Szabadulás a szörnyektől

Igazi felüdülést jelent, ha egy gyerekekről (is) szóló amerikai film nem produkálja az „idegesítő kölyök” szindróma valamely jellegzetes tünetét, mint például a tenyérbe mászó arc, a sipító hang vagy a túlspilázott „szeretlek, apu” nézés. A vasárnap műsorra tűzött Super 8 és Az első igazi nyár kiskorú színészei immunisak voltak e kórra, így nem gördíttettek akadályt a színvonalas ifjúsági mozik születése elé.

J. J. Abrams bájos sci-fije egy csapat kiskamasz tökéletes összjátékával éri el, hogy a kevés meglepetést rejtő űrlényes történet az átlagnál nehezebben felejthető legyen. A látványos akciók szüneteiben többek között Elle Fanning és Joel Courtney alakít remekül, teljesen háttérbe szorítva a tapasztalt kollégákat. A mű ráadásul a film a filmben kártyát is profin játssza ki, hiszen a fiatalok éppen egy - szerintük - ütős zombihorrort forgatnak, amikor véletlenül felveszik azt a DOLGOT, mely aztán nagyokat bődülve terrorizálja helyieket.


Egy fokkal komolyabb Az első igazi nyár, amely azt a keserédes klisét tölti meg élettel, amelynek megfelelően az ifjú hős akarata ellenére kénytelen valahol eltölteni a nyarat, ahol a kezdeti nyűglődés lassan személyiségfejlesztő kalandokba fordul. A kidolgozott karakterek és a humor segít kikerülni a csöpögős csapdákat, miközben a tizennégy éves Duncan (Liam James) egy víziparkban kezdi meg a lesiklást az önállóság rémisztő csúszdáján. A Super 8-cal ellentétben itt a felnőttek sem csak alibiből vannak jelen, a fiú anyjaként Toni Colette vész el a rossz kapcsolatban ragadt nő szerepében, Steve Carell pedig nevelőapaként bizonyítja, hogy már a Foxcatcher előtt is tudott hidegrázósan ellenszenves lenni. Nat Faxon és Jim Rash közös rendezése arra tanít, hogy még időben meneküljünk el, ha a jelek szerint vakációnkat vagy - ami még rosszabb - életünket borzasztó emberekkel kell megosztanunk.