Az Életrevalók rendezőpárosa új filmmel jelentkezik. Felér a Samba az elődjéhez? Nem, sajnos nem. Ennek ellenére érdemes megnézni, ha egy kedves szerelmi történetre és komoly társadalomképre vágysz egyszerre, mindenképp!
Samba (Omar Sy) tíz éve költözött Franciaországba Szenegálból, hogy segíteni tudjon családján. Azonban, mikor kiderül, hogy illegálisan tartózkodik az országban (sok másik emberrel egyetemben), minden törekvése veszélybe kerül. Ezen próbál segíteni a fiatal joghallgató Manu (Izïa Higelin) és félénk, önkéntes munkát végző társa, Alice (Charlotte Gainsbourg). Azonban hiába: Sambának (hivatalosan) mennie kell – vagy örökké rejtőzködnie az országban. A férfi természetesen marad, és megpróbál beolvadni, közben azonban kezd valami alakulni közte és Alice között…
A Sambában jó néhány tipikus elemet összegyúrtak: láthattuk már a bevándorlás-probléma + szerelem kombót (Zöld kártya) és természetesen a „két különböző világból érkeztünk, de vonzódunk egymáshoz” felállást is (nem is kevésszer!). Szerencsére belevittek valami újat és komolyat: a tipikus „gazdag-szegény” felállás révén konkrét, modern társadalmi problémákra reflektálnak, finoman, de határozottan bemutatják, hogy a fejlődő és a fejlett országoknak egyaránt megvan a maga hátránya. Samba azért hagyta ott a családját, és él nagybátyjával együtt megbújva, hogy segíthesse őket, de találkozunk olyan szereplővel is, aki nem a szegénység, hanem háborús helyzet elől menekült el. Ők végzik el azokat a munkákat, amiket a fejlett társadalom hivatalos tagjai nem akarnak – s közben ők a társadalom nem kívánt rétege is.
A film másik főszereplője, Alice, teljesen más gonddal küszködik, a modern, túlzottan felpörgött világ egyik mentális problémájával. (Aprócska spoiler-veszély! A következő információ viszonylag sokáig nem derül ki a filmből.) Napi 12 óra munka, nulla elismerés és többéves robot után az emberek többsége összeomlik, Alice-nál ezt egy mobiltelefon, no meg a gazdájának a feje bánta. A nő azóta próbál kilépni érzéketlen, labilis állapotából, méghozzá ló simogatással – azonban rá kell ébrednie, Samba ebben nagyobb segítséget nyújthat neki a patás állatoknál. A szerelem és a vonzódás úgy tűnik, a kiégésre is gyógyír. Spoiler vége!)
Az Életrevalók rendezőpárosa Eric Toledano és Olivier Nakache jegyzi ezt a filmet is, ami biztosan sok embert bevonz majd a moziba. Sajnos a Samba nem lett olyan élettel teli, mint elődje (bár ahhoz nehéz is felérni, de azért dicséretes lenne), valami hiányzik belőle, viszont még így is a jobb és érdekesebb romantikus történetek közé tartozik. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a fent részletezett komoly témát humoros jelenetekkel oldja fel, megmutatva, hogy minden élet(helyzet) lehet színes és lehetnek bennük örömteli pillanatok. Emellett a néző boldogsághormon-szintjét az is növeli, hogy láthatja: a két főszereplő mennyit bénázik a vonzódás jegyében, ami egyszerre lehet ismerős és megnyugtató a maga „jaj, de jó, hogy nem csak én vagyok ilyen!” módján.
Omar Sy teljesen más karaktert játszik ebben a filmben, mint az Életrevalókban. Samba tipikusan a jószívű melák, aki megpróbál helyesen cselekedni, de nem mindig megy neki, és ezért ostorozni is szokta magát (valamint olykor erőteljesen egy dacos kamaszra emlékeztet). Gainsbourg pedig tökéletesen hozza a törött-törékeny, szerelmes nőt, esetlensége és vágyakozó pillantásai bájossá teszik, de elhisszük róla, hogy bizony robban, ha úgy hozza a helyzet. A többi színész sokkal haloványabb, eléggé „kétdés” szerepeket kaptak (a vagány csajt, a laza fickót, az aggódó, makulátlan nagybácsit). Ennek ellenére számtalan humoros pillanatot okoznak, pláne Wilson (Tahar Rahim), a „latin hódító”, aki bár egyszerű lélek, valahogyan mégis komplexebbnek hat a többi mellékszereplőnél titka miatt.
A Samba nem lett olyan korszakalkotó, mint elődje, nem emelkedik ki a hasonló típusú alkotások közül, viszont egyszerre nevetteti meg és gondolkodtatja el az embert, ami több, mint amit jó néhány film elér. Nem fogsz „engem megváltottak” érzéssel kilépni a teremből, mikor vége van, de nem is nyúlsz majd nagyon mellé: korrekt, jó alkotás lett.
Szerintem 85%.
