Romhányi József legemlékezetesebb munkái

A „rímhányó” fordított, forgatókönyvet írt és még saját versei is vannak – s talán még te sem tudod mindig, hogy épp őt idézed.

Bár zenésznek készült, és számtalan opera szövegkönyvét is ő fordította, sőt, Andrew Lloyd Webber híres musicaljének, a Macskáknak is ő írta a magyar szövegét, de Romhányi Józsefre elsősorban rajzfilmfordításaiból és forgatókönyveiből emlékszünk. A rímhányó idén márciusban lenne 103 éves – ennek apropóján összeszedtük a legemlékezetesebb munkáit, amit szinte mindenki ismer, és néha talán nem is tudja, hogy épp Romhányit idéz.

 

Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki

Oké, ez az, amit mindenki ismer, aki valaha is látott egy epizódot magyar nyelven a The Flintstones című sorozatból. Ez természetesen csak azokra az részekre vonatkozik, amikhez még a hetvenes években (egész pontosan 1969-80-ig) készült szinkron: ezeket úgy lehet felismerni, hogy a zseniális nyelvi bravúrok és rímek mellett a kor legnagyobb színészei, Psota Irén, Váradi Hédi, Márkus László és Csákányi László kölcsönözték a figurák a hangját. A legendás fordításhoz (amit azóta többen próbáltak megismételni) jól jött Romhányinak a zenészi múltja, mivel annak idején még nem állt rendelkezésre otthoni videó, így a nyelvzseni

a Pannónia Filmstúdió vetítőjében nézte meg az epizódokat, lekottázta az angol szöveg tempóját és ritmusát, és hazatérve ennek alapján rímekbe szedte az eredeti szövegnél jóval fantáziadúsabb fordítását.

Hogy mennyire, arra kiváló példa például az a mondat Fréditől, hogy:

„Megbolondultál, hajnali háromkor, mikor mindenki horkol?! Ilyenkor a hétfejű sárkány táncra kérhet fel, az sem érdekel!”,

vagy:

„Kifelé, Dinó, ez felháborító! Tudhatnád jól, hogy nem ez az ól!”.

 

Lúdas Matyi

Bár az eredeti művet Fazekas Mihály írta, de szerintem Lúdas Matyiról mindenkinek az 1977-es animációs film ugrik be, amiben Kern András volt Matyi, Csákányi László volt Döbrögi, és talán nem is tudjátok, de Geszti Péter volt a kis Matyi hangja. A forgatókönyvet pedig a korszak legnagyobb animációfilm-párosa, Dargay Attila és Nepp József írta, Romhányi Józseffel karöltve. Bár rímekből itt jóval kevesebbet találunk (de azért hiány nincs belőle: „Gyí te cirok, hó-hahó! Repülj velem vad csikó! Elragadva seprűnyélen, itt megy a jó Biri néne!”), Romhányi humora azért jócskán tetten érhető. Arra meg szerintem mindenki emlékszik, ahogy Döbrögi újra és újra elbődül:

„Ispáááááán!”

 

A Mézga család

Ez az animációs sorozat viszont le sem tagadhatná, hogy Nepp mellet a másik József, Romhányi volt a forgatókönyvírója. A Frédi és Béni szinkronfordítója korábban azt nyilatkozta az Ország-Világ című hetilapnak:

„Az igazi öröm persze az volna, ha magyar rajzfilmhez készíthetnénk ilyen szöveget. Rengeteg tehetséges rajzolónk van, s meggyőződésem, ha a szöveget és a rajzot együtt alkothatnánk, hatása meghatványozódna.”

1968-ban ez be is következett: elindult az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai című animációs sorozat, 25 perces epizódokkal. Ez azért is volt nagy szó, mert addig a rajzfilmek öt-hét percesek voltak. Romhányi grammatikai leleményére vall a jövőbeli rokon, MZ/X újmagyar nyelvezete: „kapcs ford”, vagy „küld fénypost”, és a sorozat máig idézett főcímdala is minden bizonnyal az ő munkáját dicséri:

„Néha légy bolond, egy kicsikét!

Elrepül úgy a szürke gond,

Derül az ég.

Van abba valami báj,

Hogyha kacag a máj.

Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!

Légy vidám, vagány, akár egy srác!

Fújd meg a tülköt, trombitálj, valamit játssz!

Ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos,

Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos!

Szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond.

 

Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.

De nyakamon a csacsika család.

Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás.

És nem forgatja mesekacsaláb.

 

Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,

Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.

Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet.

Egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.

 

Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya -

Bemutatom lüke Aladárt.

Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki,

Itt nincs elásva még a csatabárd.

 

Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat

Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.

Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet.

Egy se nyafog, kesereg, tréfa a baj.”

 

Kérem a következőt!

Valószínűleg szintén Romhányi a felelős azért, hogy: „Mesél majd az utókor, Doktor Bubóról”, és nem véletlen, hogy szinte senki sem használja a sorozat eredeti, amúgy igencsak találó címét, mindenki csak Doktor Bubóként emlegeti. A animációs széria forgatókönyvét szintén Nepp Józseffel közösen írták, és rengeteg frappáns ötlet és poén (aminek egy része csak érettebb fejjel érthető) mellett a Kérem a következőt! legjellemzőbb pillanata az, amikor Doktor Bubó a végén összefoglalja a tanulságot valami blőd mondatban, ami a hűtőmágnes-bölcsességek és konyhafilozófia paródiája:

„Sok esetben már az is számottevő eredmény, hogy az orvos életben marad.”

 

„A növényevés csak akkor árt az egészségnek, ha a csősz észreveszi.”

 

„Ha a bolha köhög, nem az oroszlánnak kell inhalálni.”

 

„Állapíts meg bátran bármilyen bajt, előbb-utóbb majd csak beszerzi a beteg.”

 

- csak hogy párat említsek.

jöhet egy kis kvíz?

Mennyire emlékszel a 70-es, 80-as évek esti meséire? - KVÍZ!

Gyerekkorunkban sokan ábrándoztunk arról, hogy bárcsak az esti mesét kérdeznék ki másnap az iskolában. Nos, eljött ennek is az ideje: íme a nagy esti mese-kvíz, egyenesen a 70-es, 80-as évekből!

Tovább

 

Mekk mester

Valószínűleg Romhányi kedvenc karakterei közé tartoztak a dilettánsok, mert a kuruzsló Bubó mellett Mekk mester a másik nagy kókler. A majdnem minden szakmában csődöt mondó, de nagyon is magabiztos kecskéről szóló bábfilmben szinte csupa e betűs szavakkal beszélnek:

„Na gyertek, gyertek, ide figyeljetek: a ti derék, nagy érdemeket szerezett Mekk mesteretek segít nektek. Remek, csősz ellen védő és vadászmentesítő szerekkel szerellek fel benneteket.”

- mondja Mekk mester a nyulaknak. Az egyenként hétperces epizódokból álló, tizenhárom részes sorozatot egy az egyben Romhányi írta.

 

Szamárfül

A nyelvzseninek, a rímek mesterének egyetlen saját verseskötete jelent meg, az is posztumusz, a halála után. A Szamárfület 1983-ban adták ki először, abban évben, mikor Romhányi elhunyt. Később több verzióban, több kiadónál is kijött, legutóbb egy bővített verzió Nagy szamárfül címmel.

Romhányi versei olyanok, mint a forgatókönyvei és a szinkronfordításai: észrevétlenül beépültek a köznyelvbe.

Gondoljunk csak arra, hogy „nyálból való, máló háló”, ami A pék pókja című vers kissé pontatlan („hálót” az eredeti) idézete, vagy arra, hogy „vad bikák legvadabbika”, ami meg a Marhalevélből van, szintén nem pont úgy, ahogy a versben elhangzik. Hogy pontosan miként hangzik el, azt meghallgathatjátok  fentebb,  a szerző előadásában. De aki épp nem akar (vagy nem tud) videót nézni, annak íme a teljes költemény (ami csak egy a Szamárfül zseniális darabjai közül):

 

Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,

minden vad bikának legvadabbikába.

Vonzalmát megírta egy marhalevélben,

nagyjából ekképpen:

 

– Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.

Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült ön,

mégis tollat ragadott csülköm,

hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,

így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,

tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.

Amíg szorgalmasan duzzasztóm tőgyemet,

gondolatom egyre ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!

Midőn megláttam a legelő előtt,

elpirultam, elsápadtam,

vágy reszketett felsálamban,

s úgy éreztem, hogy kéj oson

keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,

hogy tódult a bélszínembe!

Az a perc, mit velem ön tölthet maholnap,

megrázza majd egész pörköltnekvalómat.

Ám míg önről ábrándozom kérődzve,

vad féltés öl a szívemig férkőzve,

és átjárja ó mind a kín

velőscsontom, mócsingjaim.

Már bánom e merész vágyat,

hisz ön büszke tenyészállat,

csupa gőg,

mely után az egész tehéncsorda bőg.

De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.

Nem fog látni levert búsnak,

mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,

s megszánja az önért égő tehenet,

válaszoljon hamar rája.

Üdvözli önt a marhája.

 

Ím a levél. Ráírva a kelte.

Az úton a posta előtt le is pecsételte.

De a postáskisasszony nem vette fel...

 

(via Wikipedia, Szamárfül, 168 Óra 2021/09.)