A történet azzal kezdődött, hogy egy Quentin Tarantino nevű, hajdani videótéka-dolgozó miután a Tiszta románc című forgatókönyvéből kiforgatott némi mozgótőkét, majd Harvey Keitel meleg ajánlásával összerakta a Kutyaszorítóbant, s mivel már Madonna is megismerte az utcán, elérkezettnek látta az időt, hogy következő melójában tágabbra feszítve önnön művészi szabadságát egyúttal hódoljon néhány kedvelt hobbijának.
Ezek: életet lehelni egy-egy tetszhalott állapotban lévő színészkarrierbe (itt: John Travolta, később: David Carradine, például), kedvenc pop-slágereiből válogatáskazetta-készítés, illetőleg mindebből aztán hanyag kézmozdulatokkal filmtörténelmi remekmű, e helyütt a '90-es évek kétség kívül legnagyobb horderejű alkotásának megvalósítása, úgy is mint: olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értékű, durva papírra nyomott prózai mű. Más meg bélyeget gyűjt.
A filmművészetet oktatók a hajukat tépik a végeláthatatlan plágium, a követhetetlenül körkörös szerkezet láttán, míg a sátáni hármas violence!, drugs!, sex! okán arra érdemes ítészek akkora R-besorolást akasztanak rá, hogy a szára lelóg a plakátról. Eközben a rendező szalonspicces állapotban vigyorog, mert bár a közönségnek még kell egy kis idő az egészséges emésztésre, de ő már tudja, hogy épp most rázott ki kisujjából egy a cinema-panteonban még évtizedekig visszhangot verő modernkori mitológiát, sajtos negyedfontosból és Big Kahuna burgerből. Vérengzése látszólag céltalan erőszak, ám sokkal inkább a gyilkosság paródiája, ami része ennek a tudatos giccsé, ha úgy tetszik, camppé, váló ultravulgár, hipergizda, übercool (ha már Uma Thurman = Marlene Dietrich) esztétacsemegének.
A sztori egyszerű: Garçon, kávét!, Szeretlek, Nyuszimuszi, és már dübörög is a Misirlou (azóta uszkve húsz rendező érezte eredeti ötletnek erre komponálni nagyjelenetét). A filmtörténelem legtöbbet idézett mondatai, no.1: Fogdosni egy nő lábát, és bedugni a nyelved a legszentebb szentségbe nem u.a. a műfaj, nem u.a. a játék, nem u.a. a sportág. Puska kellett volna b*meg. Így marad Ezékiel 25:17, úgymint tökös duma. Ezt követően nyílt színi belövés, közeliben, rá egy ötdolláros turmix (nincs benne alkohol, de így is rohadt finom), majd az est fénypontja, a Jack Rabbit Slim's twistverseny (a színészpáros mint holmi hálátlan büdös kölkök, jó évtizeddel később a Csak lazán!-ban váltják aprópénzre a legendává vált jelenetet). Bár előbb Mia(ú!) bepúderezi az orrát, később jöhet a szívinjekció (naná, hogy pontosan kell). Bruce Willis ezzel szemben nem bundázik, és szó szerint ezt mondta: ott ne felejtsd apám óráját (5+2 évig őrződött ilyen-olyan seggekben valahol Vietnám mélyén, érthető, ha fontos neki). A filmtörténelem legtöbbet idézett mondatai, no.2: Hozd a bénát. Az isteni gondviselés megnyilvánulását követően Jules és Jim párbeszéde során kiderül, azért nem láttak a ház előtt "niggerhulla tároló" táblát, mert nincs ilyen tábla, majd végül a kígyó saját farkába harap: szeretlek Nyuszimuszi, kész, vége, hogy aztán kezdődjön minden elölről. Ha tíz év múlva, akkor tíz év múlva.
