Egy kasszafúrás esetén biztosra menni annyit jelent, hogy egyszerűen nem szórakozunk a részletekkel: bankot kell robbantani. Valószínűleg ez lebegett a Mamma Mia! alkotói előtt, amikor meglátták a film zenei jogdíjának számláját. Biztosra mentek, és úgy tűnik, bejött nekik...
A tengerparton, napfényben játszódó bazi nagy görög dilemma ugyanis csak a hülyét nem érdekli. Pláne, ha túl sokat nem kell gondolkdni a történeten, s főleg, ha történetesen tele vagyunk ABBA-slágerekkel. Igen, azokból a régi szép hetvenesekből, és igen, orrvérzésig. Hát lehet itt bukni egy centet is? Nem is csoda, hogy a producerek között ott van Tom Hanks neve, no és persze a négy ex-ABBA közül kettő, Björn és Benny.
Nem is értem, eddig hogyan nem készült mozifilm a világ talán legnépszerűbb zenekarának számaiból. Noha 1977-ben egy játékfilmnek nevezett kamerahordozás megszületett a svédek ausztrál turnéjáról, ez ma már nem sokat mond. Ha csak nem vagy ultra ABBA-fan. Ahhoz, hogy az legyél, itt az újabb darab.
Kerítettek is hozzá egy történetet: egy kis görög szigeten él anya és lánya (Meryl Streep és Amanda Seyfried), utóbbi pedig esküvőjére készülve szeretné, ha apja vezetné az oltárhoz. De melyik? Itt talán le is zárhatjuk a dramaturgiai mélyelemzést, a görög lagzit persze, hogy megülik.
Tulajdonképpen kár is erre a filmre több szót fecsérelni. A Broadway-en 9 éve teltházas musicalt Phyllida Lloyd vászonra is átvitte, valószínűleg nem nagy erőfeszítéssel; még az operatőr is görög volt. Hiszen amíg a nap süt, az ég kék, mint a tenger, és amíg fürdőruhás lányok és izmos felső testű ex James Bondok töltik be a vásznat enyhén borostásan, addig a zene is szól mellé. Búsan, keserűen, édsen, bulizósan, tengerpartosan. Abbásan. Talán még üdülési csekket is elfogadnak.
