Ma már egyáltalán nem különleges a "geekség" – egy egész iparág épült a fura sosemfelnövő fickók igényeinek kielégítésére. Nekik rendezik évről évre a Comic-Cont, nekik érdemes játékokat készíteni, és kifejezetten nekik rendeznek évről évre filmeket. 2009-ben a Fanboyst, tavaly a Scott Pilgrimet, idén meg a Pault. Még az a szerencse, hogy a XXI. században már szinte mindenki kocka egy kicsit.
De talán nem annyira, mint az a két angol fiatalember, akik, miután űrlényekkel és híres sci-fi írókkal fotózkodtak a Comic-Conon, lakókocsit bérelnek, hogy bejárják az USA science-fiction kulturális jelentőséggel bíró kegyhelyeit. Az uticélok között van többek között az Area 51 és természetesen Roswell is, ahol annakidején az a bizonyos ufókatasztrófa történt. Sci-fi rajongói hőseink olyan regényeken, képregényeken és filmeken nőttek fel, amik az idegenekkel való kapcsolatfelvétel körül forognak – mégsem nagyon tudnak mihez kezdeni, amikor felbukkan köztük egy hatalmas fejű és szemű, klasszikus, zöld ufonauta…
Mondjuk az is igaz, hogy elég fura egy figura. Bár a kinézete teljesen megfelel a kliséknek (mint kiderül, nem véletlenül), de az idegenektől azt várjuk, hogy savat köpnek, világhódító terveik vannak és/vagy jóravaló, világító ujjú lények, meg mindenféle furcsaságokat kinézünk belőlük – de azt nem várnánk, hogy a csupasz seggüket mutogatják gúnyolódva, füvet szívnak, és úgy káromkodnak mint a vízfolyás. Paul – mert hogy még a neve is ilyen szimpla – pedig éppen azért furcsa, mert nem furcsa.
Persze ahogy az lenni szokott, az alienek körül mindig esedékes valami kormányzati disznóság, ez itt sincs másképp – hőseink fél Amerikán átmenekülnek az öltönyös-rádiós fegyveresek elől. Ahogy egy jóféle road movie-hez illik, közben mindenféle emberekbe belefutnak. Egy részük szintén üldözni kezdi őket, kisebb részük segít nekik vagy velük utazik, mindenféle röhejes kalandokba keverednek, miközben folyamatosan át-átcsap paródiába a film.
Ez az autókázós, sci-fiket megidézős paródia ismerős lehet a Fanboysból is – de hálistennek annak odanemillő tinivígjáték vonala nélkül. Abban az szállított egy másodszintű, jobban zsigeri ösztönökre építő poénvonalat is – a Paul igazi élvezetéhez tényleg nem árt képben lenni az elmúlt évtizedek sci-fi alapműveivel kapcsolatban, a Spielberg-féléktől a Star Trekekig. Ha valaki szereti ezeket, fergeteges szórakozásban lehet része – viszont akit sosem érdekeltek a predatorok, ET-k, kis zöld vagy magas szürke emberkék, az űrhajók és a lézerek, az inkább ne nézze meg. Bár az ilyen ember miért is tenné – hiszen már a plakáton is ott figyel a klasszikus ufó-lény: Paul...
