zene: Victor Reyes
kiadás éve: 2012
kiadó: Lakeshore Records
játékidő: 52:19
Úgy egy éve láttam egy bulvárlapnak készített videofelvételt, amin egy magát mentalistának nevező szerencsétlen kiállt egy mezőre, mondván: ugyan ő maga is alig akarta elhinni megdöbbentő képességét, de mivel annyira győzködték ismerősei, hogy ezt másoknak is meg kellene mutatnia, így végül megteszi. A fantasztikus reprezentáció lényege az volt, hogy emberünk elkezdte meredten bámulni az eget, hogy felhőoszlatással szemléltesse hatalmát a természet erői felett. Arról sejtésem sincs, hogy végül is hány órán át tartott a bizonyítás, de az egyszerűbb lelkeknek ebből feltehetően az jöhetett át, hogy némi kitartással bárki felhőoszlató mentalistává válhat. Rodrigo Cortés filmjének hőse, a vak Simon Silver (Robert De Niro) azonban jóval magasabb fokon űzi a másokat ámulatba ejtést, elvégre nem az illúziókeltés mesterének vallja magát, hanem olyan különleges képesség birtokosának, amellyel másokon is segíthet. Amikor a férfi a legkeményebb bírálója váratlan halála révén gyanúba keveredik, visszavonul, ám harminc évvel később visszatér, és az újabb fellépések hírére egyből lecsap a sajtó, valamint a csodákban hívők - vagy az abban csak reménykedők. Margaret Matheson (Sigourney Weaver) és munkatársa, Tom Buckley (Cillian Murphy) nem tartozik egyik kategóriába sem, hiszen legfőbb céljuk, hogy leleplezzék azokat, akik azt állítják, paranormális erőkkel rendelkező médiumok. Margaret intelmei ellenére Tom ragaszkodik hozzá, hogy Silverről is bizonyítsák be: nem több egy mesteri szemfényvesztőnél. A szaporodó jelek azonban éppen az ellenkező irányba mutatnak...
A három szereplőre fókuszáló (a Murphy barátnőjeként felbukkanó Elizabeth Olsen ezúttal csak egy helyes dekoráció) történetben a mindig tökéletes Cillian Murphynek jutott az a hálás feladat, hogy egy kezdetben csak másodhegedűsnek tűnőből szépen lassan főszereplővé lépjen elő. A mentorát alakító Sigourney Weaver teljesítménye miatt sem kellett igazán aggódni, a kérdéses pont az egykor vitathatatlanul színészóriásként tisztelt Robert De Niro lett, aki annyi félresikerült produkcióban tűnt fel az elmúlt tíz évben ("Bújócska", "A törvény gyilkosa", "Utódomra ütök" stb.), hogy kérdéses volt - legalábbis számomra -, vajon maradt-e még valami a hajdani karizmából. Nos, szerencsére maradt: ugyan a mindvégig viselt sötét szemüveg, illetve a kevés szöveg miatt korlátozódtak a lehetőségei, ezúttal valóban egy tekintélyes, talán természetfeletti erővel bíró médium áll előttünk, nem pedig az ezt a karaktert eljátszani próbáló Robert De Niro. A különös hangulatú, a sötétséggel és a vörös fényekkel remekül eljátszadozó mozi mégis csak ritkán lép ki a közepes kategóriából. Félúton egy rövid időre még a feszültség is elillan, és az akár szó szerint is értelmezhető nagy lebegtetés hiába nem csak a vak médium személyét illetően van jelen, hanem az események magyarázata kapcsán is (amivel elvileg fokozódnia kéne a feszültségnek), a sztori valahogy mégsem áll össze száz százalékosan. Sokak problémája lehet a lezárás is, amivel nekem ugyan nincs komoly gondom, azt azonban én is érzem, hogy nagyobb durranásnak szánták az alkotók, mint amekkora végül lett. Végeredményben azért elmondható, hogy a tökéletes trükk messze nem jött létre ugyan, de egy rutinos kártyás mutatvány élményével azért gazdagodtunk.
Victor Reyesre a rendező előző munkája, az "Eltemetve" kapcsán lehetett felfigyelni, melynek aláfestését egy elég erős debütálásnak tarthatták sokan - mivel kevesen tudták, hogy nem valami új üstökösről van szó, hiszen a tényleges bemutatkozása óta húsz év telt el. A szerző most sem okozott csalódást, egy igen erős, egyéni hangú score-t komponált. A korábbihoz hasonlóan egy elektronikus megoldásoktól majdnem teljesen mentes, erőteljes szimfonikus muzsika született meg, amit a zenekar már a hangsúlyos főtémában prezentál. Noha egy thrillerről beszélünk, olyan könnyebb (legalábbis a többihez képest) témák is jelen vannak, mint a lüktető "Hocus Pocus" és a "You Know Palladino from Before?". Ugyanakkor az események sűrűjébe is bevethetjük magunkat az olyan szerzeményekkel, mint a feszült "Lost Lonely Woman" vagy a "Hello?" második fele, melyek akár a "Hetedik" Howard Shore jegyezte, nem éppen romantikus dallamai közül sem lógnának ki. A sötéten merengő "He Made Me Doubt" és az "I Wasn't with Her", a törtető "What's Going On? / Whatever It Takes", a majdhogynem populáris "I Just Need to Know", illetve a nagyszabásúan fenyegető "Stand Up" mind arra utalnak, hogy érthetetlen Reyes eddigi ismeretlensége.
Egy horror- vagy thrillerzenének mindig plusz értéket ad, ha nem csak kakofonikus vagdalkozásból áll (holott az lenne a legkönnyebb út egy komponista számára), hanem a szerzemények akár a jelenetektől különválasztva is élményt nyújtanak. E soundtracken csupán néhány olyan kompozíciót találunk, amelyek inkább horrorisztikusabbak, mint thrilleresek. Ilyen a lelepleződő szeánszhoz íródott "Too Much Light", a "2:00 AM", valamint a felhördülő kórust bevető "Open Your Eyes". Ahogy haladunk az album vége felé, egyre nagyszerűbb trackek érkeznek: mint az egyik korábbi témát továbbfejlesztő "Umbrella", a mozi végén alkalmazott párhuzamos történések alatt nagyszerűen helytálló "It's a Code", a himnikus "...and Then You Wake Up", nem is beszélve ennek folytatásáról, az album legszebb témájáról, a "Dear Margaret"-ről. Végül pedig kapunk még egy "End Credits"-et, mely ezúttal nem a szokásos, a korábban hallható motívumokat összeillesztő elegy (ezt két percben nehéz is lenne megoldani), hanem egy katonásan menetelő, morózus szimfonikus muzsika.
Akik az "Eltemetve" kapcsán figyeltek fel a szerzőre, azok számára a "második" score-ja is kötelező darab, hiszen még emlékezetesebbre sikerült. Hogy nem került az összeomlás közelébe a film, az a színészi alakítások mellett elsősorban a zenének is köszönhető, mely sötét atmoszférával ajándékozta meg a szcénákat. Annak ellenére, hogy bőségesen találunk olyan zaklatottabb kompozíciókat a CD-n, melyek egy, "A gyilkos médium"-nál jóval keményebb moziban is megállnák helyüket, a kiadvány majdnem teljes egészében fogyasztható egy hétköznapi filmzenekedvelő számára is.
