátyja megbízására egy végtelenül bájos, de igazi bullshit reklámfilmet forgat a család kebabétterméről. A reklámban Mátrixos lassítással kardok és inak feszülnek egymásnak, a haverok az utolsó dönerért lerúgják egymás fejét, végül az erősebb elnyeri a hatalmas szendvicset és még a szexi pultos lány is rákacsint. A reklámfilm hatalmas siker lesz a mozikban, a King of Kebab beindul, az utca túloldalán lévő görög taverna pedig kis híján csődbe megy.
Titzi (Nora Tschirner), a szexi pultos lány alakításán kívül leginkább Shakespeare Rómeó és Júliájának főszerepében tehetséges, de főiskolai felvételijét veszélyezteti, hogy gyereket vár a török fiútól. Titzinek esze ágában sincs elvetetni a gyereket, Ibonak viszont kezdetben esze ágában sincs felnevelni. Már kicsi gyerekkorától arra tanította első generációs bevándorló török apukája, hogy lehet német lány mellett ülni a díványon, ágyba bújni vele, mellette kelni, de egy dolgot nem lehet egy német lánnyal, gyereket csinálni neki.
A paródia paródiája
Anno Saul, ez a puttókinézetű, fiatal német rendező megcsinálta a lehetetlent. Filmje inverze az összes komoly bevándorlós filmnek, a Fallal szembentől a Kelet az keleten át Még egy csókig. A Kebab kapcsolat érint minden klasszikus bevándorlós problémát, de olyan szépen lavíroz közöttük, mellettük, felettük, hogy még véletlenül sem problémának, hanem egyszerűen csak az élet - akár komikusnak is vehető - velejárójának tűnnek.
Saul filmje több szinten is paródia. Történetében az intolerancia és a kelet-nyugati konfliktus paródiája, stílusában pedig filmtörténeti görbe tükör Eizenstein Patyomkin páncélosának, a Wachowsky fivérek Mátrixának, Robert Rodriguez Alkonyattól pirkadatigjának és az összes Z-kategóriás kung-fu filmnek. A film ettől mégsem esik szét, az első képtől az utolsóig koherens egész, még akkor is, ha néha dramaturgiájában a szétszivott éjszakák menetrendjéhez is hasonlít. De ez sem baj, sőt, a komédia része.
A Kebab kapcsolat a németországi kortárs török popkultúra esszenciája, mely eredetiségével, szerethető szereplőivel és felejthetetlen humorával az Edukators és a Good bye, Lenin! mellé sorakozott fel, bizonyítva, hogy a német film újjászületett.
