Az eddig csupán könnyedebb műfajokban, forgatókönyvíróként nevet szerzett Ed Solomon (Charlie angyalai, Man in Black -Sötét zsaruk etc.) filmjével nem csupán drámai szkriptíróként, de rendezőként is debütált. A film, melynek meséjét a direktor állítólag húsz éven keresztül írta, amolyan amerikai variáció bűnre és bűnhődésre a hadak útját többszörösen megjárt Billy Bob Thornton főszereplésével.
Manuel Jordan (BBT) az emlegetett bűnt, vagyis a vásznon flashbackekben megjelenített rablógyilkosságot még tinédzserként követte el; több évtizednyi börtönbüntetése után korosodó, lobogó ősz hajú, meggyötört öregemberként szabadul, és próbál újra visszailleszkedni a társadalomba.
Szabad emberként azonban nem nagyon tud mit kezdeni magával. A "tettes mindig visszatér a tett színhelyére" tételt igazolandó a hajdani bűntény színhelye körül bóklászik, ahol is szerencséjére (?) összefut a helyi drogrehabilitációs program vezetőjével, a titokzatos múltú, ámde annál jóságosabb fekete tiszteletessel, Morgan Freemannel, aki kosztot és kvártélyt ad neki.
Minden együtt hát ahhoz, hogy hősünk bűnhődése végre elkezdődhessen, ő azonban többre vágyik: bűnbocsánatot szeretne. A börtönévek ugyanis művelődéssel teltek - Manuelnek volt ideje hosszan tanulmányozni a 11. századi klasszikusokat, akik, mint azt a film elején rögtön megtudjuk, öt lépcsőben határozták meg a feloldozáshoz vezető utat.
Solomon alkotása lényegében ezen bölcsesség demonstrációja - a Lebegés öt stációban meséli el hősünk megtisztulásának történetét, melynek keretében Manuel szociális munkásként segít a drogosokon (köztük is kitüntetett figyelmet szánva az egyik mellékszereplőnek, Kirsten Dunstnak); megkeresi egykori áldozata nővérét (Holly Hunter), és kétbalkezes udvarlóként bekapcsolódik a család életébe; egy kósza golyó elé veti magát megmentve ezzel mintegy az említett hölgy gyermekének életét.
A történet - lévén a 11. századi idézet didaktikus kifejtése - különösebb fordulatokat és izgalmakat nem rejt magában; szinte az első perctől fogva nyilvánvaló, hogy Manuel végig fogja járni az öt lépcsőfokot, és végül, ha akarja, ha nem, eljut a bűnbocsánatig.
Rossz szóviccel élve: erre nincs bocsánat. A Lebegés egy kiszámítható, szájbarágó, didaktikus mozi, melyet még remek színészgárdája és egy-két figyelemre méltó mellékszála sem képes megmenteni az unalomtól. Pedig a hajdani popsztár mama elől az éjszakába menekülő Kirsten Dunst, a kettős életet élő tiszteletes (Morgan Freeman) vagy a feldolgozatlan múlttal küszködő Holly Hunter története még érdekes is lehetne. A fő szálat képviselő Manuel azonban minduntalan felbukkan, és a mellékszereplők életébe belefolyva letud egy újabb stációt.
Ez viszont bűn. A néző számára pedig: büntetés.
