Naivából pszichopata? A francia film ügyeletes üdvöskéje bebizonyítja, nem csupán a kedves-ártatlan karakterek megformálásához ért, de egy vérfagyasztóan kacagtató krimi-komédia főszerepében is megállja a helyét.
Bár Audrey Tautou már első sikerfilmjével, az Amélie csodálatos életével bérelt páholyt váltott magának az európai celluloidtörténelem tömjénfüstös-papírglóriás panteonjában, továbbra is igyekszik káprázatos alakításokkal boldogítani közönségét és a kritikusokat.
Az angyali mosolyú színésznő ezúttal ellentmondásosabb szerepben teszi próbára a tehetségét: az elsőfilmes Laetitia Colombani Szeretni bolondulásig című thrillerjében bosszúra szomjas femme fatalként láthatjuk viszont.
Angelique, a fiatal diáklány (Tautou) reménytelenül szerelmes Loic-ba, a kardiológusába (Samuel Le Bihan). Még az sem szegi kedvét, hogy a fent nevezett úriember történetesen nős. Felesége, a sikeres ügyvédnő éppen első csemetéjüknek készül életet adni.
Bár az egyre sokasodó baljós jelek arra mutatnak, hogy vonzalma bizony minden igyekezete ellenére is viszonzatlan marad, Angelique nem hajlandó lemondani az álmairól: még a legőrültebb ötletektől sem riad vissza, hogy bizonyítsa olthatatlan szerelmét.
Latetia Colombani víg(vég)játéka faramuci világba repíti nézőit. Filmje hétköznapi karakterek legkevésbé sem hétköznapi történetét meséli el; világa épp olyan, mint az emberi elme: világos, csillogó színekkel teli, ám a fájdalom és az őrület sötétebb tónusai sem hiányoznak belőle.
Bár Tautou, már az Amélie csodálatos életében nyújtott alakításával bebizonyította, meglehetős rutinnal és bájjal játssza a kedves, a szerelemtől alélt naivát, ezúttal komolyabb kihívással szembesült: egy tudathasadt, bizonytalan személyiséget kellett megformálnia. Szerencsénkre ezúttal is sikerrel vette az akadályt.
