Ready Player One (2018)

Steven Spielberg filmje ezernyi popkulturális utalást tartalmaz, az egész történet egy hatalmas vizuális orgia, hiszen a videójátékok világában játszódik, ahol bárki lehetsz és minden lehetséges, legalábbis több, mint felerészt, hiszen a jövő 2044-ben lepusztult és nyomasztó. Számtalan színpompás a társával ellentétben – a film kreatív marketingjéhez rengeteg különböző poszter készült – ezen a plakáton ezt a jövőt látjuk, ami már csak azért is nyomorúságos, mert az embereknek az egyik lába borzalmasan megnyúlik. Legalábbis ezt látjuk a létrán mászó Tye Sheridan alakján, és furcsa belegondolni, hogy ezt legalább tucatnyian nézték meg és okézták le, hogy nekik rendben van.

Tomb Raider (2018)

Mielőtt bemutatták volna az új Tomb Raider filmet, a marketing nagyrészt arról szólt, hogy az Anglina Jolie helyébe lépő Alicia Vikander mennyit edzett a szerep kedvéért, de nem a tömegre ment rá, hanem a szálkásságra, hogy továbbra is kecses és nőies maradjon. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy a film kedvéért iszonyatos nyaknyújtáson ment át, mert

a plakát alapján azt hihetnénk, hogy kétszer olyan hosszú lett a nyaka,

mint volt. Pedig csak annyi történt, hogy valamelyik nagyokos szerint az álla túl közel volt a jobb vállához, talán optikailag még össze is ért a két testrész, és szóltak a mérsékelten tehetséges és/vagy szorgalmas grafikusnak, hogy oldja meg. Mivel jött az ebédszünet, ő két perc alatt megcsinálta, aztán úgy gondolták, le van tudva a dolog, és maradt Kígyónyakú Alicia.

Egy szőkénél jobb a kettő (2007)

Az eredeti cím alapján – Blond and Blonder - Pamela Anderson és a valamikor ennél azért jóval magasabban jegyzett Denise Richards – Bond-lány is volt, aztán hozzáment Charlie Sheenhez – amolyan dögös Dumb és Dumbert játszik itt. Üres fejű szőkék, akik nem értenek semmihez és semmit, amit a plakát azzal akar visszaadni, hogy betévedtek a golfpályára, ahol icipici tábla jelzi, hogy tilos fűre lépni – mondjuk akkor hogy lehet golfozni? Hogy érzékeljük, milyen csacsik, minden rózsaszín rajtuk, még a Cadillecjük is az, amihez nyilván azért nem kell rendszámtábla, mert csak az eleje van meg, Ezt még megbocsájtanánk, de azok az irgalmatlan nagy fejek! Főleg Pamela esetében szembetűnő a dolog, mert ott egy teljesen más árnyékolású arcot kopiztak a testre, a lecsúszott bal mellű Richards esetében kicsit ügyesebbek voltak.

Veszélyes Bangkok (2008)

Három dolog is bántja az ember szemét a képen, és csak az elsőre van értelmes magyarázat. Nicolas Cage jobb kezéből kiradírozták a pisztolyt, amit egyébként teljesen jogosan tartott, merthogy egy bérgyilkost játszik a filmben, de valakinek ez túl erőszakos volt, ezt még értjük, még akkor is, mintha kicsit olyan, mintha görcsbe állt volna a kézfeje. Hogy a bal kezével mi történt, az viszont érthetetlen. Vagy vállból teljesen levágták, csak nem látszik a heg a bőrdzseki miatt, vagy természetellenes módon nyúl be a kabát alá, hogy lecsekkolja, mennyire izzad a hónalja, de rémesen néz ki. A harmadik dolog a golyónyomok az üvegen, ami most akkor széttörik vagy sem?

Valaki azt gondolta, hogy a golyónyom menő, még akkor is, ha magát a pisztolyt eltüntették.

Az ismeretlen Drakula (2014)

Van olyan, hogy önmagában a plakát nem rossz: meg van rendesen szerkesztve, jól kapcsolódik a film történetéhez, ki van találva az elrendezés, a póz, de az egészet hazavágja, hogy magát a koncepciót lopták. A Luke Evans főszereplésével készült film poszterét A sötét lovag - Felemelkedésből (2012) kölcsönözték: a denevérek pont ugyanúgy „robbannak ki” a magaslaton álló, ma főhős fekete köpönyegéből a lemenő nap fényében mindkét plakáton, hogy már mi szégyenkezünk valakik helyet. A drakulás film mentségére legyen mondva, a bőregerek tényleg fontos szerepet játszanak a sztori során, na de így lopni!

Star Trek 4. - A hazatérés (1986)

Hát, mondjuk azt, hogy a 80-as években gyakran csináltak ilyen fotószerű, de mégiscsak  - fénykép alapján – rajzolt plakátot, ami ma már esetlennek tűnik, de itt többről van szó. Az Enterprise a jövőből a 1986-ba, San Franciscóba legénysége nyilván furcsállja a dolgokat, amit Kirk kapitány (William Shatner) tartása és arckifejezése vissza is ad, de Spock (Leonard Nimoy)

úgy áll ott, mint buta versenyző a kvízshowban,

és még ez sem olyan nagy baj, A probléma a szivárvány, és nem azért, amiért ma Magyarországon egyesek annak mondják. Értjük persze a vicces, San Franciscóban sok a meleg, de ettől még nem kell a sugárnyalábnak is szivárványszínűnek lennie, de ha már az, miért teszi teljesen olvashatatlanná a szöveget? És mi az az izé, ami az O betű helyén van?

Robin Hood (2018)

Lehetne itt a túlzsúfolt szerkesztésről beszélni vagy arról, miért jelenik meg a főszereplő háromszor is a plakáton – egyszer nagyban, kétszer kicsiben -, amit mindig marhaságnak tartottam, de az igazi probléma más, egy hatalmas félreértés. Robin Hood ugyebár arról ismert, hogy mestere az íjnak és nyílnak, ezért a grafikus azt gondolta, legyen itt egy csomó nyílvessző. Majd a homlokára csapott, és azt mondta:

„mennyire dinamikussá tenné a plakátot, ha ferdén zuhognának alá az égből a vesszők, megbolondítva a függőleges alakokat!”,

és jól vállon veregette magát. Csakhogy ezzel egyrészt nyilván „kinyírja” a nyílvesszők útjában álló Taron Egertont és Jamie Foxxot, másrészt, hogy jobban mutassanak, néhány vessző lándzsa méretű lett, csak elfeledkeztek arról, hogy itt pont a két szereplő az, akik nyilaznak, erről ismertek, ez a védjegyük!

Összekutyulva (2006)

Tim Allen a vígjátékok Steven Seagalja, aki mindig ugyanazt az arcát mutatja, ugyanazt a karaktert, az ő esetében a bamba apukát hozza, és aki, ahogy öregszik, egyre pocsékabb filmekben játszik. Az mindensetre merész döntés volt – vagy a fentiek fényében szükségszerű? -, hogy a 2006-os vígjáték plakátján nem ő szerepel, hanem egy kutya, egy óangol juhászkutya, hogy kicsit felvágósak legyünk, de várjunk csak! Ennek a kutyának ember szemei vannak! És milyen iszonyatosan és ijesztően néz ki tőlük!  A történet lényege valóban egy testcsere, bár a sztori nagy részében Allen a saját testében van, de kutyaként viselkedik, ami őrületesen vicces – nem az, csak ironizálunk. A filmben egyébként Robert Downey Jr. is játszik, több jót nem tudunk róla mondani.

The Penthouse (2010)

Íme a kakukktojás. A lista összes többi darabja alapvetően jó vagy elfogadható film, de ez egy olcsó vacak. és pont olyan olcsó vacak plakátot kapott, amit megérdemelt. Itt semmi sem stimmel, legfeljebb annyit sikerült eltalálni, hogy a szereplők feje nagyjából egyforma legyen, de a testük! Értem én, hogy nehéz egy álló képen hat figurát elhelyezni, pláne úgy, ha a cím, amiről végül nem tudták eldönteni, hogy akkor átlós legyen vagy sem, kettévágja ezeket az embereket, de amit a lábakkal csináltak, az botrányos.

Mintha mindenkinek a normálishoz képest kétszer olyan hosszú törzse lenne,

és csak aztán jönnének a lábak, beleértve az egyetlen ismert szereplőt, Kaley Cuoco-t. Ő fekszik középen, a fickó mellett, akinek a teljes bal vállát és kezét kiretusálták.

Meztelen Juliet (2018)

Ez egy nagyon aranyos film, és a plakátjával sem lenne semmi baj, ha figyeltek volna az arányokra. Merthogy, ha képzeletben kiegészítjük az egymással kedélyesen smúzoló Rose Byrne-t és Ethan Hawke-ot a polcok között féltékenyen figyelő Chris O'Dowd alakját, akkor egy majdnem három méteres böszme nagy embert kapunk. Lehet azt mondani, hogy biztos egy széken áll, de a feje is sokkal nagyobb a másik kettőnél, tessék csak a polc keretében nézni. Amúgy joggal féltékeny, Byrne a filmben a felesége, aki pont azzal a zenésszel készül összejönni, akiért ő egész életében rajongott! Egyébként, ha gyanakszik, miért nem veszi le a fülhallgatót, akkor hallja is, min nevetgélnek!

Korábbi cikkünket az elbénázott filmplakátokról ITT olvashatod