Mi történik, ha a szexfilmeken és idétlen képregényeken felnevelkedett fiatal Hollywood-generáció romantikus vígjáték forgatásába fog? Hogyan lehet az utóbbi években igencsak megtépázott amerikai humort tovább aljasítani? Lehet-e a szerelmet a szexualitás melléktermékeként ábrázolni? Ehető-e a rákos sejtburjánzásban elgyötört férfi here? A válaszokat a Vad kanok című amerikai film adja meg.
A romantikus vígjáték - mint ahogy azt neve is mutatja - két műfaj határvonalán egyensúlyozik. A legemlékezetesebb alkotások azonban nem csupán a száj körüli izmokat merevgörcsbe rándító sziporkák és a könnyzacskók ürítését provokáló szentimentális - férfias megfogalmazásban: nyálas - események ritmusos váltakozásából állnak, hanem a két műfaj jellemzőinek egymásba oltásával egy új stílust hoznak létre. A jó romantikus vígjátékokban ugyanis a humor feloldja a túláradó szerelemtől a vászonra ragadt szirupot, míg az érzelmesség súlyt ad a komikumnak, így a filmben látható idill egy pillanatra vagy akár a moziban töltött percek egészére a való világ illúziójával vonja be a történetet. A fentiekből következik, hogy a romantikus vígjáték barkácsolásával sikerre törő alkotóknak rendelkezniük kell némi humorral, és ismerniük kell a szerelem szó különböző jelentésárnyalatait is.
A Vad Kanok című film alkotói azonban sajnos súlyosan retardáltak a humorérzék terén, a szerelmet pedig csak a sarki videotékából kikölcsönzött pornófilmekből ismerik. Mindezek a hiányosságok pedig a filmet mélyen az Amerikai Pite és a Keresd a nőt színvonala alá taszítják, pedig eddig úgy tűnt, hogy ezeknél az opusoknál sötétebb mélységekbe emberi alkotás nem képes süllyedni.
A történet szerint néhány unatkozó aranyifjú pénzügyi alapot hoz létre, melynek kamatokkal növelt teljes összegét az kapja meg, aki a legtovább ellen bír állni a lobogó fehér fátyol és a nászéjszaka csábításának, távol tartva magát attól az élettől, amit az eldobható pelenka, a lakáskölcsön-törlesztés részletei és a hétvégi családi piknikek határoznak meg. Hét esztendő alatt sorra elbuknak hőseink és már csak két facér hány fittyet az egyre erősebb csábításnak, na és persze egy homoszexuális, de ő - ahogy azt a filmben azt többször is hangsúlyozzák - egyébként sem számít.
A két nőtlen, de nőkben nem szűkölködő jó barát tehát elutazik Las Vegasba, ahol egyikük némi kártyaadósságot halmoz fel, és mivel a helyi maffia nem egyezik bele az adósságállomány átütemezésébe, nem marad más megoldás, mint hogy megszerezze az utolsó szabad kannak járó alapot. Ehhez pedig ki kell házasítania barátját, méghozzá röpke két hét alatt. Természetesen a mennyasszonynak kiszemelt áldozatba mindkét fiú beleszeret, majd némi cselekményt követően a film - váratlan fordulatként - egy esküvővel zárul.
A filmben feltűnő, viccesnek szánt jelenetek az amerikai társadalom teljes sivárságáról ordítanak. Nagy baj van ugyanis azokkal az emberekkel, akik egy rákos here bonbonként való elfogyasztásában látják a humor csúcsát. Mégsem az agyatlan poénok teszik ezt a filmet visszataszítóvá, hanem a szerelem ábrázolásának elképesztő vázlatossága. A valószínűleg Hollywood környéki tiniorgiákon szocializálódott forgatókönyvíró-rendező, Gregory Poirier ugyan megpróbálkozott emberi érzelmek ábrázolásával, de csak a "szerelem első látásra" kliséjéig sikerült eljutnia.
A film egyetlen pozitívuma hogy bemutatja az Amerikai Pitében nimfomániás csehszlovák vendégdiákot alakító Shannon Elizabeth duzzadó melleinek változatos érzékiségét. Azonban ez sem az operatőr hozzáértésének vagy ötletes kamerakezelésének, hanem egy ismeretlenségbe vesző plasztikai sebész áldozatos munkájának eredménye.