Roman Polanski 2001-ben - közel negyven év után - újra Lengyelországban forgatott. " A zongoristá"-ban nem saját történetét mondja el, de a lengyel történelemnek azon időszakáról beszél, melyet gyermekként maga is átélt. Polanski 1933-ban Párizsban született, zsidó családban. Három évesen szüleivel Krakkóba költözött, majd négy év múlva a varsói gettóba kerültek. Egy év után várandós anyját és apját koncentrációs táborba vitték. Nem élték túl, fiukat viszont sikerült megmenteniük. A gyermek Polanski a háború alatt katolikus családoknál bujkált vidéken. Életének erről a kegyetlen időszakáról sosem beszélt szívesen, s önéletrajzi elemeket sem épített eddigi filmjeibe. Nem véletlen, hogy annak idején a Spielberg által először neki felajánlott "Schindler listája" forgatókönyvet is visszautasította. Wladyslaw Szpilman, a virtuóz zongoraművész és zeneszerző 1946-ban Lengyelországban, majd 1998 után számos országban megjelent könyvében saját életének II. világháború ideje alatti eseményeit írja le. Polanski úgy véli, benne olyan történetre talált, mely objektíven, szentimentalizmus nélkül írja le a varsói gettóban történteket.
Szpilman Polanskihoz hasonlóan zsidó származású volt, s szüleivel ellentétben sikerült elszöknie a gettóból, mielőtt koncentrációs táborba vagy kivégzőosztag elé került volna. A harminckét éves zongorista hónapokon át bujkált üres varsói lakásokban és romok között, kiszolgáltatva ismerősök, idegenek s a háború végén egy német tiszt élelmiszer adományinak. Magányosan, betegen, állandó halálfélelemben és sokszor az éhenhaláshoz és az őrülethez közel, de csodával határos módon túlélte a fasiszta terrort. Közben tehetetlen szemtanúja volt számtalan sorstársa üldöztetésének, elhurcolásának vagy brutális legyilkolásának. Polanski a címszerepre mindenképpen ismeretlen színészt szeretett volna választani. Hosszas válogatás után a főhős alakját az amerikai (de anyja révén magyar származású) Adrien Brodyban találta meg, akinek hat hét alatt több mint tizenhárom kilót kellett leadnia az utolsó gettójelenetekhez. Wladyslaw Szpilman még részt vehetett a film előkészítő munkálataiban, nemzetközi bemutatóját azonban már nem érte meg.
Polanski látványos effektek nélkül próbálja elmondani a zongorista történetét, de nem tudja elkerülni a fesztiválnyertes nagyfilmekre oly gyakran jellemző teatralitást, a díszlet- és jelmeztervezők által mesterséges korlátok közé terelt történelemábrázolást. A "Schindler listájá"-hoz hasonlóan még mindig a csodálatos, kalandos túlélés a film legfőbb vonalvezető témája, mely felszabadítólag hat ugyan egy mozinéző lelkére, de ha úgy vesszük csupán megszépített képét nyújtja a valós és máig érthetetlen, feldolgozhatatlan eseményeknek. Kertész Imre "Sorstalanság"-ából talán akkor készülhet jobb film, ha a koncentrációs tábort megjárt fiú történetének középpontjába - az íróhoz hasonlóan - nem a túlélés sikerességét állítja, hanem az ólomsúlyú jelenpillanatból való kilépés lehetetlenségét, az ott és akkor minden természetesnek tűnik abszurdumát, a jelen önmagára ismerésének képtelenségét.
