A harmincas évei végén járó párizsi üzletasszony, Heléne (Annie Girardot) fiatalító kúrára jelentkezik dr. Devilers (Alain Delon) tengerparti magánklinikájára. A klinika vendégei évente visszatérő, zárt közösséget alkotó dúsgazdag, befolyásos emberek. Heléne egy idegen világba csöppen, ahol napról napra egyre "érdekesebb" dolgok történnek. Barátja Jerome, aki szintén a klinika vendége, anyagi gondjai miatt egyik reggelre öngyilkos lesz. Heléne-t az eset felkavarja, távozni szeretne, ám kiderül ez nem olyan egyszerű. Heléne folytatja a kezelést - miután dr. Devilers meggyőzi arról, hogy mekkora kockázattal jár azt abbahagyni. Heléne gyakran szóba elegyedik a személyzet tagjaival, akik furcsa módon mind külföldiek és elég gyorsan cserélődnek, állítólag nem bírják az egészséges mikroklímát.
Mit tartalmaz tulajdonképpen a szérum, amit a kezelés során a páciensek injekció formájában kapnak? Miért váltják egymást állandóan az alkalmazottak? Miért nem nézik jó szemmel a páciensek Heléne kételkedését?

Főszereplőnk nem adja fel, kutat, keresi a választ a kérdésekre. Lassan összeáll a kép. Kiderül, hogy a fiatalító szérum előállításához nem csak állati, hanem emberi eredetű alapanyagok is szükségesek, ezt a nyersanyag igényt elégítik ki a személyzettel. Heléne megpróbálja leleplezni a bűnösöket, küzdelmében azonban magára marad. A társadalom felső rétegének érdekei mást kívánnak, így a játszmából csak vesztesként kerülhet ki.

A film rámutat, hogy a társadalom bizonyos rétegei olyan kicsinyes és önző cél érdekében, mint a "fiatalság megőrzése" képesek feláldozni nemcsak az állatokat, de embertársaikat is. A történet valós tényeket vesz alapul, hiszen a kozmetikai termékek nagy része még ma is túlnyomórészt állati eredetű anyagokat tartalmaz.

Ezek a gazdag, befolyásos emberek azt hiszik, hogy mindent meg lehet vásárolni. Ahogy Remarque egyik regényében írja - "semmi sem drága, amit pénzért meg lehet venni". Az örök fiatalság elérhetetlen a földi halandók számára. Ezek a dúsgazdag emberek ugyanúgy végzik majd, mint bármelyik élőlény.

Mindenki fel/kihasznál mindenkit a saját céljaira, egyedül a pénz dominál. Az örök élet után ácsingózó páciensek is csak áldozatai a gépezetnek, dr. Devilers rendesen megkopasztja őket. Azt mondhatnánk a doktor úr az egyetlen igazi profitáló ebből a cirkuszból, de a vég őt is utoléri, ráadásul hamarabb, mint sejtette.

A történet a zajos világtól távoli tengerparton játszódik, elszigetelt festői környezetben. A klinika futurisztikus enteriőrje - hideg színek, anyagok, fehér csempe, fémes burkolatok - idegenséget, kiszolgáltatottságot áraszt. A rabság érzetét kelti a szobákban található hangosbemondó, amin keresztül a vendégek "utasításokat" kapnak, ezt fokozza még a szigorú napirend és étrend.
A főszereplőt több ízben is megalázó szituációba kényszerítve látjuk - az orvos lelkileg próbálja levetkőztetni, míg másutt a terápia részeként egy szűk csempézett helyiségben slaggal mossák le, mint az állatokat a vágóhídon.

A vendégek egy összeszokott, zárt csoportot képeznek, viselkedésüket a közöny, környezetük iránti érdektelenség jellemzi, egy dolog fontos csak számukra - az örök fiatalság. A kezelés költsége már önmagában megnyugtatja őket, hiszen nem sokan engedhetik meg maguknak ezt a luxust.
Gyakran felcsendül a törzsi szertartást idéző ritmus, mely arra utal, hogy a "törzs tagjai" áldozatot mutatnak be az örök fiatalságért cserébe (állat, ember). Ha bárki, vagy bármi veszélyezteti a törzs érdekeiket, összefognak és együttesen lépnek fel ellene.

A szexuális együttlét a páciens és az orvos közt szinte rutinszerűen zajlik, mellőzve bármilyen meghittséget, érzelmi kötődést - "ez is a kezelés része, de ezért nem kell fizetni". Dr. Devilers a férfiak mintapéldánya - jóképű, sikeres. De milyen bűnöket takar a csinos külső?

Az elkeseredett barát - öngyilkossága előtti - kétségbeesése szemlélteti, hogy ezek az emberek mennyire szánalmasak. Ezt hangsúlyozza az orvos is monológjában, amikor a repülőn ülve, felülről tekintenek le a páciensek csoportjára, mely nem sokban különbözik a tőlük pár méterre legelésző birkanyájtól.

A film végén beigazolódik az örök érvényű törvény - a korrupt világban csak egy módon élhetünk "szabadon", ha betartjuk a szabályokat. Az ellenállás sehová sem vezet.

A filmben fokozatosan hullik le a fátyol a kezelés körülményeiről, ahogy nő a feszültség, úgy bontakozik ki az igazság. A jól felépített, fokozatosan növekvő feszültség kidolgozottságához képest a film tetőpontja - a leleplező és a bűnös harca nem elég részletes, túlságosan gyors, kissé felszínes.
Miért nem aratott átütő sikert 1973-ban a film? Talán, mert mondanivalójával megelőzte korát. Hasonló témájú filmként szerepel a kritikákban a Kóma című amerikai film. Ez az összehasonlítás azonban nem eléggé megalapozott. A Sokkos kezelés társadalmi problémákra utal, míg a Kóma egyetlen bűnügyi témát boncol fel, erősen építve a közvetlen félelemkeltésre. Robin Cook alkotása erőteljesebbnek mondható a nézőt érő impulzusok szempontjából, az izgalom nagy mesterének Alfred Hitchcocknak a hatását mutatja. Ezzel szemben a Sokkos kezelés - jóval gyengébb intenzitású, de hasonló hatás keltésével - próbál a társadalmi problémákra, emberi gyengeségekre rávilágítani.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a filmben a társadalombírálat dominál. Sajnos a történetből nagyrészt a pucér fürdőzés jelenetei maradtak meg a nézők emlékezetében. Angliában a film címét "Doctor in Nude" - ként fordították, utalva az említett jelenetre. Nem kétséges, hogy már a '60-as években virágzott a bulvárra éhes közízlés.