Könnyed, poénos, szórakoztató, de mégis tartalmas alkotás lett Michel Gondry új filmje, a Be Kind Rewind. Jó értelemben vett egyszerű figurák és embereket összekötő, olykor hamis emlékek történetét ajánlja Suhajda Zoltán mai betevőnek.
Nem mondhatom, hogy Budapesten sokszor volt abban részem, hogy a szűkebb életterem, a lakóközösség, a környező utcák lakói, a lakás körüli mikrovilág közösségként működött volna. Pedig már közhellyé silányult a gondolat, miszerint ahogy kinyílt a világ, és mind több helyre lopózik be a globalizáció, úgy értékelődik fel szűkebb környezetünk, ahol élünk. A felismerés ellenére ebből nem sok minden valósul meg, nagyvárosokban pláne.
Talán épp ezért felemelő Michel Gondry új filmje, a Be Kind Rewind. Bár sokan nem ezt várták az Egy makulátlan elme örök ragyogása és Az álom tudománya rendezőjétől, és nem is tudják hova tenni a filmet.
Pedig jó látni a zárójelenetben, ahogy együtt támogatja a közös ügyet a főnök, a beosztott, a hivatalnok, a rendőr, a konkurens. Azért ne gondoljon senki másfél óra nyálas csöpögésre, ez csak a film vége, az sem nyálas, hanem helyénvaló. Egészen máshonnan, más hangulatban indul a film, inkább a humoré és a groteszk jeleneteké a főszerep. Az egyik ilyen részlet, amelynek szavai arra is alkalmasak, hogy a buszokon halljuk vissza a fiatalok szájából, az emlékezetes ?svédelve? jelenet.
Igaz, a mozi eleje kicsit döcögős, de kis jóindulattal ezt betudhatjuk az erőgyűjtés, a szerveződés szimbólumának. Jack Black szereplése már önmagában sokakat eltántoríthat a film végignézésétől, de ahogy alakul a sztori, úgy az általa alakított Jerry ? a különös természetfeletti erőket vonzó bajkeverő ? modora is kisimul.
A történet kezdete és hangulata, a figurák némiképp emlékeztetnek a Shop Stopra: a helyszín Elroy Fletcher (Danny Glover) videotékája, amelyet a főnöke távollétében Mike (Mos Def) vezet, a nehezen kibírható Jerry barátja pedig folyton nála lóg. Aztán ? ahogy lenni szokott ? történik egy különös esemény, kész a bonyodalom, ám a legjobb értelemben vett egyszerű szereplők mégis létre tudnak hozni valami értékeset és maradandót, és mindez korántsem tűnik annyira sablonosnak, mint leírva.
Bár a történet sok poénra épül, a szereplők komikusak, Gondry úgy építette fel a filmet, hogy a motívumokból akár a filmművészet posztmodern olvasatát is összerakhatjuk. Szerencsére erre senkit sem kényszerít a film, lehet röhögni, meghatódni vagy körmönfont értelmezéseket gyártani, a Be Kind Rewind van annyira ártatlan vagy inkább agyafúrtan ártalmatlan, hogy nem szorít sarokba.
A film befejezése azt mondja: a kis közösségek egyik erős ragasztóanyaga a közös(ségi) emlék. Még akkor is, ha az az emlék hamis, és csak az emberek fantáziájában él. Egyébként a film címe egyben a videotéka neve is, ami magyarul nagyjából annyit tesz: légy szíves, tekerd vissza. Mármint a kazettát. Vagy nézd újra a filmet, pörgesd le újra a megtörtént eseményeket, és nézd meg másképp.
Hátha valami más sül ki belőle.
