Valami gáz van. Egészen biztosan. Rajtunk kívül álló erők határozzák meg az életünket. Az ufók vagy a rózsakeresztesek, a szabadkőművesek vagy netán Cion bölcsei döntenek a világ folyásáról. Természetesen a fejünk fölött. Erre a már-már természetes szorongásra játszik rá Richard Donner Összeesküvés-elmélet című filmje.
Egy monomániás, sőt paranoiás taxisofőrön, Jerry Fletcheren - akit Mel Gibson alakít, kitűnően - átcsapnak a valóság hullámai. Teljesen lökött, utasainak megállás nélkül meséli meghökkentő történeteit, ráadásul képtelen emlékezni múltja súlyos momentumaira. Később kiderül, hogy a habókos külső érző szívet takar, és azért akad némi tartalék agya is. Ő az elszigetelt kisember prototípusa: meggyőződése, hogy az elképesztően bonyolult világban képtelenség megtudni a történések valódi okát. Ez szerinte például a vietnami háború esetében egy fogadás. Ráadásul az Amerikai Egyesült Államokban az afféle megoldatlan rejtélyek tömege tarthatja lázban az üresen pörgő agyakat, mint az elnökök és más hírességek ellen elkövetett és felderítetlen merényletek. Jerry Fletcher könnyűszerrel talál valami hárombetűs rövidítést a dolgokat irányító szervezet megnevezésére, hogy ez a CIA, az FBI vagy IMF, az mindegy is. Vagy egyszerűen: az Ezek.
Jerry újságok tömegében elszórt, egymással nyakatekerten kapcsolatba hozható tényekből gyúrja ki összeesküvés-elméleteit. Mígnem maga is áldozata lesz egy ilyennek.
A valóságközeli történetek kedvelői itt adják fel. Pedig szimpatikus is lehetne a helyenként szinte abszurdba forduló történetben, hogy Mel Gibson tulajdonképpen a humorral és a Julia Roberts játszotta ügyésznő iránti szerelmével, veszi fel a harcot a totális őrület ellen. (Egy hasonló sztoriban, az Összeomlás című filmben Michael Douglas ámokfutással próbál rendet tenni az összekavarodó dolgok között.)
A összefüggések keresését persze nem lehet feladni, bármennyire kuszák is a dolgok, és töredékesek a valódi információk. Mindenesetre egy ilyen film, mint az Összeesküvés-elmélet, arra bizonyosan jó, hogy a mozi sötétjében felfüggesszük másfél órára az átláthatatlan hatalmi viszonyoktól való rettegésünket és akár édes álomba merüljünk a sötét nézőtér biztonságában.
