E hangzatos sztereotípia-gyűjteménnyel nyilván a nyáron szokásos habkönnyű filmek dömpingjében kívánt helyet szorítani e filmnek a forgalmazó, mással nemigen magyarázható a választás. Hangzatos és csábító, ám semmitmondó és kissé megtévesztő is. Annyi igaz, hogy olaszokról van szó a filmben. De róluk sem úgy. A cím alapján válogató mozinéző olvassa: szex, szerelem, olaszok, joggal gondolhatja, biztos valami jó kis fülledt és erotikus, és kivillanó keblek, és csipke, és antóóóónió, va calvó! De nem. Van ugyan szexjelenet, persze, hogy van, de a film nem erről szól.
Inkább, mint ahogy az eredeti címből is minimális nyelvtudással kiolvasható, Agatáról és a viharról szól. Ezenfelül persze, olaszokról, igen, Agata is olasz, meg az öccse is, meg majd' mindenki a filmben; meg szerelemről, hiszen az olaszokkal kapcsolatosan mindenkinek két dolog jut eszébe először, a szerelem és a tészta. Utána jön csak a foci, a Ferrari meg a többi. Nos, a tészta most nem, de szerelem igen.
Méghozzá viharos szerelem az, amely fenekestül borítja fel a már nem éppen csitri, de még szép és vonzó Agata életét, így már talán érthető az eredeti cím, valamint bosszankodásom annak magyarításán. Mintha már a forgalmazó is egy legyintéssel elintézte volna a filmet: Eh, ez is csak egy olyan szex, szerelem, olaszok!
Tehát Agata kissé egyhangú és unalmas élete, amely nagyjából az általa vezetett könyvesbolt és a táncórák között bonyolódott, egyszercsak felborul egy a boltba betoppanó, jónéhány évvel fiatalabb, ám olyan tipikus olasz amorózó által, aki ráadásul igényli a művelt szépasszony olvasottságából adódó tanácsait, és mohón falja a könyveket, valamint Agata szavait. Az eleinte kissé tartózkodó Agata hamarosan édes csókban forr össze az "ifjú Wertherrel", ahogy Agata bájosan csúnyácska barát- és munkatársnője jellemzi a fiút, ám egy napon úgy tűnik, az ifjú amorózó egy fiatal szöszit is szívesen ölelget, ez elég ahhoz, hogy az események nem várt, de olykor bizony tragikus láncolatát induljon el. Agata öccse, Gustavo jólmenő építész, ám kiderül, hogy mégsem Agata öccse, ez benne egy más természetű vihart kelt. A magabiztos Gustavo összeomlik, amikor kiderül, szülei árvagyerekként adoptálták. Gustavo valódi bátyja, Romeo élete maga egy vihar. Elképesztő ruhákban jár, utazóügynökként rendre buja kalandokba keveredik minden útjába akadó nővel, ám tiszta szívéből szereti balesetben megbénult feleségét, sőt viharos erejű libidójának köszönhetően, a napközbeni röpke numerák után még otthon is helyt áll. A történet szerteágazó szálai a szerelemben csalódott és maga körül minden izzót kioltó Agata körül bogozódnak össze. Az átélt érzelmi vihar azonban Agatát arra sarkallja, hogy kezébe vegye a dolgok irányítását, és rendet tegyen saját maga és a körülötte levők életében.
Agata figurája külsőre teljesen különbözik az utóbbi évek egy másik nagyhatású "rendteremtőjétől", a kedves, ám kissé együgyű Amélie-től, ám belül hasonlítanak. Agata igazi vérbő olasz szépség, míg Amélie törékeny, angyali teremtés, ám mindketten óriási erővel munkálkodnak ugyanazon a dolgon: a szomorúság megszüntetésén.
A filmet rendező Silvio Soldini a Tangó és tulipánnal már bizonyította tehetségét a romantikus történetek ízléses feldolgozásában, az a film, a főszereplő Bruno Ganz nagyszerű alakítását nem számítva is méltán nyerte díjak özönét. A rendező ezen újabb munkája hangvételében az előző által megkezdett utat folytatja, ami örvendetes tény, hiszen egyéni hangot, egyéni nyelvet feltételez. Amúgy is üdvözölni kell minden egyéni utat járó európai filmest, aki a hollywoodi ár ellen halad. Az általa képviselt romantikus hang amúgy is hiánycikk a vérgőzös és minden áron megbotránkoztatni és felkavarni akaró mai filmművészetben. A Szex, szerelem, olaszok egy csendes, szelíd, de szép és okos film. Megtekintése nagyjából olyan hatást vált ki, mint egy heti kényszerű hamburgerkúra után egy friss bazsalikomtól illatozó pasta sciuttá, leöblítve egy pohár chiantival.
