Itt a legújabb nyári rajzfilm! Ezúttal egy belevaló ló kalandjait követhetjük patanyomon szárazon és vízen.
A sztori egyszerű: a legenda szerint vadnyugat történetét lóháton írták (lásd: a ló mint western-kellék) - a mostani mese a ló szemszögéből beszéli ezt el. Szilaj, a fékezhetetlen lovacska bátor és okos csődörré cseperedve a musztángcsapat vezére lesz. Féltőn óvja a kis ménes tagjait. Ám egy este harmonikaszót és különös szagokat hoz a szél. Kíváncsi természetű hősünk elindul, embereket és pányvára vetett lovakat talál. A simabőrű kétlábúak felriadnak, lasszót vetnek nyakába és foglyul ejtik. A közeli erődbe hurcolják, és ettől fogva annak teljes személyzete azon munkálkodik, hogy betörje a csodás paripát. A katonák felsülése és kényszerű porfürdője után a parancsnok maga veszi kezelésbe Szilajt. Kipányvázza, s napokig étlen-szomjan tartja. Ekkor snájdig indián foglyot hoznak a katonák, aki szintén kikötve végzi. A sorstársak egymást segítve megszöknek. Kis Patak (!) a falujába viszi Szilajt, aki ott megismerkedik megmentője csinos kancájával. A boldogság azonban rövid ideig tart: a kékruhások lerohanják a falut, és a kegyetlen harc után távol kerülnek egymástól a barátok - persze csak egy időre...
Az efféle darabokat mindig kettős mércével méri-ítéli az ismertető írója. Egyfelől, hogy vajh' mit gondolhat erről egy gyerkőc (hiszen elsősorban serdületleneknek készült darabról van szó), másfelől, hogy mit jelenthet az élemedettebbeknek (mint e cikk írójának), s hol a helye a rajzfilmek tág világában.
Gyermekszemmel túl sok baj nincs is vele: tizennégy év alatt bátran ajánlom a filmet. Alapjában véve mentes a túlzásoktól, bornírt, érthetetlen-értelmezhetetlen gesztusoktól, és az oly népszerű misztikumkatyvasztól. Mese vagy egy kicsit több mint mese, amelynek elején örömmel sóhajtottam fel: hála az égnek a lovak nem beszélnek! Szilaj belső monológjával ismerjük meg a történetet; a mének egyébként kedvesen nyihognak és mozgásukkal kommunikálnak (egymással és velünk, nézőkkel is).
A kötekedő természet azért talál bakit: a kimoshatatlan amerikai heroizmus itt is megjelenik - a mi Szilajunk ugyanis nem csupán "emberbarát, bajtárs és nemes paripa", hanem hazafi és zöld aktivista is. Bruce Willis és Mel Gibson hősiességével vetekedve akadályozza meg a vasparipa terjeszkedését, ezzel megvédve "népét és országát". Ló főszereplővé tétele egyébként is nehéz feladat: mozgásában, gesztusaiban korlátozott, különösen, hogy képi megjelenítésben is valóságközeli történetről van szó. A magyarított betétdalok a szokástól eltérően kissé gyengécskére sikeredtek (az előadót csak találgatni lehet), ez különösen érezhető amikor a vége-főcím alatt felcsendül a Bryan Adams-féle eredeti. A technikai bravúrok rajongói ne számítsanak Shrek-féle álomvilágra. A Szilaj képei közelebb állnak a klasszikus animációs filmekhez, ezeket spékelték meg a 3D-s technika legújabb trükkjeivel.
Ám végső soron nem állatorvosi lóról, csupán egy mesehősről van szó: bátran beülhetünk a vakációzó csemetével erre az alig másfél órára.
