A hollywoodi akciósztárok hosszú, és meglehetősen egyhangú sorából mintha kiemelkedni látszana Steven Seagal. Persze nem a kivételes színészi kvalitásaival, nem is az elbűvölő sármjával, mert hiszen színészi eszköztára kimerül néhány delejesnek szánt mély nézésben, sármja meg annyi, mint egy durván faragott baseball-ütőnek, de nem is ezekért szeretjük őt. Keleti harcművészetekben járatos források szerint ő mutatja be a leghitelesebb és legstílusosabb technikákat az akciófilmek kötelező pofozkodós jeleneteiben a Van Damme-Norris-Dudikoff-Seagal quartettből. Állítólag ő az, aki valóban tud. Hát, nem tudom mit szólna ehhez mondjuk Jackie Chan, vagy maga Jet Li, bár tartok attól, hogy ezt soha nem fogjuk megtudni, mivel a producerek saját, és sztárjaik jól felfogott érdekében ezt a megmérettetést nem fogják belátható időn belül összehozni. Sebaj, azért itt van egy újabb verekedős-lövöldözős opusz Steven Seagallal, aki ugyan most talán kevesebbet verekszik és többet lövöldöz, mint általában, de hát ő is öregszik, no meg a világ is durvul elfele, ugye.
Ez alkalommal nem szakácsot és nem katonát alakít cséphadaró-kezű hősünk, hanem egy igazi igazságos rendőrt, aki saját, megfellebezhetetlen erkölcsisége alapján egyszemélyes hadseregként veszi fel a harcot a mindent elborító bűn ellen. Vakmerő egyéni akcióit főnökei nem nézik jó szemmel, hiába menti meg pl. az Egyesült Államok alelnökének az életét, sorozatos parancsmegtagadásai miatt Detroit legmocskosabb kerületébe helyezik, ahol korrupt zsaruk az urak, akik egyáltalán nem fogadják tárt karokkal a bukott hőst. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja őt, aki itt is a saját útját járja, nyomozni kezd 50 kiló heroin után, amit a rendőrségi raktárból loptak el. A lassan összegubancolódó szálak felgöngyölítése - nem várt segítséggel - a film végére megtörténik, de addig is a kötelező látványosság kedvéért össze kell törni több száz autót, ami Detroitban nem lehet gond, hiszen az autógyártás fővárosa a film színtere, valamint éktelen lövöldözésekbe bonyolódni, mivel mégiscsak akciófilmről van szó. Ja, és van egy pár verekedés is, ízlésesen beékelve egy autós rodeó és egy lövöldözés közé, ahol Steven villogtathatja (harc)művészetét.
A Sebhelyek című filmet a nemrég bemutatott Öld meg Rómeót szinte változatlan stábja készítette, változatlan színvonalon. A profi stábnak köszönhetően kiemelkedik a film műfaji társai közül viszonylag ügyesen bonyolított cselekményével és igényes kivitelezésével, no meg a kellékek között végzett átlagon felüli pusztítással, amihez foghatót talán csak a műfaj csúcsaiként emlegetett Halálos fegyver I-IV-ben és a (Még)Drágá(bba)n add az életed-ben láthattunk. Nem véletlenül, hiszen a producer majd' minden esetben ugyanaz, Joel Silver. Viszont be kell látnunk azt is, hogy Steven Seagal sehogyan sem mérhető akár Bruce Willishez, akár Mel Gibsonhoz. Bár igazándiból biztosan meg tudná verni őket. De más tekintetben, sajna, még csak ütőtávolba se kerül.
Ez azonban legyen az ő bajuk, nekünk itt van egy viszonylag tisztességes akciófilm, jó sok dögös rap-zenével, meg egy Grammy-díjas rap-sztár (fő)szereplővel, DMX-szel, meg sok-sok látványos műfaji eszközzel, robbanással, gumicsikorgással, gépfegyverkelepeléssel, méretes pofonokkal, egyebekkel. Akinek ez kell, megkapja.
