Megmondom őszintén, Bruce Willis miatt ültem be az Armageddon című filmre, de sem tőle, sem ettől a világvége mozitól nem lettem oda. Az egészből csak a NASA különböző szimulátorait, produkciós laborjait élveztem: imádom a high-tech ketyeréket. Bruce Willis egy nagyszájú olajfúrómérnököt játszik, neki kell megmentenie Amerikát és az emberiséget. Hát, mit mondjak, volt már jobb is - vagy ő lett öregebb, és nem áll jól neki ez az eszement hősiesség? Nem tudom.
Hatalmas meteor közeledik a Föld felé, akkora, mint Texas állam, és a világvégét csak úgy lehet elhárítani, ha valami űrhajóscsapat még kint a világűrben felrobbantja. A NASA-fiúk nem jöhetnek szóba, mert nem tudnak atomtöltetet belefúrni a meteorba - Bruce Willis és haverjai viszont ebben nagyok, igaz, nem értenek az űrhajózáshoz, de mi az nekik, pár nap alatt megtanulják. Amit persze a sereg fejesei nem akarnak elhinni - ebből aztán adódik néhány poén: a rendező (Michael Bay) lubickol az elvágólagos katonai észjárás meg a civil hülyéskedés egymásra uszításában - persze mindig az utóbbiak győznek.
A moziban nem is a meteor felrobbantása a lényeges, hanem az odáig vezető út: amíg a hadsereg belátja, hogy csak Bruce Willis jöhet számításba, amíg a fiúk megtanulják, hogyan kell pisilni az űrruhában, meg bevesznek egy lányt is az előkészületekbe. (Nő nélkül nem megy...) Ja, és mivel a meteor az egész emberiséget fenyegeti - végre megint van valami fenyegetés! -, a küldetésben franciák és oroszok is részt vesznek, sőt az orosz, bár bunkóra vették a figuráját, igazi hős lesz. Vele kapcsolatos az egyetlen poén: az amerikai űrsiklón is gáz van, elromlanak a berendezések, a ruszki mindjárt pajszert ragad. "Fiú, ez amerikai technológia" - állítaná le az egyik ami kolléga. "Orosz vagy amerikai, úgyis csak Tajvanban csinálták" - mondja az usankás, aztán püff a műszerfalra. És láss csodát, a gép elindul...
Engem csak az zavart, hogy bár a végén minden sikerül, a vészt elkerüljük, Bruce Willis felrobbantja a meteort, ő azonban már nem térhet vissza: feláldozta az életét az emberiségért (vagy hagyták meghalni?). Ez rendben is lenne. De mikor a győztes csapat földet ér, nincs ám gyász, még saját lánya (Liv Tyler) is csak vőlegényével törődik, apukáért egyetlen könnycsepp sem esik, plecsniről, díszlövésről szó sincs. Pedig ő a hős. Na, gondoltam, ott sem kifizetődő hősnek lenni, ha még Bruce Willist is csak úgy elfelejtik, őt, aki mindig drágán adta az életét...
Viszont tanulságos, hogy a hidegháború után, ha valami az egész emberiséget fenyegeti - El Nino, kémek, terroristák, meteorok, mindegy -, akkor jön a csillagos lobogó. Igaz, a mozi kicsit el is koptatja ezt a sajátos amerikai patriotizmust: jó párszor elmondják, hogy az emberiséget csak ezek a Nr. 1.-fiúk mentik meg. Egyébként a filmet végiglángolják, -látványtervezik, -robbantják - az is vigyen füldugót, aki szereti az ilyesmit, mert nekem speciel már fél óra után megfájdult a fülem.
A világűr lázadása jó ötlet volt, amit azonban az alkotók lezserül ledaráltak: a főszerep a kép- és hangeffekteké lett, a mese elment vadászni, a fordulatok előre kitalálhatóak, amitől aztán oda lett az akcióminőség, a néző meg csak sorvad. És elgondolkozik, hogy érdemes-e spórolni egy Mars-utazásra...