A gyerekek fantáziája felülmúlhatatlan. Eljátszanak egy-egy fadarabbal, stilizált bábuval - hozzágondolják azt, ami hiányzik, a dagadó izmokat és a különleges képességeket, és képzeletbeli puskákkal puffogtatva irtják az ellenséget. A G. I. Joe figurák viszont részletesen kidolgozottak, a ruhájuk és felszerelésük legapróbb részletei is meg vannak tervezve, ráadásul a fegyvereik is valódi lövedékeket lőnek ki. Ezért aztán nem vártam, hogy ilyen elnagyolt lesz a G. I. Joe film.
Mármint nem átvitt értelemben; azt ugyanis gyanítottam, hogy nem a cizellált jellemek és a finom szövésű, bonyolult cselekmény lesz a film legfőbb erénye. De hogy egy látványos akció-sci-finél éppen a látvány lesz majd a leggyengébb láncszem, arra nem számítottam. A másodosztályú számítógépes játékok grafikájával vetélkedik a G. I. Joe CGI-je néhol: a repülőkön semmi részlet nincs, éppen csak a közepesen jól kitalált körvonaluk látszik, de ma már a háttér sem lehet ilyen moccanatlan és élettelen, akármennyire is kihalt sivatagról vagy végtelen jégmezőről van szó. Egy elnagyolt díszlet csak a látvány - ami rendben lenne, ha a fajsúlyos dráma lenne a lényeg, de hát itt egy akciófilmről van szó!
Persze a sokak által kifogásolt trend, a Bourne-filmek óta elterjedt kamerarángatós eksönfényképezés is rátesz még egy lapáttal - de mindezek ellenére vannak olyan jelenetei, melyek kifejezetten szájtátósra sikeredtek. Az autóborogatós száguldásra Párizsban például telitalálat - nem csoda, hogy pont ebből szemezgettek a trailerben is. A végső, nagyszabású csata viszont innen-onnan összelopkodott, de nagyon gyengén megvalósított elemekből áll - és itt most nem a fizikai törvények totális semmibevételére gondolok. Megszokhattuk már, hogy azoknak a hasonló filmekben semmi keresnivalója.
Ezek után persze lehetne sorolni még a gyengeségeket, a csapnivaló párbeszédeket, a béna színészeket és a szokásos, kötelező fordulatok ellenére is vonalzóegyenes cselekményt, de ezekre számítani lehet, amikor nyári blockbusterre vásárol az ember mozijegyet. Így azonban, hogy még a multiplex-fotelbe szegező látványosságot sem kapjuk meg, semmi okunk sincs, hogy megnézzük - hacsak a gyerekkorunkba révedő nosztalgiázás nem elegendő.
