A Tibet szó hallatán sokaknak sokféle képzet ugrik be, többnyire számunkra szinte földöntúlinak ható nyelven imákat mormoló, kopaszra nyírt, és fura köntöst viselő papokról, füstölők mámorító illatáról, hatalmas lépcsősorokon át megközelíthető csodás templomokról, sok-sok Buddha-szoborral azok díszes termeiben. És csönd, a végtelen békesség csöndje, amit valóban csak a fohászkodók zümmögő mantrázása zavarhat meg, vagy talán pontosabb így: tesz teljessé. És még ha a Himalája hófödte csúcsain botorkálva úgy is érzi a vándor, hogy nem is egy régmúlt időben, de egyenesen az időtlenségben vezetik tétova léptei, valójában Tibetnek is két (sőt) arca van, a nomád életmód egyszerűsége mellett elevenen él a nagyvárosi létforma is, ahol a fiatalok ugyanarra vágynak, mint mindenhol a világban: divatos ruhákra, szórakozásra.
Ezt a vidéket, félő, európai ember sosem ismerheti meg igazán. Nem csak azért, mert kultúrája olyannyira más táptalajban gyökeredzik, mint a mienk, hanem mert ha valaki el is akarja nekünk hozni az ottani civilizáció rejtjeleit, az utazó végül többnyire csak felszínes karcolatokat, szelektált kultúrmorzsákat rejt hátizsákjába, hogy aztán a nyugatiak elképzelt Tibet-imázsához kompatibilis mozaikdarabkákkal szúrja ki az emberek szemét.
Tolvaly Ferenc, író, költő, filmrendező új munkája az olyan Tibet-mozik, mint például a Hét év Tibetben ál-romantikájára ad választ dokumentumfilmjével - akár szándéka volt ez, akár nem. Ám egyáltalán mi, Budapest, vagy akár Berlin, New York végzetesen anyagelvű, teljesítménykényszerre szocializálódott lakói megérthetjük-e, hogyan képesek mások puszta meditációs tevékenység gyanánt színes homokszemekből szobányi méretű, ijesztően bonyolult mandalákat készíteni, valódi mesterműveket, hogy aztán elkészültük után néhány hanyag kézmozdulattal semmisítsék meg azokat? Átérezhetjük-e, mit jelent a tibeti emberek számára tucatszor körüljárni egy halálszagúan oxigénszegény vidéken a szent helyeket, közelebb kerülve ezzel is egy magasabb szintű újraszületés, esetleg egyenesen a nirvána reményéhez? Egyáltalán ezt a szót, nirvána, felfoghatjuk annak valódi mélységében, vagy számunkra csak a nyugati popkultúra szintjére lebutított jelentései élnek tovább?
Tolvaly Ferenc az öt nagy világvallást bemutató sorozatának második fejezeténél járunk, az El Camino zarándokúton tett látogatása után most a buddhizmus szent helyeire kalauzol el bennünket. Úti élményeit nem csak a mozgókép eszközeivel tárja a nagyközönség elé, hisz ezenkívül zenei cd, képes album, valamint egy lebilincselő regény is a boltokba kerül. A vándor pedig már azt is megsúgta, következő úti célja Mekka lesz...
