Itt a tavasz! A napot is egyre gyakrabban látni, színesedik a világ, lekerülnek a nagykabátok meg a pulóverek. Kezdi az ember visszanyerni valós formáját. Elő lehet jönni a téli odúkból, gyerünk a térre ki!
Szivárognak a mozikba is az érzelmes-szerelmes húrok. A tavasz hozza a romantikát, jól számítanak a dörzsölt forgalmazók. Nem is vágyhat a néző ilyenkor másra, mint valami kellemesen bohókás vagy szolidan ríkató opusra. A franciák a szórakoztató giccsben utolérhetetlenek: minőséget adnak a csöpögős álca alatt.
A Félix és Rose is minőségi munka, s közben andalító, nevettető, nem kifejezetten Tarkovszkij híveinek való. Könnyed női csemege. Mint valami kellemesen töltött-gyümölcsös marcipán desszert, keserű mogyoróval spékelve.
Félix (Jean Reno) gazdag üzletember. Párizsból Münchenbe igyekszik régi kedveséhez, egy temetés ürügyén. A repülőtérről azonban nem sikerül elszakadnia, mert sztrájkolnak a repülésirányítók. Teng-leng, idegeskedik. Rose (Juliette Binoche) Mexikóba repülne, ha a járatot nem törölték volna. Magabiztosaknak látszanak, komolynak, miközben az életük a csőd felé robog. Véletlenül futnak össze: Rose-nak afféle női ügyességgel sikerül mobiltelefonját a WC-ben örökre eltüntetnie s a morcos Félix kerül az útjába, akitől kölcsönkérheti a telefont. Szépen lassan bonyolódnak egymás kusza viszonyaiba, a közös használatúvá lényegülő mobil a közvetítő médium.
A férfi folyton ideges, morcos. Szinte minden zavarja: hangok, szagok, ízek - bármi, ami az életnek érzéki tartozéka. A tudatát hajszolja, képtelen elengedni magát és bevallani, hogy hiába gazdag és sikeres: totálisan egyedül van. Egy elcseszett élet tanulmányozható a bozontos arc mögött.
A nő persze pontosan az ellentéte. Ösztönei segítségével tájékozódik. Nem tervez előre, engedi, hogy hangulatai befolyásolják. Rejtőzködik ő is: sminkje meg fullasztó parfümje mögé. Éppen egy halódó kapcsolatból készül kilépni, ha tudna dönteni.
Megáll az élet a párizsi reptéren, nincs kiút. Félix felajánlja Rose-nak szállodai szobáját. Furcsa éjszakát töltenek együtt. Turkálnak a másik csomagjában. Félix sértegeti Rose-t s még le is önti salátaszósszal. Nagy kilengésekkel hullámzik kettejük viszonya. Bántás és engesztelés követi egymást. Félix még konyhaművészetéből is ízelítőt ad. Kiderül, hogy édesapjának remek vendéglője van vidéken, ahol a fia is tanult főzni. Egyedül esznek a Hilton Szálló luxus-konyháján: végre normális emberekhez méltóan tudnak beszélni.
Nem lenne jó minden apróságot elárulni, de talán sejthető, hogy sikerként végződik Félix és Rose lassan bontakozó kapcsolata. Szerelem? Olyasmi.
Daniéle Thomson filmje igazi kamaradarab: lehet élvezni Juliette Binoche és Jean Reno örömjátékát. Egyetlen unalmas perc sincs a műben, ügyes dramaturgiával tartják fenn a nézői érdeklődést, pedig semmi nagy esemény nem történik: csak két magányos felnőtt egymásra talál. Franciás ízlés, amerikai happy ending. Felszabadult sóhajjal s kis mosollyal nyugtázható mozgóképes dolgozat.
Üdít, frissít, megnevettet: tavaszindítónak jó lesz.
