zene: Hans Zimmer, James Newton Howard
vezényel: Matt Dunkley, Bruce Fowler, Gavin Greenaway
kiadás éve: 2008
kiadó: Warner Records
játékidő: 73:24

2007 decemberében sok denevérember-rajongó szeme gúvadt a monitorokra, hogy ott egy villogó, rossz minőségű Youtube-videót nézzen. "A sötét lovag" első hat perce volt ez, melyet egy kisebb, kiváltságos közönségnek a film bemutatója előtt majdnem egy évvel levetítettek. Hiába volt a felvétel gyenge minőségű, azt azonnal látni lehetett, hogy itt valami nagy készül. A képek Michael Mann stílusát idézték a "Szemtől szemben"-ből, sőt még mintha az alatta rosszul hallható experimentális, pszichedelikus zene is Brian Eno "Force Marker"-jéhez lenne hasonlatos, szintén a fent említett filmből.

Mégis tudtuk, hogy Joker karaktere lesz majd a legnagyobb durranás. A híres gonosz a hatodik percben teljes valójában meg is jelenik, és szinte azonnal elmossa a Heath Ledger állítólagos alkalmasságára vonatkozó kételyeket. De hogyan lehet elkerülni, hogy a karakter az előző, Jack Nicholson-féle inkarnáció másolata legyen? Talán úgy, hogy nem egy szimpla bohócot farag belőle a forgatókönyv, hanem egy pszichopata bűnözőt, magas intelligenciával. Amikor Ledger landolt a szerepben, erős nemtetszés fogadta. Valahogy senki sem tudta elképzelni Jokerként, de mindannyian bíztunk Christopher Nolan érzékeiben. És persze, hogy jól tettük. A többi pedig túlzás nélkül filmtörténelem: 2008 legnagyobb kasszasikere, minden idők negyedik legsikeresebb filmje, és a 2009-es Oscar-eső egyik esélyes versenyzője ez a mozi.

A "Batman: Kezdődik!" zenéje talán csak a megrögzött Hans Zimmer-gyűlölők, és a korábbi Batman-aláfestésekért felelős Danny Elfman stílusán túllépni nem tudók tetszését nem nyerte el, mindenki más viszont azonnal azt kezdte találgatni, hogy vajon visszatér-e a két barát, Zimmer és James Newton Howard a folytatásra is. Nos, számukra "túl jó buli" volt az első rész és a közös munka ahhoz, hogy ne ismételnék meg. Zimmer feladata továbbra is a sötétebb tételek és az akciódús jelenetek aláfestésének elkészítése volt, míg Howardnak főleg a szebb pillanatok, illetve a Kétarccá váló Harvey Dent témájának kidolgozása jutott feladatul. Ugyan a német komponista zenei jegyeit sokkal jobban magán viseli a score, ennek ellenére a legerőteljesebb momentumok nem az ő nevéhez fűződnek.

Egy alkotást, így a filmzenéket sokféle szempont alapján lehet véleményezni. "A sötét lovag" aláfestése bizonyos szempontból nem érdemel dicsérő szavakat, egy másik nézőpont alapján azonban a 2008-as év egyik legjobb alkotásának is nevezhető. A negatív értelmezést - például a "másolat" szó felemlegetését - biztosan mindenki érti, így ezzel ne is foglalkozzunk. A pozitív kontextus pedig valahol ott kezdődik, hogy egy folytatás zenéjéről van szó, ami természetszerűleg magán hordozza az előző rész jellegzetességeit, így ezt bírálatként felróni nem lehet. Akkor értelmezzük helyesen egy több részt is megélt film zenéjét (például A Gyűrűk Ura-, Star Wars-, Indiana Jones-filmek) ha megnézzük, hogy a régi témákat hogyan alkalmazta újból a komponista, illetve ezek kiegészítésére milyen új motívumokat írt. És ebből a szempontból nem releváns, hogy ismét a régi dallamokat, stílust halljuk, hiszen a zenének, a történethez vagy a képi világhoz hasonlóan idomulnia kell az előzményekhez - például kirívó lenne, ha egy Superman-filmben nem hallanánk John Williams főtémáját, vagy egy új James Bond-mozi alá például Philip Glass-es minimalista kompozíció íródna. Ezért érdemes függetleníteni a véleményünket a "Batman: Kezdődik!" zenéjétől, azonban érthető az is, ha valaki sokkal kevesebbet szeretett volna hallani az előzmény aláfestéséből. Ugyanakkor azt be kell látni, hogy Nolan realista Gothamje nem engedi meg a zenei sokszínűséget és a változatosságot, mint ahogyan Tim Burton szürreális környezetbe rakott Batmanje sem ugyanúgy röpködött volna a második epizódban, ha nem Elfman az első rész szellemében íródott kompozícióját halljuk alatta. A témáknak és a stílusnak tehát maradniuk kellett, ez nem kérdés.

A "Batman: Kezdődik!" esetében a score három fő pillére az acélosság, drámaiság és pörgés volt. Ebből "A sötét lovag" alatt a drámaiság megmaradt, azonban a másik két jelző helyett itt az őrület és a karcosság lett a fő jellegzetesség - ez utóbbiak pedig nem feltétlen a hallgatóbarát zenék sajátosságai. Már rögtön az első track ("Why So Serious?") a vadság és a téboly szellemében született. A káosz, a féktelen kiszámíthatatlanság zenébe öntése, ez Joker témája Hans Zimmer indusztriális zenékre emlékeztető megoldásában. Egy hang, mely legalább olyan jellegzetes, mintha egy bonyolult dallamsor lenne. Egy hang, mely egy egészen őrült, a maga nemében rendkívül bonyolult tracket szült. A gerjesztett effektek, az elektromos gitárok bizarr játéka, az elektronikus gépi hangok, a bizonytalan, magukba roskadó dallamok mind a visszafojtott, kitörni vágyó agressziót hivatottak megjeleníteni. Nem könnyű hallgatnivaló az album nyitánya, viszont annál inkább lehet dicsérni Zimmer manapság ritkábban megcsillanó tehetségét. Joker témáját az előző részből ismert dallamvilág követi az "I'm Not a Hero"-ban, ebben szinte minden felcsendül, ami a "Batman: Kezdődik!" alatt is hallható volt. Zimmer az előző részhez írt ugyan egy nagyszabású Batman-témát, ami a rendező tetszését is elnyerte, de végül a komponisták úgy vélték, nem ez az a dallam, mely az új Denevérember-koncepcióhoz a legjobban illik, így elvetették a felhasználását. Elgondolásuk ugyanis az volt, hogy zenéjük mentes legyen a szuperhősfilmek score-jainak szokásos jellegzetességeitől. Ezért alapjában véve Batman témája most is ugyanaz a lüktetésszerű vonósjátékra épülő, mennydörgésre emlékeztető effektekből kibúvó, két hangból álló rézfúvósdallam, ami az előző rész CD-jének nyitányaként szereplő "Vespertilio" című trackben tűnt fel először. Ennek a motívumnak a jelentéstartalmát Zimmer korábban úgy magyarázta, hogy egy hatalmas szuperhőstéma kezdete ez a két hang, amik viszont nem folytatódnak abban, amit várni lehetne.

A második trackhez hasonló még az "Aggressive Expansion" is, melyben szintén az előző rész dallamvilága fedezhető fel, kiegészülve Joker témájával - ugyanakkor ebben az esetben az újrafelhasználás jobb lett, mint az eredeti. Szintén a korábbi témák túlsúlyát mutatja még a "Like a Dog Chasing Cars" is, viszont ebben újdonságként a címszereplő új nagyszabású témáját is hallhatjuk, amit ugyanakkor sajnos nem sokszor vettek elő a komponisták. Néhány albumvégi track azonban lerontja az eddigi pozitív összhatást, mivel az olyanoktól, mint az "Agent of Chaos", az "Introduce a Little Anarchy" vagy a "Watch the World Burn" nem kapunk semmi pluszt, egyszerűen laposak és unalmasak. A hosszú zárótétel ("The Dark Knight"), amúgy jól összefoglalná a korábban hallottakat, de sajnos ezzel még jobban színtelenné teszi a finálét, így a korong majdnem kétharmadát kitevő emlékezetes részek helyett elképzelhető, hogy sokakban az erre a trackre is jellemző vérszegénység marad meg az albumot illetően.

Újdonság a viszonylag nagyarányú horrorzenei elem. Már a "Batman: Kezdődik!" esetében is hallhattunk érdekes, sötét atmoszférájú összetevőket, azonban most jóval nagyobb arányban vannak jelen ("A Little Push"). Ezeket egyébként főleg Mel Wessonnak köszönhetjük, aki a hangzásért volt felelős. Kissé soknak is lehet gondolni ezeket az effekteket, amik az album legzordabb pillanatait rejtik, ugyanakkor a filmhez meg tökéletesen illenek. Az album egyik csúcspontja a Harvey Dent-téma ("Harvey Two-Face"), mely Howard nevéhez fűződik. A csúnya véget érő államügyész a város utolsó esélye, ő a fehér lovag, így a zenéjében is a reményé, a pátoszé a főszerep. Éles kontrasztot alkot Dent és Joker témája, előbbi a tisztaság, az erény jelképe, utóbbi a durvaság, az anarchia megtestesítője. A két karakter zenei megjelenítése az ellentétek ábrázolása szempontjából tökéletesre sikerült, és ezek az album legfőbb erősségei.

Nem kétséges, hogy nehezen befogadható aláfestés született a film alá, ugyanakkor számos olyan pontja van, mely alapján a tavalyi év egyik legjobbjának is lehetne nevezni. Az előző rész témáinak adaptálása tökéletesre sikerült, sőt sokszor ebben az új köntösben jobbak is lettek. A Joker- és a Kétarc-, illetve az új, de alig használt Batman-téma is jól sikerült, az első kettő minden bizonnyal hosszú távon is emlékezetes marad. Mindazonáltal az is érthető, ha valaki mást, esetleg többet várt ettől a score-tól. És hogy mindennek lesz-e folytatása? A két zeneszerző úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a harmadik részben ismét Nolan került a direktori székbe, akkor ők is szívesen komponálnak újra a sötét lovag számára.