A magyar kritikusok jávára kell írnunk, hogy a korábban olvasottak és hallottak ellenére – vagy éppen azért – keresték a rebootolt A Fantasztikus Négyes-ben a jót, és találtak is néhány kiemelendő dolgot, például a karakterek felvezetését és egy-két kulcsjelenetet, de a végeredménnyel senki sem volt elégedett, a lezárást pedig sokan kérték ki maguknak.

A Vox sajnálatát fejezi ki, szerintük is lehetett volna sokkal jobb a végeredmény

"Szép hosszú felvezetést kapunk, megismerjük a sakkfigurákat, és bár lassú, mégsem unalmas képsorokon keresztül részletes és motivációkban sem szűkölködő eredetsztori a jussunk. Majd mikor kipattintják a vászonra azt a fránya "Egy év múlva" feliratot, szinte rögtön érezzük, hogy innen már más vezényelt. Gyorsan bekerül a képbe a főgonosz, ügyetlenül felskiccelt indokok alapján és eszközök csatasorba állításával végítéletet hirdet a Föld felett, majd egy kolibri szárnycsapásának törtrésze alatt csapnak össze vele egy csapatként az addig nagyjából egymásra se bagózó kvartett tagjai. Elnagyolt és ormótlan lett tehát a befejezés, mely egy cselekmény közbeni összekovácsoló küzdelemként még talán elment volna. A Fantasztikus négyes így egy harmatos fekete lyukká alakul, ami szépnek szép, de képtelen beszippantani bárkit is."

Az Aeonflux sem ájult el a filmtől, de valamivel megbocsátóbb

„A filmen átsütő bizonytalanságnak a levét leginkább a színészek isszák meg. Miles Teller, Jamie Bell, Michael B. Jordan, Kate Mara és Toby Kebbell nem érdemli, hogy az év egyik legnagyobb blamájává duzzadt mellétrafálásához fűződjön a neve, és az igazi kibontakozásra mintegy sípszót fújó befejező jelenetet látva már-már sajnálat képződik a közönyből annak a friss tudásnak a birtokában, hogy a jó előre eltervezett folytatás alighanem sosem születik meg. Mindezzel együtt a Fantasztikus Négyes mégsem kritikán aluli. Inkább csak az idei közkedvelt céltábla, azon bírálatok céltáblája, amikre összességében szolgált már rá ez az egész eredettörténetes/szuperhősös/világmentős kaptafa, úgy mindenestül.”

A hír24 nem túl szigorú, de kritikus:

„A film első harmada kifejezetten érdekes és le is köti a nézőt, hiszen eltérő mélységben ugyan, de megismerjük a karaktereket, motivációikat, miközben pedig a 2005-ös adaptációban ellőtt klasszikus sztoritól merőben eltérő koncepciót kapunk. Ezt a periódust nézve még fel is csillan a remény, hogy talán mégsem dől majd dugába a produkció, csakhogy aztán elérkezünk az első felvonás végéhez és onnantól kezdve mindaz, amit Trankék felépítettek, összeomlik. Merthogy addig a pontig, amíg drámai körülmények közepette a hősök visszatérnek a Földre, valóban egyre izgalmasabbá válik a cselekmény, amelyet olykor kellemesen hátborzongató elemek is színeznek, de aztán valami megszakad és annak a résznek a helyén, ahol már az új szuperképességek okozta változásokat és azoknak megélését kellene tapasztalnunk a karakterektől, nincsen semmi.”

Az ign.com sem mond mást, mint a többiek:

„A film második fele mélyütés a javából: az addig lefektetett szálakat durván megkurtítják, montázsokká zsugorítják, és miközben a film újra meg újra ugrik egyet az időben, a motivációk, jellemek odavesznek, helyüket pedig üres szövegeket pufogtató akcióhősök veszik át, akiket egyes-egyedül úgy lehet jellemezni, hogy mire képesek. Ha az ember beül egy Michael Bay-filmre, akkor első másodpercétől fogva tudja, hol helyezze el a filmet, de ha egy ilyen, a "a látvány mindenek előtt" típusú rendező csak a játékidő közepén csörtet be a képbe, az a nézőt zavarba ejti, magára hagyja, és alaposan fel is bosszantja.”

Nehezen követtük a Filmsor okfejtését, de úgy tűnik, nem tetszett nekik a film:

„A Marvel képregényvilág első szuperhőscsapata újabb előjátékos kezelést kapott a Fox jóvoltából, hogy ne kerüljön Mickey egér mancsaiba. Fox látszólag tanult utolsó két próbájából és egy feltörekvő rendező (a Chronicle Josh Trank-je), illetve egy ígéretes színészgárda (Miles Teller, Michael B. Jordan, Jamie Bell, Toby Kebbell, Kate Mara) beszerzésével készen állt újraéleszteni a franchise-t, majd az X-Men crossover-filmet lehetővé tenni. Csak aztán személyes összecsapások és kreatív több, mint nézeteltérések jöttek, ami miatt Trank változata valószínűleg sosem lát napfényt, a nézők meg maradnak ezzel az orrvérzésig vágott expozíció-darabbal.

A Filmuniverzumon kicsit személyesen kezelték az ügyet, és volt, amire panaszkodtak:

„A Fantasztikus négyes egy klasszikus szuperhőscsapat, elég valóságtól elrugaszkodott képességei vannak a tagjainak, így aztán ha nincs egy jó háttértörténet, meg egy értelmes forgatókönyv, akkor nehéz őket filmen komolyan venni. Ezért aztán én elég kritikusan álltam ehhez a filmhez. De a magam részéről azt gondolom, hogy sikerült jól felépíteni az eredettörténetet benne. Annak pedig különösen örültem, hogy egész sok olyan részlet volt benne, amire a trailerek és reklámok alapján nem számítottam. A magyarázatok, amiket kaptunk, számomra kielégítőek voltak, a cselekmény felépítésével sem volt problémám. Tetszett az is, ahogyan a hosszabb időn átívelő történetet bemutatták – kihagytak bizonyos részeket, amelyek annyira nem is voltak fontosak. Ami viszont szerintem nagy hiányossága a filmnek, az a karakterek közötti viszonynak a részletesebb bemutatása. Egy-két gesztusból és elejtett megjegyzésből kell kitalálnunk, hogy milyen a kapcsolatuk. Egyszerűen nincs meg az a csapatdinamika, ami a Bosszúállókban, vagy A Galaxis Őrzőiben ott van.”