A színészként ismert Paco León (Hárommal több esküvő) rendezői bemutatkozásában rendkívül különleges filmet készített rendkívül egyszerű emberekről. Az ál-dokumentarista Carmina megoldjában egy külvárosi kocsmárosné mindennapjaiba pillantunk be, és amit látunk, azt nem lesz könnyű megemészteni.
„A nevem Antonio, kocsmában születtem, egész életemben ott dolgoztam, és a pult valamelyik oldalán halok majd meg” – e szavakkal mutatkozik be Carmina (Carmina Barrios), a sevillai külvárosi kocsmárosné férje, egyfajta ízelítőt adva a Carmina megoldja közegéből. A házaspár életébe akkor pillantunk be, amikor épp kirabolják vendéglátóipari helyiségükből a sonkát, csőd közeli helyzetbe hozva ezzel az évek óta a sörözőben robotoló családot. A hasonló kaliberű válságok sorát beindító események végkifejletével kapcsolatban azonban ne legyen kétségünk: Carmina mindent megold valahogy.
„Azt gondolják majd róla halála után, milyen szerencsés ember: meghalt és még mindig dohányozhat!” – hangzik el a főszereplő szájából a manapság nem túl trendinek számító felkiáltás. Ha belvárosi vagy értelmiségi körökben ilyet mondana valaki, biztosan kinéznék. Nos, a Carmina megoldja közege éppen e világ ellentétébe enged bepillantást. Aki azonban azt várja, hogy a külvárosi lakótelepi életforma nehézségeit vagy társadalmi konfliktusait fogják árnyaltan bemutatni (mint ahogy tette falusi környezetben a Portugál), az biztosan csalódni fog.
Itt a szereplők mindenfajta pejoratív él nélküli egyszerű emberek, akik célja szimplán testi jellegű igényeik pillanatnyi kielégítése, amire rárakódnak a modern civilizáció kártékony extrái, azaz az alkohol és a nikotin. Kommunikációs eszköztáruk is egyszerű, érdekeik érvényre jutattását kiabálással és pofozkodással segítik elő, üzletvitelüket pedig lopás, csalás és fenyegetés jellemzi.
A Carmina megoldja rácsodálkozik erre a világra, megközelítése pedig szerintem kifejezetten elitista. Negatív ítéletemet két filmes eszközzel provokálja ki a rendező. Egyrészt rengeteg dokumentumfilmes (olykor reality-re emlékeztető) jelenettel vezeti a fő cselekményszálat: a nézőknek Carmina a negyedik falat áttörve számol be az eseményekről. Szereplői rendkívül hitelesek, a rendező vélhetően a helyi közegből castingolta őket (azonos a nevük, nincs korábbi filmjük filmográfiájukban), majd aztán olyan helyzeteket írt számukra, amit még Adam Sandler is megirigyelhetne gusztustalanságuk folytán.
Sértő tehát a Carmina megoldja, noha például a magyarországi forgalmazásból is egyértelműen kitűnik (csak a belvárosi Cirko moziban vetítik a filmet), az általa devalvált közegből kevesen látják majd. Ezen tehát túl kell lépni. Ezt leszámítva viszont egy alapjában véve vicces és rendkívül karakteres mozit látunk. Emlékezetes jelenetei és beszólásai sokáig kísérnek majd, akit pedig a hangulat igazán magával ragad, az készülhet a folytatásra. Paco León ugyanis már el is készítette a sevillai kocsmárosné következő történetét.
