David Cronenberg pályáját vizsgálva nyilvánvaló, hogy a kanadai kultrendező mindig is nagy ívben kerülte a kapcsolatot Hollywooddal. Legújabb filmje alapján gyanús, hogy kiadós rosszulléteket spórolt meg ezzel magának.
Sokan tartják Hollywoodot a pokol földi helytartóságának. A többek között Lynch, De Palma és a Coen testvérek nevével fémjelzett sorba most Cronenberg is beállt, és vászonra vitte a maga hollywoodi rémálmát. Nem mond vele ugyan sok újat, de azt úgy, hogy sosem láthattuk még ennyire visszataszítónak az álomgyárat. Nem is várunk mást a vérbárótól, habár a rendező már messzire távolodott a biohorror műfajától, amivel annak idején kiérdemelte ezt a nevet.
A történet középpontjában egy tipikus hollywoodi dinasztia, a Weiss család áll. A család feje Stafford (John Cusack) new-age életvezetési maszlagokat terjesztő sztárguru. Felesége, Cristina (Olivia Williams) gyereksztár fiúk, a 13 éves Benjie (Evan Bird) karrierjét egyengeti. Sokat küzdenek érte, hogy távolról mindenki őket irigyelje, sikeresen. Tömegek álmodoznak az életről, amit élnek. Közelebbről nézve azonban egész biztos, hogy senki nem cserélne velük.
A Térkép a csillagokhoz sokban hasonlít Cronenberg korábbi rendezéséhez, a Cosmopolishoz. Lényegében testvérfilmnek tekinthető a két alkotás. A kapcsolat már a Térkép a csillagokhoz első perceiben egyértelmű, amikor kőgazdag emberek utaznak limuzinokban. Habár Robert Pattinson most a Cosmopolisban elfoglalt hátsó ülés helyett a volánhoz került álmodozni a sikerről, míg utasai mérhetetlenül sikeres, ám meghasonlott emberek. Mert Cronenberg szerint a sztárság Hollywoodban skizofrén állapotot okoz, aminek következtében az ember messzire sodródik a valóságtól és saját énjétől. Aztán egy nagy rakás pénzt fizet olyan alakoknak, mint Stafford Weiss.
Az idősödő színésznő, Havana Segrand (Julianne Moore) pont így tesz, zombiként követi a guru tanácsait, miközben biokülönlegességeket és különböző drogokat töm magába, és elkeseredetten küzd, hogy eljátszhassa színészlegenda anyját egy B-kategóriás filmben. Hollywoodban a kor azonban az egyik legnagyobb bűn. Akinek a teste romlik, nem érdemel menő szerepeket.
Havana ellenpontja Benjie, aki 13 éves létére már megjárta az elvonót, de annyira sikeres, hogy nem kell megalázkodnia a producerek előtt. Sőt, ha már megvan a szerep, ő alázza meg őket, ha lehetősége nyílik rá. Na és igen, míg Havana a vásznon szeretné eljátszani egyik szülőjét, addig Benjie megéli szülei történetét. Higgyétek el, mind a kettő végletekig nyomorult sztori. Egy embernek van itt sansza kimászni a szarból, az arcán égési sérüléseket viselő – nincsen Cronenberg film legalább egy minimális testmódosulás nélkül – Agathanak (Mia Wasikowska), aki a valós érzéseit szeretné megélni, nem másokét, és a valóságot szeretné látni és láttatni, nem illúziókat. Nem biztos, hogy a legjobb állomásnál tette le ehhez a busz.
Látszat. Látszat. Látszat. Összeomlás. Össze van itt a lélek és az elme préselve, ezt a feszültséget pedig nem bírják a szereplők a végtelenségig. Deformálódnak, hasadnak. Cronenbergi téma a javából, aki kórós elmeállapotok és valóság érzékelésével kapcsolatos problémák szivárványát vitte már vászonra eddig is. Ezzel a filmmel most tovább bővül a paletta. DeLillo után, egy Bruce Wagner regény alapján.
Cronenberg, az íróról így nyilatkozott a közelmúltban:
„Bruce Wagner írta le a legjobban Hollywoodot, amikor a halott istenek városának nevezte. Mint az ókori fáraók, a sztárok is a halhatatlanságot célozzák meg filmkockákra és pixelekre égetve önmaguk arcképét. Mindeközben mindenki azon dolgozik, hogy fenntartsa ezt a belterjes rendszert, amely hisztérikus lányokat és drogfüggő fiúkat termel, és amely végül el is pusztítja gyermekeit.”
A Térkép a csillagokhozban kétségtelenül ez történik. De Cronenberg tett róla, hogy ne lehessen igazán sajnálni a szereplőket. Gyakorlatilag az egész filmben az egyetlen karakter, akit meghagyott szimpatikusnak, az a Carrie Fischer, aki egy hasonló sztárcsaládba született (az anyja Debbie Reynolds, az apja Eddie Fisher énekes), mint a filmben látható Weiss család, majd a Csillagok háborújának köszönhetően gyakorlatilag popkultúrális ikonná vált, aztán évekkel később nyilvánosság elé tárta lidércnyomásos élményeit a „hollywoodi álomról”. Könyvekben, interjúkban és dokumentumfilmben mesélt küzdelmeiről az alkohollal és a drogokkal, meleggé vált élettársáról, botrányos szüleiről, halott barátjáról az ágyában, depressziójáról, elektrosokk terápiájáról. Tulajdonképpen ebből a történetből is forgathatta volna filmjét Cronenberg. Hiszen a két sztori lényegében ugyanarról szól: hogyan sérül az emberi lélek és elme egy olyan világban, ahol a látszat és a valóság ilyen ellentmondásos viszonyba került egymással.
