Amikor a sajtóanyag elkezdte magyarázni, hogy ez a film egy komoly erkölcsi kérdéseket is boncolgató thriller, már gyanakodtam. Létezik olyan is, hogyne, de azt Michael Mann rendezi, nem... mittudoménanevét. Ez nem sznobság a részemről, csak a sajtóanyagok és a valóságos filmek viszonyát illető tapasztalat.
Be is jött a gyanú. A törvénytisztelő polgár erénye, hogy erős közepes thriller, hátránya, hogy nagyon odafigyel rá, nehogy a néző megerőltesse magát a gondolkodásban. És még a saját, egyszerű kis logikáját is elszúrja a végén.
A thriller-részt gyorsan elintézhetjük. Megfelelő izgalom, mérsékelten bonyolult sztori, a szokásos néhány ordas képtelenség: a szakmai minimum. Semmi extra, egy estére elmegy majd a tévében. Jamie Foxx mindig kiváló, Gerard Butler pedig, sokak rosszindulatát cáfolva, nem ragadt Spártában akcióhősként. A saját érdekemben koncentrálok inkább az "erkölcsi thriller" jelzős szerkezet előbbi felére, különben nem lenne miről írnom.
A "komoly erkölcsi kérdés" röhejes. Még a kérdésfeltevésnek is csak óvodás szintjét éri el. Akinek pont ez a film fogja felgyújtani a villanykörtét a fejében, annak ez bizonyára az első moziélménye hosszú, barlangban töltött, magányos élete után.
Hogy mi jogon kérem én számon egy thrilleren a drámai komolyságot? Nem, egyáltalán nem azt teszem, csak egy kicsi észt várok, egy kis okosságot, egy mélyebb karcolást a sima felszínen, ha már megígérték. Nem lehetetlen, akadnak rá példák. Mindössze le kell állítani a szkript-o-matát, és oda kell adni az írás jogát egy embernek. Biztos drágább, mint amennyit a gép fogyasztott, de kijön egy lángeffekt árából, és hát azon pont nem ártott volna spórolni. (Ha a napalmban ilyen sokáig életben marad az ember, akkor Vietnámba jártak volna a turisták napozni.)
A szkript-o-mata ugyanis még nem elég fejlett az emberi gondolkodáshoz. A gép nem tud kreatív lenni, csak a sablontárból dolgozhat. Lehet, hogy fel tudja rajzolni egy bosszúálló apa karakterét, de mivel a gépnek nincs önmérséklete, simán beilleszti a sample-tárból a szuperkém jellemvonásait is a figurába, amitől aztán az egész nevetségessé válik - és egy gépnek persze humorérzéke sincs, úgyhogy nem fogja észrevenni. És láthatóan képes összelegózni a karrierista ügyész karakterét is, de mivel a gépnek nincs logikája, teremtményének, az ügyésznek se lesz. Így keletkezik aztán a film végén egy akkora törés a jellemfejlődésében, ami elsöpri a film addigi csekélyke értelmét is.
Oda kell adni az írás jogát egy embernek. Írja csak a gép az egyszerűbb akciómozikat, de korai még rábízni egy rendes filmet. És ha mégis rábízzák, akkor ne várjanak tőle sokat, legfőképpen pedig ne keltsék fel a mi várakozásainkat. A Törvénytisztelő polgár nem ér meg két izgatott percet a sajtóanyag elolvasása után.
Persze, miután nem egy rossz film, így is van létjogosultsága: megtermeli a sok pénzt, amiből a stúdiók fizethetik Michael Mannt.
